Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)

Ma lelkemet libegni bontom,

Mint zászlót zúgat szűzi szél,

Kitűzve büszke bástyaponton,

Magasra leng a horizonton,

És leng s ragyog és leng s zenél.

Tóth Árpád.

Légy az, kiből árad a nyugalom.

Légy az, kire nem hat a hatalom.

Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet.

S menj oda, hol fázik a szeretet...

Gárdonyi Géza

Künn az eresz alatt könnyes szemmel álltam.

Szóltam a fecskéknek: bejöhettek bátran.

Szavamat, úgy látszik, fecskék megértették.

Az eresznek alját nagy hamar ellepték.

Kiki reá talált a maga fészkére.

Mindenikben egy pár pompásan elfére.

Ottan meghúzódtak. Halkan csicseregtek.

Aztán szépen, lassan, mind elszenderedtek.

Benedek Elek

"Jó volna szépen kezedre hajolni,

S lehúnyt szemmel tünődni csendesen,

Minden hogy elmúlt: a sok, kopott holmi,

Ócska emlékek......" fásult... "életem....."

.

Jó volna varázs, mellyel egy ütésre

szállna belőlünk minden volt gondolat.

Csak Te meg én és szívünk rezdülése

gombolna ránk mintás, színes foltokat.

.

Végh Attila,

Íme, hát megleltem hazámat,

a földet, ahol nevemet

hibátlanul irják fölébem,

ha eltemet, ki eltemet.

E föld befogad, mint a persely.

Mert nem kell (mily sajnálatos!)

a háborúból visszamaradt

húszfilléres, a vashatos.

József Attila

Ilyen úri háznál nem forogtam én még;

Másutt is találok valamely szállásra:

Úrnak úr, szegénynek szegény illő társa."

Hallá ezt a gazda, és a tornác alól

Parancsolva-formán a beszédjébe szól:

"Igen hát, öcsém, de nem addig van ám az!

Ki itt esteledik; bizony itt is hál az."

Arany János

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,

a múlttal nem szabad törődnöd,

s mindig úgy tégy ha veszteség ér,

minthogyha újjászülten élnél;

Mit akar?- kérdd meg minden naptól

és minden nap felel majd akkor;

Tetteidnek tudjál örülni,

más tetteit tudd megbecsülni;

főként ne gyűlölj egy embert se,

s a többit hagyd az Úristenre.

J.W.Goethe.

Gyöngyöt õszig válogattam,

Fogaimra úgy akadtam.

Kéne ott a derekam,

Ahol kilenc gyerek van.

Brumma, brumma, brummadza.

József Attila

Gép veszi át az uralmat, s a helyedet végül.

Előbb csak a lelked hal meg, utána a tested,

pedig, mikor leszülettél a létet kerested.

Elfeledted teremtődet, kitől élted kaptad,

mikor lelked a technika ördögének adtad,

ám az megvan nélküled is, pótolni tud téged,

robotokkal tölti fel a világmindenséget.

Aranyosi Ervin

Fényt hagyni, mint a jó anyák.

Vagy legalább is, mint a Nyár,

amely almákba és diókba

szerette édes álmait,

és édességével világít

a hosszú, hosszú tél alatt.

Fényt hagyni, mint a drága Nyár.

Mécs László.

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog

És rajta túl derengő csillagok.

/Juhász Gyula/

Ember ember ellen csatázik,

Mi egyesítsen, nincsen eszme,

Rommá dőlt a Messiás háza,

Tanítása, erkölcse veszve…

Oh, de hogy állattá süllyedjen,

Kinek lelke volt, nem lehet!…

Hatalmas Ég, új Messiást küldj:

Beteg a világ, nagy beteg!…

Ady Endre.

Dalolj madár, dalolj, örvendezz a nyárnak,

Dalolj, amig a szép napok le nem járnak.

Majd jön az őszi szél, elhervad a virág...

Dalold, amig lehet! ó, de szép a világ!

Benedek Elek

Csepp asztalon éppen csak annyi hely,

Hogy elfér rajta Tányér és Kehely.

A kis szobában annyi levegő,

Hogy elfér benne négy-öt térdelő:

A házinép imádkozik velem:

Fölöttünk szénapadlás, azon felül a menny.

Két-patak-parton, erdő közepén,

Zöld hegyek alján mondom a misém.

Belecsengenek, belezsonganak

Kántoros kedvű kicsi madarak.

Az erdőből is ide-idezeng

A tölgyek orgonája. Így még nagyobb a csend.

Sík Sándor.

...

cicus nem vétett:

Én evém meg ő helyette

Reggel az ebédet.

Mondtam, menjen egérfogni,

-- S hajna!

Nem tanyáz ám ott egér,

hol Üres minden kamra."

Arany János

Bánat újul bús szivemben.

Méla búnak néma könnye

Szép szemében hányszor rezgett!

Sirva omlott kebelemre,

Istenem, mennyit nem szenvedt!

És még egyszer, utoljára...

S elfödé a halál szárnya.

Oh mosolyogj, kedves lyányom,

Édes anyád képe mása

Az ő vidám arcát látom,

Oh atyád csak ezt, ezt lássa!

Mennyi boldog emlék újúl,

Szívem percre meg-megifjúl.

Gyulai Pál.

..Állj meg, állj meg, Toldi! gyilkos a szándékod,

Jaj ne vess bosszúdnak véres martalékot,

Tudd meg: a legyilkolt atyafinak vére

Bosszuért kiált fel az egek egére.

Tudd meg: ha megölnéd tennen testvéredet,

Akkor meggyilkolnád örök életedet;

Ne félj, fenn az Isten; ő majd igazat lát,

Bízd rá a büntető bosszuállás dolgát.

Arany János.

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,akarsz-e mindig, mindig játszani,akarsz-e együtt a sötétbe menni,gyerekszívvel fontosnak látszani,nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni,gyöngyöt dobálni, semminek örülni,sóhajtva rossz ruhákat ölteni?Akarsz-e játszani mindent, mi élet,havas telet és hosszú-hosszú õszt,lehet-e némán téát inni véled,rubin-téát és sárga páragõzt?

Kosztolányi Dezső

Zsolozsmák, bibliák, imák,

Ne halljátok a föld-dübörgést,

Menjen tovább a szürke élet,

Közelg a földi végitélet…

Addig lobogj csak, kicsi gyertya,

Harsogjatok csak, égi villik,

Örvendezzél, derék világ,

Te meg vagy váltva tudniillik.

Ady Endre.

Zendűl, kondul szent harangszó,

Csengve, búgva messze hangzó:

"Imára! imára!"

Jámbor népe a kis helynek

Halkan lépve gyűlnek, mennek

Imára, imára.

Szép piros a pünkösd reggel,

Mintha tűzzel, Szentlélekkel

Menny-föld tele volna;

Arany János

Vaskos lábnyomától messze reng a parlag;

Mint komor bikáé, olyan a járása,

Mint a barna éjfél, szeme pillantása,

Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében,

Csaknem összeroppan a rúd vaskezében.

Arany János

Űz, hajt, kerget, de utol nem ér.

Keres, kutat, turkál, de nem talál.

Néha már majdnem utolér, megtalál, talán meg is érint, de elkapni, megragadni nem sikerül.

Mintha menekülne és szökni akarna tőlünk pedig már nyomon vagyunk, igen a boldogság nyomában.

Borbás Mia.

Üljünk le itt e szent helyen,

Öledbe hadd tegyem fejem;

Agyamban alszik gond, szitok,

Most áhitatot áhitok,

Szárnyat, röpítőt és puhát,

Levetni a bús test-csuhát,

Nehéz szivem elejteni,

A fájó Én-t felejteni.

Így-így! tedd főmre most szelíd,

Halk Veronika-kezeid,

Ne bánd, hogy szól már a kuvik,

S hogy már a hold is elbuvik,

Csak ringass, lágyan, csöndesen,

Míg jő majd halkan, könnyesen

Az ébredés, mint bús, csodás,

Furcsa, ámult feltámadás...

Tóth Árpád

Úgy lépsz, mintha

virágokon járnál,

úgy lengsz, mintha

dalok szárnyán szállnál,

Nem is merlek nézni,

csak titokban,

lelkem tőled mégis

lángra lobban.

/Eino Leino/

Uram! Mi játsszuk hiven szerepünket,

Sírunk, nyomorgunk, mert így rendeléd el,

Türjük, hogy kifütyöljenek bennünket,

Pedig mi játszánk lelkesedve, hévvel,

De már a játék elég volt... elég...

A szivnek meg kell nyílnia:

Darabod hitvány, nem hozzád méltó,

Lelket mészárló rossz comoedia!...

Ady Endre.

Tavasszal mindig arra gondolok,

hogy a fűszálak milyen boldogok:

újjászületnek, és a bogarak,

azok is mindig újra zsonganak,

a madárdal is mindig ugyanaz,

újjáteremti őket a tavasz.

Várnai Zseni.

Száll a madár, ágrul ágra,

Száll az ének, szájrul szájra;

Fű kizöldül ó sírhanton,

Bajnok ébred hősi lanton.

Arany János

Sehonnai bitang ember,

Ki most, ha kell, halni nem mer,

Kinek drágább rongy élete,

Mint a haza becsülete.

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

Petőfi Sándor

Részeg darázs

ráng körülöttem tág körökben,

ide röppen és oda röppen:

visszatérő csapongás, lenge hűség...

Óh gyönyörűség!

Hangos virág

kiált, bíbor szinekkel esdve,

hogy jöjjön már a bíbor estve,

hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:

Óh gyönyörűség!

Babits Mihály.

Puha meleg sár a föld

A lovak a házak az ég

Puha meleg sár.

Az ablakokban gyerekek állnak

Nézik hallgatják esik esik

S az ő szivük is

Puha meleg sár.

József Attila