Városról falura

Melegen süt a tavaszi nap, kell a D-vitamin így hát kiültem a teraszra. Na nem csak a vitamin végett üldögélek, kifáradtam a kertészkedésben.

Régen úgy 50 évvel ezelőtt cseréltem a városi életet falusira. Nem volt még kész a terasz és nem is voltam fáradt, pedig dolgoztam rendesen. Munkahelyről haza, ebéd és ki a földekre. Paprika, hagyma, dohány, kukorica. Alkonyatkor hazafelé vár a jószág birka, tehén, malac és a szárnyasok.

Jöttek a gyerekek, sokszor ültem a teraszon figyeltem a gyereksereget, vigyáztam rájuk. Hangos volt az utca. Mikor kirepültek, jöttek az unokák. Hétvégeken, szünidőben itt voltak. Ismét a terasz volt a magasles. Soha nem unatkoztam.

Ma csend van, és a csendet madárhangok törik meg. Ismerem őket, valamikor a biológia óra volt a kedvencem. Vadgalamb, veréb, zöldike, búbos banka, cinege. De ezek nem töltik be a gyerekzsivaj hiányát. Igen hiányoznak, felnőttek, elköltöztek, családot alapítottak. Én meg megöregedtem, már nem bírnék futni az unokák után.

Sétálni kell, mondta dokinéni mikor az infarktus után elbocsájtott a kórházból. Túléltem, talán azért mert április elseje volt. Erről annyit, hogy volt figyelmeztetés, magas vérnyomás, légszomj, mellkasi fájdalom. "Majd elmúlik!" Nem múlt el, éjfél után kaptam a "kegyelemdöfést" majd autóba, mentőautóba, fél hétkor 120 km-rel odébb már a műtőben voltam. 2 stentet kaptam, majd egy hónap múlva még hármat. Jól vagyok, csak még 2 év után is szoknom kell a lassított tempót. Nem kapkodunk mindenre van elég idő, odaérünk, ha időben elindulunk.

Fojtogat a sírás, de nem szabad sírni! Örülni kell, nem bántam meg, hogy elhagytam a várost, túléltem sok mindent. Jó volt a falusi élet. Jók voltak az emberek, barátok. Sajnos mára már a jóságból kevés maradt.

Remélem még néhány évig üldögélhetek a teraszon, és talán a 2 új szomszédom gondoskodik arról, hogy gyerekzsivajtól legyen újra hangos az utca.