Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Hobbi & Otthon témák » Honey története - méhgyulladás kutyáknál cikk

Honey története - méhgyulladás kutyáknál


Fájdalmas történet kuytámról Honey-ról, aki fiatal kora ellenére röpke 2 nap alatt távozott evilágról - egy lappangó betegség, a méhgyulladás miatt. Célom a cikkel nemcsak az, hogy könnyet csaljak mások szemébe - az enyémből már elfogytak a könnyek - de az is, hogy segítsek másokon, ha ne adj Isten hasonló tüneteket produkálna a négylábútok.
Honey története - méhgyulladás kutyáknál

Szeretném Veletek megosztani Honey utolsó pár napját – egyrészt mert nagyon fáj, másrészt hátha valakin tudok ezzel segíteni.

Honey-kám, drága kicsi „lányom”, egy bullmasztiff hölgy volt – igazi csajos csaj, mintha ember lenne, sokszor mondtuk rá hogy nem is kutya, hanem ember. Iszonyatosan ragaszkodó, „anyás” kutya volt, én pedig dédelgettem is, ahogy azt illik. Van egy párja, Zeusz – aki most is épp az előszobában fekszik, immáron egyedül, szomorúan..

Honey 5 és fél éves lenne, ha velünk lenne. Kutyánál az ugye még nem kor – nem is volt semmi baja – látszólag – vidám volt, imádta a hasát (jó formában volt, kis husis, de nem dagi), imádott játszani és mindig vigyorgott. Ha hazajöttem melóból le sem szállt rólam, tolta a kis fenekét, hogy simogassam, paskolgassam, játszunk egy kicsit. Egy vidám kutyánál ugye nem is gondol az ember semmi rosszra…. pedig megtörtént… egy szerda este vettük észre, hogy baj van: a vacsi nem ízlett neki, bele sem kóstolt, és meleg volt az orra. Lázas volt. Jött a parizer próba: ha azt megeszi, nagy gond nem lehet – persze megette jóízűen – így gondoltuk, nagy gond nem lehet. Kapott egy lázcsillapítót és kamillateát, este 10 körül már jobb bőrben volt, meg is nyugodtunk, hogy biztosan megfázott kicsit.

Másnap reggel is viszonylag vidám volt, amikor munkába mentem. Délután hívott anyósom, hogy megint rosszabbul van Honey, enni még mindig nem eszik, és mintha a hátsó lábai le lennének gyengülve. Beengedte a lakásba egy szőnyegdarabra, újabb kamillatea, lázcsillapító – már a parizer, sőt, a májkrém sem kellett neki, úgy nyomta le a torkán szinte a lázcsillapítót.. Siettem haza, dédelgettem, babusgattam, próbáltam én is etetni, minimális sikerrel..

Éjszaka felkeltem (9 hónapos terhesként ez ugye nem meglepő) – Honey drágám nem aludt, hanem csak nézett és reszketett. A szeme nagyon csipás volt, ezt letörölgettem, orra meleg, ismét… Sikerült beleerőszakolnom ismét egy szem lázcsillapítót, immáron májkrémmel, akkor még nem gondoltam, hogy ez lesz az utolsó falat… Borogattam hideg vizes törölközővel, amíg kicsit megnyugodott és sikerült elszundiznia.

Másnap reggelre ismét jobban lett, amikor felébredtem békésen szundizott. Hát el is mentem dolgozni, mondván, hogy délután rendel az orvos, addigra hazaérek és megyünk Honey-val. Dél körül jött a hívás, hogy Honey nagyon nincs jól… éreztem, hogy baj van, eljöttem melóból, az orvos tudott hamarabb fogadni minket. Telefonon kérdezte az orvos, hogy nincs-e benne kullancs (átnéztük, nem volt), illetve hogy nem nyalogatja-e a hüvelyét. Milyen buta kérdés gondoltam, nem nyalogat ő semmit.. Tényleg nem nyalogatta. Pedig ez egy jel lett volna… Szóval Honey kocsiba be – ekkor már nem bírt lábra állni, párom emelte be az én kis 50 kilós gyönyörűségemet a hátsó ülésre, az orvos segített onnan kiemelni és bevinni a rendelőbe. Először ő is megfázásra, pontosabban tüdőgyulladásra gondolt. Bár az lett volna… aztán megnézte a hüvelyét, amin nem látszott semmi furcsa. Mindaddig, amíg azt szakavatott kézzel szét nem húzta és megnyomta: ekkor kifolyt belőle a genny! Azonnali műtét… a kutyának méhgyulladása van! Feltették az asztalra, istenem, ahogy akkor nézett rám Honey, azt sosem felejtem el… könnyek között mondtam neki, hogy nem lesz semmi baj, most már jó kezekben vagy! Ki kellett venni a méhét, azonnal. Bár Honey 50 kiló volt, az orvos csak 15 kilós kutyára méretezve adott neki altatót, nehogy a szíve ne bírja. El is aludt a drágám gyorsan, mi meg kimentünk várakozni. Végig hallottuk, ahogy szuszog (horkol) a kislány – ami megnyugtató is volt, hiszen csak alszik. Kb. fél óra múlva kész volt. Megnéztük a kis alvó királylányt, lassan kezdett belőle kimenni az altató hatása is, igazi megkönnyebbülés volt, amikor láttuk, hogy picit mocorog. Egy kis hideg vizet spriccelt az orvos az arcára, amitől a picit felemelte a fejét, gondolom kikérte magának, hogy őt most spriccelgetik. Megnyugodtunk. Most már minden rendben lesz. Az orvos hazaküldött minket, telefonáljunk este fél 9-kor, addig megfigyeli, aztán mehetünk érte. Úgy is lett – ennél nehezebben még órák soha nem vánszorogtak… Végre eljött a negyed 9, nem bírtam tovább, telefonáltam. A bemutatkozásom után az orvos csak annyit mondott – figyelj, légy erős: nem bírta a szíve. Elpusztult…… kell mondanom, hogy egy világ tört össze bennem?! Párom kivette a telefont a kezemből, mert nem tudtam semmit mondani. Az nem lehet, hogy az én kutyám.. hogy Honey… biztos összetéveszti valami más kutyával…. De sajnos nem. Én összetörtem teljesen, párom ment Honey-ért – őt is nagyon megviselte, de tartotta magát, amíg csak meg nem látta Honeyt... Elhozta, eltemettük a kert végébe, hogy velünk legyen mindig. Elbúcsúztam tőle, bocsánatot kértem, amiért nem tudtam rá jobban vigyázni. Így érzem, de tudom nem így van – következzenek a tények, amik remélhetőleg segítenek hasonló sorstársakon:

A szuka kutyáknál a méhgyulladás egy lappangó betegség, ami semmilyen tüneteket nem produkál a végső stádiumig – amikor viszont már késő. Azoknál a kutyáknál fordul elő, akik már többször tüzeltek, de nem lett kiskutya, és nem is lettek ivartalanítva (mi akartunk kiskutyát). Régebben idős kutyáknál fordult elő, ma már fiatalabbaknál is – Honey 5 és fél éves volt. Az orvos szerint, ha egy hete vittük volna műteni, már az késő lett volna – viszont nálunk az egész betegség 2 nap alatt zajlott le! Annyira tele volt a tüdeje vízzel, hogy menthetetlen volt.

Az utolsó héten annyi tűnt fel, hogy sokat iszik (belső gyulladás, így hűtötte magát). Az utolsó 2 napban pedig láz (meleg száraz nózi), gyengeség, levertség, étvágytalanság, nem akart már inni, így vizelete sem volt (ezt akkor láttuk, amikor már a lakásban volt, hiába akartuk kiengedni, pisilni, esze ágában sem volt). Az utolsó nap már a szemén is volt valamilyen vékony réteg valami, ami eleinte csipának tűnt, de később inkább valamilyen hályognak.

Summa summarum: akármilyen jó és figyelmes gazdi vagy, az élet néha elveszi, amit akar, ha tetszik, ha nem. Egyedül a sok vízivás tünete jött hamarabb, kb. 1 héttel mielőtt Honey eltávozott. Figyeljetek az ilyen jelekre!

Honey-kám, Drága Kicsi Lányom! Búcsúzok Tőled, remélem, ha van kutyatúlvilág, akkor valami nagyon jó helyre kerülsz, olyan helyre, ami méltó egy ilyen csudacsajhoz, mint amilyen Te vagy! Szeretlek!




Írta: andi31, 2012. december 18. 13:08
Fórumozz a témáról: Honey története - méhgyulladás kutyáknál fórum (eddig 37 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook