Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Hobbi & Otthon témák » Az a "nélkülözhetetlen" telefon II. cikk

Az a "nélkülözhetetlen" telefon II.


2004 karácsonyán utolért a sorsom: kaptam ajándékba egy nagyon helyes mobilt. Vasárnap birtokba vettem, hétfőn eldicsekedtem vele a kollégáknak, kedden reggel ripityára törtem, mert véletlenül kiesett a táskámból. :(
Az a "nélkülözhetetlen" telefon II.

Mondtam az ajándékozónak: sokkal egyszerűbb lett volna, ha frissiben a fejéhez vágom. :D


Persze megjavíttattam (hosszú hetekbe telt). Viszonylag hamar hozzászoktam; leszámítva, hogy tucatszor felejtettem a munkahelyemen vagy otthon. Sőt mi több, meg is szerettem a kis dögöt, mert hamar rájöttem, micsoda komfortos eszköz. :)

De a vele való telefonálást továbbra se vittem túlzásba: a 3500 Ft-os feltöltőkártya egy év alatt sem fogyott le soha.


Bonyolódott a helyzet amikor 2012 nyarán hivatali telefont kaptam. Egyrészt mert onnan fogva két készülékre kellett vigyáznom, másrészt mert gyakran rejtélyes hívásokat kaptam. Mindig szám kijelzése nélkül csengett, s ha felvettem, senki nem szólt bele, csak furcsa zörejeket, szirénázásszerű hangokat hallottam. Mutattam nem egyszer a kollégáimnak: "figyeljetek, Marslakók akarnak kapcsolatba lépni velem". :) Az ilyen hívások 10-15 percen belül 2-3 alkalommal is megismétlődtek, s szinte nem volt hónap, amikor elmaradtak volna.

Kiderítettem, hogy kié volt előzőleg a szám, s megkérdeztem, hogy nincs-e riasztójuk, ami telefonra jelez. Mondta, hogy van, de ők nem észleltek egyszer sem jelzést, pedig a felesége telefonjának szólnia kellett volna. Megkértem, nézzen utána, mert nagyon zavaróak ezek a hívások. Valamit csinálhatott, mert azt követően megszűnt a jelenség. Ám a mai napig is keresik az ismerősei azon a számon, ami már az én hivatali elérhetőségem. (Nagyon nem értem, hogy amikor egyazon országos szervezetben dolgozunk, mi értelme volt annak, hogy megkaptam a számát, s az ő új száma csak egy számjegyben tér el az enyémtől.)


A hivatali telefon nagyon kényelmes, mert a munkaidő alatt gyakran helyet változtató munkatársaimat el tudom érni, s velük ingyen lehet beszélni. Nem szólva arról, hogy amit nincs időnk munkaidő alatt kitárgyalni, azt délután, hétvégén pótolni tudjuk.

Mivel a telefonálási szokásaim nem változtak, nem hogy nem merítem ki, de meg sem közelítem a számomra flottán kívülre engedélyezett keretet.


A helyzet fokozódott, amikor 2013 karácsonyára a rogyadozó, 9 éves telefonom helyett okostelefont kaptam; az akkor elérhető ár-érték arányban csúcsnak számító modellt. Azt aztán mindenre használom, csak telefonálásra nem. Ha csak tehetem, vonalasról beszélek, max. a skype-olok vele.

Végül is multifunkciós telefont beszélgetésre használni? :) Arról nem is beszélve, milyen macerás felvenni: nem elég megnyomni egy gombot, agyba-főbe kell simogatni.


Igen érdekesen alakultak a mobiltelefonálási szokások.

A "kedvenceim" azok, akik kinyomják a telefont, ha nincs kijelezve a hívó fél száma. Ezt sose fogom megérteni. Azzal érvelnek, hogy rejtett számról általában "rátukmálós" hívások érkeznek. És akkor mi van??? Az ilyenekbe néhány másodperc alatt olyan határozottan belefojtom a szót, hogy szélsebesen menekülnek, meg se próbálnak győzködni.

Épp a minap hívtak rejtett számról. Közvélemény-kutató volt. Nagyon örültem, mert az évek óta a bögyömben lévő kéményseprők szolgáltatásaival kapcsolatban faggatott (na persze, az utolsó 2-3 kérdés politikai volt). Jó alaposan elmondtam ezen a fórumon is a lesújtó véleményemet a társaságról.


A másik véglet: ha látja a kolléga, hogy én hívom, nem veszi fel, mondván: ja, úgyis mindjárt az irodája felé megyek, majd beszélünk személyesen. Aztán a millió dolga közepette természetesen elfelejtkezik rólam. Ám ha rejtett számról hívom, a kíváncsisága felveteti vele. :D

Olyankor szoktam letiltani a számomat, ha semmiképpen nem akarom, hogy akár véletlenül is felhívjanak. Ezzel az a baj, hogy általában elfelejtem, hogy hol tartok, engedélyezett-e a számom megjelenítése. Jól pofára eshetek, mert meghiúsult kapcsolatteremtésnél nem tudnak visszahívni. De akik ismernek, szoktak szólni a letiltott számért.


Aztán ott vannak a notórius zaklatók, akik oly mértékben megkeserítik egyesek életét, hogy azok kénytelenek számot változtatni. Velem szerencsére nem történt ilyen. Ha történne, egész biztosan nem választanám megoldásnak a számváltoztatást, mert az nem kis kényelmetlenséggel jár. Vannak más eszközök is az ilyen esetek kivédésére. Különben is: ha valaki olyan bolond, hogy "passzióból" hívogat valakit, az ő pénze fogy. Az viszont igaz, hogy a zaklatottnak meg a türelme... (Ezen a portálon is van nem egy ilyen témájú fórum, hozzászólás.)


Utcán megszokott látvány a gyaloglás közben telefonáló sok ember. Ám összezártan, pl. tömegközlekedési eszközökön igencsak zavaró mások magánéletét, ügyintézését hallgatni.


És azt sem értem, hogy a főnökeim, akiknek külön-külön hatalmas irodájuk van, miért az én íróasztalom közelében járkálnak fel s alá, mint a ketrecbe zárt oroszlán, és intézik fennhangon a cég ügyeit. A kollégáim többsége kivonul a néptelen folyosóra, s ott beszél, hogy ne zavarjon másokat. Bár köztük is van olyan, aki nem törődik vele, hogy mások dolgoznak, ordibálva intézi a magánügyeit. Szerintem ez enyhén szólva bunkóság.


Te hogyan látod ezt a kérdést? Milyen kalandjaid adódtak ezzel a technikával?




Írta: syria, 2014. szeptember 23. 09:14
Fórumozz a témáról: Az a "nélkülözhetetlen" telefon II. fórum (eddig 28 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook