Válság, segítség (beszélgetős fórum)

Nem vitatom, hisz mindent megteszek a családomért, viszont nem vagyok kihasználva.

Ő is mindent megtesz. Elmosogat, elpakol stb.

Nem mindenhol volt/van meg ez a segítség. Főleg ma nem, mikor ha lehet inkább külön háztartást vezetnek.

pl. külön családi ház, kert, két-három 10 év alatti gyerek. Anya otthon, gyerekek, háztartás kert, állatok ellátása, konyha (főzés). Apa távoli munkahelyen, hetek, hónapok, mire hazaérnek.

Igen, aki családot alapít az alázattal tegye (úgy értem, nem a férfival kell alázatosnak lenni). Ha bevállalta, akkor tegye a dolgát.

Más kérdés, hogy kivel vállal közös családot. Ha a férfit korábban sem kötötte le a házi munka, akkor tudhatja jól, hogy mire számíthat. Lehet, hogy inkább bevállal túlórákat, csak ne azt kelljen csinálnia. Csakhogy anyuka ezt nem értékeli segítségként.

Lehetett erre is eset.

Én csak olyan helyről vettem a mintát amit ismerek.

Nehéz megtalálni az egyensúlyt.

Nem kommunikálnak, majd jön a vita.

Ha viszont mindenért azonnal szól, akkor meg az állandó cseszegetés.

Nálunk az vált be (amikor kicsi volt a gyerek és nem volt semmi segítségünk), hogy a férjemnek mindig választási lehetőséget adtam, hogy mit szeretne csinálni. Pl. mit szeretnél: kimenni a gyerekkel a játszótérre, vagy porszívózni.

Anyuka nem azért van otthon, hogy a család ingyencselédje legyen, hanem, hogy nevelje, gondozza a közös gyereket.

Persze a háztartással is foglalkozni kell, nem is keveset, hisz az a munka aminek sosincs vége, látszatja is csak akkor, ha nem csinálják meg.

De ez egy közös otthon, a férjnek is ki kell venni belőle a részét.

Figyi, tuti biztos vagy benn, hogy nincs ott már valami?

A pasik olyankor szoktak kitárulkozni otthon, amikor aztán az asszonytól várják a döntést, mert ahhoz bizony gyávák!

Egyedülálló. Sőt ő még azt sem mondta el, hogy néha rairt a férjem ilyen-olyan dologgal kapcsolatban... Ha a férjem nem. mondja, nem tudom meg.

Ma egész nap elérhetetlen a testvérem, nem veszi fel a telefont nekem, vissza sem ír. kezdek undorodni tőle.

Ne haragudj, de sosem provokáltam a vitát, egyáltalán nem olyan vagyok, aki másba beleköt, inkább eltűröm, ami baj, mert egy idő után robban. DE sose kötözködöm.

Nem azt mondtam, hogy főzzön, mosson, vasaljon, de egy tányért igenis tegyen arrébb. Nem lakunk kis házban, baszottul nehéz egyedül, úgy, hogy van, hogy alig van el a kisfiam. Mondjuk ez nem fontos, mint említettem én vállaltam, én vezetem a háztartást, viszont egy segítség jól jönne.

Hát, ha így gondolod...

Családunkban a nők mindezt szeretettel csinálták. Sőt! Azt is megkérdezték, hogy ízlett-e a vacsora. Igen, kicsit szolgájává kell válni a családnak. Nem a férjnek.

Mindemellett a saját akaratukat is érvényre tudták juttatni, anélkül, hogy naponta duruzsoltak volna a férj fülébe, vagy kérték volna számon őket.

Nem csodálkozom, ha egy napi vitákat provokáló asszonyból kiábrándul a férje. Hogyan érezhetné magát otthon, ha állandó szekálás van?

Jaaa, a nő kussoljon és cselédkedjen.

Meg a fact!

"egy tányért a mosogatóba tenni olyan rohadt nagy feladat."

Akkor mit sápítozik a feleség? Tegye oda!

Ott még nem tartunk, hogy visszamegy dolgozni.

Akkor majd újragondolják.

Nem erről van szó!

Nem hiszem, hogy egy tányért a mosogatóba tenni olyan rohadt nagy feladat.

Ha pedig visszamegy dolgozni, kezdje otthon a második műszakot, mert már az előszobában átesik a lerúgott cipőn?

Aztán rohanjon tanulni a gyerekkel, rohanjon szülőire mert az apuci dolgozott fáradt és nyugira vágyik?

Az ilyen menjen a picsába!

Szerintem ez nem oké, hogy ők privát beszélgetést folytatnak.

Lehet, hogy én vagyok nagyon maradi, de ha én ellenkező neművel beszélgetek, pláne privátban, annak vannak bizonyos keretei.

Adott esetben, ha a párom arra kérne, hogy mutassak meg 1 ilyen beszélgetést, nyugodt szívvel megtenném, mert biztos vagyok benne, hogy kifejezetten megnyugtatná, ha látná.

Úgy gondolom nem véletlenül rejtegeti a dolgot...

A húgod egyedülálló?

Nem akarom bemószerolni, de egyre inkább sárosnak érzem őt is a dologban.

Ha tényleg a házasságotokat akarja rendbe tenni, akkor ennek a "kapcsolatnak" ebben a formában itt és most véget kell vetnie a tesóddal, amiben joggal lenne elvárható az ő partnersége is, de a fentiek fennállása esetén nem sok jót sejtek, bár sose tudni.

Nem is volt elvárás. Miért tette volna?

Elnézést, de az a véleményem, hogyha már otthon van a feleség a gyermekkel igenis legyen ideje a háztartásra. Tudom, nem minden gyermek mellett lehet ezt megtenni.

De. Vajon a korábbi évtizedekben hogyan volt ideje 2-3 apró gyermek mellett gépesítetlen háztartásban még meleg vacsorát is tenni az asztalra?

Nem azt mondom, hogy az úgy volt jó, de manapság ez a sok sápítozás szerintem indokolatlan.

Nem azt írta, hogy nem kellett neki, hanem hogy belecart!

Az nincs rendjén hogy képes elnézegetni valamit napokig és várni a másikra!

Ha korábban sem kellett háztartási munkát végeznie, akkor nem kéne elvárni tőle.

Játszhatna, ügyelhetne a gyerekre, hogy neked legyen időd befejezni a házimunkát.

Nem vagyok feszült típus, így erre nehéz tippet adnom.

Talán az a baj amit írtál "kijön egy idő után".

Innen is látszik nem kommunikáljátok le jól a hétköznapi dolgaitokat. Inkább vártok vele, aztán vita...

Jó lenne másképpen szervezni a hétköznapjaitokat, mert úgy tűnik ez a módszer nem annyira vezet jóra, de legalább kipróbáltátok ezt is.

Sokáig voltam otthon mégsem mondta soha hogy nem dolgozom, sőt, azt mondta ezt ő nem bírná!

Az hogy ennyit bánt ez nagyon nincs rendben!

Szeret?

Vagy csak megszokás?

Nem tudom mi lenne, így is megkapom, hogy ő dolgozik, én itthon vagyok. :( (Bár ezt szerintem sok csed/gyed/gyes-en lévő anyuka megkapja) Megértem azt hogy fáradt, neki sem egyszerű. Ő jár boltba, postára. (faluban nincs posta, kocsimat eladtuk)

Ezt én vállaltam, cseppet sem bánom, csak a törődés, megbecsülés hiánya ne lenne

Nem tette meg.

Mert akkor napokig ottvan, zavar.

Nem igazán,sajnos.

Szerinted hogy nyeljem le a bennem tomboló feszültséget?

Az a baj, hogy belőlem kijön egy idő után. :( Ez meg ahhoz vezet, hogy megint vita van.

Megalázottnak érzem magam, csalódott is, de közben meg tudom, hogy az ember nem tehet arról, mit érez. Akármi is ez, nem tehet róla.