Válni vagy küzdeni!? (beszélgetős fórum)

Miért érzem úgy, hogy magadat akarod meggyőzni, hogy merj lépni?

Csak rosszat írtál róla, pedig nem hiszem, ha ilyen rossz lenne, akkor nem gondolkodnál azon, vele maradj-e vagy menj.

Nálunk nincs jó pillanat!

Nagyon nehéz olyan időpontot találni amikor normálisan lehet Vele beszélgetni.Mindíg van valami ami miatt a plafonon van.Annak ellenére,hogy sok mindenben rám támaszkodik én vagyok az aki haszontalan.Ezt nehezen szoktam viselni és gondolom ezzel más is így van.De ez családi vonás.Nem a cselekedeteikkel próbálnak a másik fölé kerekedni hanem azzal,hogy porig alázzák.Amit én csinálok az nem jó és eleve semmi értelme!Kicsit úgy érzem,hogy igyekszik elszigetelni ami sikerült is Neki az utóbbi időben mivel egyik barátom és ismerősöm sem felelt meg az elvárásainak,mivel szerinte műku.vák és kretének,nem olyan jó ivók mint a borozós cimborái!

Azért nem ennyire sarkított a helyzet.Nincs elnyomva,legtöbbször Neki van igaza.

Nagyon sokat fejlődött az önérzete az elmúlt időben és ez mind annak köszönhető,hogy én inkább háttérbe vonultam és ráhagytam mindent.

Ő egy nagyon csökönyös ember,amit a fejébe vesz azt nehéz kiverni belőle.Én elmondom a véleményemet,Ő csinálja azt amit kitalált és a végén nekem van igazam.Nem kell megszólalnom általában nem is szoktam lereagálni,önmagát húzza fel rajta.

jó ez így nagyon :D

szerintem is figyelni kell a másikra, ha ideges nem állunk oda, hogy most ezt, vagy azt beszéljük meg.

Egyébként is a férfiakkal csak tele gyomor után szabad bármiről is beszélgetni :DDDD

És nem tudnád vele éreztetni egy kicsit, hogy ő a főnök?

Tudod, úgy a szájába adni a dolgokat, amiket szeretnél, mintha az ő ötlete lenne?

Lehet, akkor nem érezné magát "elnyomva", és mivel többször lenne igaza, nem küzdene ennyire azért, hogy legalább egyszer az legyen, amit ő akar.

Nálunk is ez a normálisan elmondjuk egymásnak a véleményünket, külön megyünk, és vacsi után, jóllakottan megbeszéljük a dolgokat. Akkor az ember már megnyugszik. Én se szeretek úgy lefeküdni, hogy előtte nem békültünk ki.

Nekünk még az is bevált, hogy elégé stresszes mindkettőnk munkahelye. Párom ér haza hamarabb, így neki van ideje levezetni a feszültséget, és tud kb 20 percet tévézni, ami neki bőven elég, hogy elfelejtse a munkát. Én egy megállóval hamarabb leszállok, kb 10 percet kell így sétálnom, és mire hazaérek, már tudok csak rá figyelni.

Jó együtt ha nincs gond.De ha gond van valamivel akkor az én férjemhez nem nagyon lehet szólni mert robban.Lehet,hogy el kellene végeztetni Vele egy stresszkezelési tanfolyamot!:)

Azt bántja aki közel áll hozzá.Az anyját és engem,teljesen mindegy,hogy mennyire vagyunk vétkesek a dologban.Na nem fizikailag bántalmaz,hanem magyaráz.Persze sokszor rájön,hogy hülye volt,de miután az embernek beletaposott a lelkébe ez már csekély vigasz.

Nem bír normál hangerőn vitázni,nyomatékosítania kell - szeintem önmagának,hogy ő viseli a nadrágot!Persze sok dologban az én sémám szerint járunk el mert az az ésszerű,amire persze később rájön.

Én vagyok a higgattabb,megfontoltabb a kapcsolatban és lehet,hogy kényszert érez arra,hogy bizonyítson.

A férjemnek kissebbségi komplexusai vannak,amiket igyekszem jól kezelni és néha úgy érzem,hogy túl jó munkát végeztem!:)

Nem csal meg,úgy érzem,hogy szeret bár most nagyon nagy benne az ellenállás,mivel nem úgy táncolok ahogy ő fütyül.Ez bosszantja és igyekszik rákontrázni.

Mi fiatal házasokként rászoktunk arra, hogy amikor a gyerek lefeküdt, akkor beszéltük meg a dolgokat, így nem lehetett hangoskodni :D. bár a páromra nem is jellemző egyáltalán a kiabálás :)

én még hagyján, ha a gyerek kihozott a sodromból, felcsattant a hangom :D

ez annyira jó volt, így mindenki a maga módján és békében, elmondta mit gondol, majd ráhagytam a páromra és ahogy mondod, főzés, takarítás, közben átrágtam mindent, de nálunk akkor is én "békültem" :DDD

megpuszilgattam, megsimogattam, nem akartam soha úgy elmenni akár dolgozni, akár lefeküdni, hogy ne legyen béke :)

Igen, nekünk az is segít, ha veszekedés helyett inkább hagyjuk a témát, és menjünk egyet sétálni vagy fagyizni.

Egy idegen környezetben könnyebb megbeszélni a dolgokat.

A másik, ha kicsit külön megyünk. Ő az egyik szobába, én a másikba, vagy megfőzök, takarítok stb, és van időm végig gondolni a dolgot, mert lehet, akkor és ott úgy tűnik, nekem van igazam, de ha jobban végig gondolom, rájövök, mégsem.

Nem mintha sokat veszekednénk :)

Itt vagyok olvaslak Titeket,köszönöm az eddigi hozzászólásokat.

A filmet feltétlenül megnézem!

Természetesen nem itt és most fogom eldönteni az életem további alakulását,de sokat segít,ha valaki leírja a tapasztalatait vagy véleményét pro és kontra.

igazad van,

bár még azt mondom, hogy a magány mindenkor, ha még saját döntés is, rossz lehet :(

ne ez vezérelje, hogy mi van, ha egyedül maradok? :(

inkább az, hogy jó-e együtt, ha nincs gond? :)

gondok mindenhol és mindenkor vannak, hol ezért, hol azért, hidd el 35 év alatt sok mindenen átestünk, de valahogy mindig együtt és nem gondolkoztunk azon, hogy most akkor menjünk külön, pedig aki engedett, az mindig én voltam :)))

viszont a párom mindig előjött 2-3 nap múlva, hogy Ő úgy gondolja, - és elmondta azt, amit előtte való napokban én :DDD -)

Ezt csak TE döntheted el...

Ne az legyen a "tuti" hogy mások mit mondanak,írnak...neked kell eldöntened mit is kezdesz az életeddel...

Mérlegelj,és csak utánna dönts.

Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, amelyek nem biztos, hogy pár nap alatt elmúlnak.

Tedd fel magadban a kérdést, szereted-e még őt, akkor is, ha néha veszekedtek?

Nem azt kell eldöntened, hogy tudsz-e vele élni, hanem nélküle tudsz-e. Ha fájna a hiánya, rossz lenne a magány, akkor adj magatoknak egy esélyt, és menjetek el valahova kettesben, vagy üljetek le, és nyugodt körülmények között beszéljétek meg.

Egy veszekedés még nem a világ vége! Valószínűleg szereted őt, és boldog is voltál valamikor, ha 8 éve vagytok házasok, és most jutottál el idáig. Talán keresd meg, hol siklott ki a kapcsolatotok.

szerintem felesleges együtt lenni csak azért, mert ez a nem szokott.

véleményem szerint akkor van vége egy kapcsolatnak, ha már nem öröm a mindennapi együttlét, nem örülsz a másik mosolyának, netán idegesít is. tudod: nem adják meg azokat a kicsi plusszokat a kapcsolatnak.

nem szabad abba a hibába esni, hogy 'na jól van akkor maradjunk már együtt, ha már x éve együtt' vagyunk.

ez butaság. ha nem működik, nem működik. el kell fogadni, tovább kell lépni. tudom nehéz, de nem maradhattok életek végéig egy rosszul működő, elfáradt kapcsolatban.

Biztosan nem :D

de nagyon sok mindenben van, hogy idegenek jobban átlátják a dolgokat és jobban tudnak ezzel segíteni, mint a környezet, aki már ebbe szokott bele :)

én a munkával jártam így sokszor. :D

Több embert tanítottam már be magam mellé, mindig hoztak új meglátásokat :)

így lesz ezzel Ő is :)

Tudja már régen, hogy mit akar, csak még kellene egy kis megerősítés is :)

de azért ugye nem vadidegenek 2 mondata alpján fogsz dönteni?

mi nem ismerjük azt a 8 évet...

ok,most rossz,de azért te ismered a sok jót is.

Ez a fórum arra lesz jó,h kicsit simogatjuk a lelkedet...De nem ez alapján dönts!:-)

Mi lehet a rossz abban a döntésben, hogy elválsz attól, aki már most folyton zsörtölődik veled? (Ha ilyen az alaptermészete, később még rosszabb lesz.) Akivel magányosnak érzed magad a házasságodban?

Gyereketek nincs, aki miatt esetleg mérlegelni kellene.

Én nem ennek a házasságnak, hanem egy új életemnek adnék esélyt.

Szerintem, akkor jött el a vége, ha már nem akarnak tenni azért, hogy jobb legyen, vagy csak az egyik fél akarja.

Nekem a szüleim válásánál ez volt a tapasztalatom.

nem könnyű, az biztos.

talán először azt kellene tisztázni, hogy mennyire szeretitek egymást.

akartok-e még együtt és egymás mellett, egymásért élni?

Hullámvölgyek minden házasságban vannak, aki tagadja, hazudik :)

A lényeg, akartok együtt élni?

Ha igen, nem mindegy ki ad a másiknak igazat?

Úgy is az van, hogy később a másik rájön, mégis az illetőnek volt igaza és megy tovább minden :DD

de ha azt érzed, Neked már túl sok, hogy engedj, és nem igazán akarsz így és Vele tovább élni, azt is beszéljétek meg.

Hátha összekapja a férjed / párod magát :DDDD

Ezt mintha én írtam volna!

Nekem azt javasolták hogy próbáljuk meg helyrehozni de ez már csak időhúzás és arra hasonlít mikor futod a köröket a pályán körbe körbe és azt mondod kész ,erre a szurkolók kiabálják hogy még egyet na még egy kört.

Én "csak" egy filmet tudok ajánlani amit mindenképpen érdemes lenne együtt megnéznetek. Itt tudod megnézni: [link]

Remélem működik a link, ha nem szólj és megnézem mi a baj.

Nyolc éve vagyunk házasok.Átlagos a házasságun,van vita,békülés,csendes és nyugodt időszakok és viharok mint most is.

Eddig mindíg engedett valaki,legtöbbször a sok kis dolgban én a kevés nagyban pedig a férjem.Most viszont egyikünk sem akar már engedni.Én nem vagyok hajlandó ismét feladni önmagam a béke kedvéért és szerintem a férjem is így van ezzel.

Úgy érzem nem egy irányba tartunk nem ugyan azok a céljaink,illetve az lehet,hogy ugyan az csak másképp szeretnénk eljutni.Úgy érzem,hogy csak egymás mellett élünk és nem együtt!Ez lehet a társas magány?

Nem tudom mit tegyek,ez így nem jó de nagyon félek attól,hogy rossz döntést hozok!

Mi a hullámvölgy és mi jelenti egy kapcsolat végét.Vajon mindenre van megoldás ha a partnerek meg akarják oldani vagy egyszer eljön a vége.Ha eljött akkor miről ismerjük fel?

Aki járt már hasonló cipőben az kérem mesélje el,talán segíthet megoldást találni!