Válni vagy küzdeni!? (beszélgetés)

Ha szeretem az illetőt mindent megteszek azért, hogy boldognak lássam, és semmit nem várok vissza. A normális emberi morál mindenkinek kijár. Ha nem szeretem az illetőt, akkor nem fogom "mű"dolgokkal "megfogni" csak azért, hogy mellettem maradjon.ŰMindig azt adom magamból, ami tisztán jön és senkit nem fogok utánozni, senki tanácsára nem fogok cselekedni. Hanem megyek a saját fejem után.

Egyetlen egyszer hallgattam másra-és az egész életemmel fizetek érte.Igen "jó" lecke volt, és én megtanultam.

De nem nyaggatják folyton!

Kicsit félreérted a helyzetet!Nem vagyok vasorrubába akihez nem érdemes hazamenni.Vannak szituációk amik nem tetszenek és ezt el is mondom mint ahogy a férjem is elmondja ha valami nem tetszik neki!

Nem a középkorban élünk amikor az asszonynak a tűzhely mellett volt a helye és meg sem szólalhatott.

Egyenrangú felek vagyunk és egy kapcsolatban fontos a kommunikáció és az önmegvalósítás!Nem fogok szó nélkül jó képet vágni olyanhoz,ami nem fair és 5-10 év múlva megkeseredve depressziósan sunnyogva elhagyni a férjemet.

Ez az én véleményem.Persze szemet lehet hunyni bizonyos dolgok fölött amik ritkán történnek meg és az ember el is felejti de napi szinten lenyelni a békát szerintem butaság és nem szolgálja a kapcsolat fejlődését!

Akkor cseréljetek pár napra.

Csinálja meg ő a vacsorát, te maradj tovább, és meglátod, milyen az amikor hazaérsz, és a másik mindjárt rád zúdítja a gondjait.

Naná hogy nem lesz kedve hazamenni, mikor otthon folyton nyaggatják :(

Dehogy mű!

Nagyon is jól beválik!

Sziasztok!

Húúú...visszaolvastam!:)

Szerintem nem jó ha hagyom felgyülemleni a bosszantó apróságokat,jobb ha megbeszéljük.

Katinkaboszi! Ezt a módszert is kipróbáltam már és nem jött be.Engem idegesít a tudat belülről,ugyan azok az érzéseim csak megpróbálok jó pofát vágni hozzá!Amúgy nem szoktam vele üvöltözni.Sőt veszekedni vagy pörölni sem.Szimplán megkérdezem,hogy na beindult az autó vagy csak nem Debrecen felé kerültél?

Alapvetően bűntudata van,tisztában van azzal,hogy nem helyes amit csinál,de ott vannak a gyerekkori barátok.Én is kedvelem őket nincs is ezzel semmi baj,csak én sajnálom a borozóban eltöltött időt.(Családi vállalkozás,mi is évekig csináltuk)Talán ezért utálom ennyire.

Tudom,hogy szeret és fontos vagyok neki,én is szeretem de mások vagyunk.

Ez sokszor jó de sok esetben nem az.

nem ismerlek, honnan tudnám :D

de ha ezt mondod, akkor jó :D

de nem érted, nem érzem alárendelt viszonynak a kapcsolatunkat.

Mindig mindent megbeszélünk, de nagyon jól ismerem és tudom, mikor mondhatok el neki bármit, mert erre, vagy arra, hogyan reagál majd.

A házasság elején én is rögtön és azonnal, ahogy történt, meg akartam beszélni.

És a vége az lett, megtárgyaltuk, ha egyikünk ideges, a másik nem esik neki, inkább megnyugtatja és majd azután hozzuk össze a beszélgetést.

Nagyon szeretjük egymást és nem hiszem, hogy alárendelés lenne, ha békét szeretnék a családomban.

Az én drágám elég konok, ha sokat vitázom, csakazértis ellenkedik, minek adjak lovat alá?

Abbahagyom, elmegyek, pár nap és előjön, hogy ezt így, meg úgy kellene, ahogy én szerettem volna.

Ilyenkor olyan jót mosolygok, hogy mégis nekem lett igazam :)

De ezt nem verem a szemébe, tudja Ő azt magától is.

Bár már az utóbbi 10-15 évben nincs rá szükség, egymás mondatát is befejezzük :D

Tudod, egy házasság két emberből áll, ha mindegyik a magáét hajtogatja, széthajtogatják a dolgot :DDD

az élet és a kollégák mások :D

a házasság szereteten alapul :D

Én nem szoktam olyat mondani/írni ami jól néz ki, szerintem már itt a Hoxán is tudják ezt sokan, a véleményemet és az érzéseimet írtam le, igen, őszintén. Tudom nagyon szerencsés vagyok, mert én megtaláltam a nagy őt és együtt vagyunk azóta is, ezt sokan nem hiszik, de erről nem én tehetek.

Igazad van, kinek a pap kinek a papné.

Szerintem alárendeled magad, vagy a párodnak vagy a csend és nyugalom érdekében mindig mindennek én nem tudnám ezt. Nem nekiesek a páromnak, hanem ha valami nem jó megmondom, nincs ordítás, cirkusz, van megbeszélés, vita, éppen azért nem tud a bili kiborulni, mert nincs bili, minden akkor van megbeszélve, megoldva amikor történik.

A másik érzéseire akkor vagyok tekintettel, ha ő is tekintettel van az enyémekre, ez a házasságomban nagyon jól működik az életben már kevésbé.

Az élet többi területén gyakori az ilyen másoknál /nálam ott is ritkán/ amit te írsz, hogy nem mondom el majd ekkor, majd akkor és a végén, veszekedés, furkálódás van.

bocsi, közben kiléptem, mert megint van mit tenni a gépemen :(

ennek már sose lesz vége? :(

nah a lényeg, a túl korai kapcsolat sem vezet jóra, bár ennek is vannak ellenpéldái.

Mindenképp azt gondolom,hogy 1-szer megkell próbálni "békülni" ha nem megy tovább lell állni...)))

Sérülések tucattjait lehet így összeszedni,ha nem léptek...))

Szóval:próba,ha nem megy akkor ennyi..mindig az leggyorsabb utat választom és hál'Istennek sérülés nélkül kijövök a dolgokból,csak kell lenni,benned egy "megtudom csinálni" hozzáállásnak lennie,de szerintem erős vagy és ha nem megy adolog nem erőlteted..))

Sajna,jobb így mint bonyolítani az életet..))))

nem jól érted, csak válaszoltam, hogy ez a dolog közös, hol egyikünknek van szüksége ilyen-olyan megértésre, hol a másinak és kedvére teszünk egymásnak, hiszen ez hozzátartozik a házassághoz.

Gondolod, ha nem okozok örömet, magamnak is azzal, hogy Neki örömet okozok, akkor élne még a kapcsolatunk?

Sokan megszóltak már, amiért így teszek és nem vitatkozom léptem, nyomon.

Azóta ezek az emberek már elváltak.

legyen egy példa.

Nyáron Szlovákiába akartunk utazni, a férjem egészsége érdekében.

Közben hirtelen elveszítettem a Keresztapámat. A temetésére nem tudtam elmenni, az ország másik végébe, mert nagyon beteg lettem.

A férjem kitalálta, anélkül, hogy beszéltünk volna róla, a saját egészsége javítása helyett elvisz a keresztapám városába nyaralni, majd onnan tovább olyan helyre ahova imádok majd elmenni és tovább rokonlátogatni.

Neki ez fárasztó lesz, nekem öröm.

Jövőre megyünk Szlovákiába, megbeszéltük.

Felénk a házasság így működik, örömet szerezve a másiknak :D

Voltam az ő (topikinditó) helyzetében 5 teljes évig, ebből 4 év együttélés. Életem legjobb döntése volt befejezni.

Szörnyű volt igy útólag visszanézve az időben.

Nem volt rossz ember,amolyan mnden lányos anya álma tipusú férfi volt, de nem illettünk össze.Az "anyósóm" iránti szeretet tartott benne, mert anyám helyett, anyám volt. 23 voltam mikor befejeztem.

mi csak pár mondatot tudunk a házasságukból, de itt-ott kibukik, hogy azért jó ember, kedves és szereti a párját :)

lehet a viták távolítják el Őket, erre még nem gondoltál?

"ha én teszek a kedvére valamit, legközelebb, ha nekem van rá szükségem, Ő teszi ezt.

ez a házasság. "

Ez nem házasság.

Ne úgy tegyél, hogy elvárod a másiktól a viszonzást. Tegyél úgy, hogy örömet okozz a másiknak, hogy boldognak lásd, és ne várj vissza semmit.Innen indul egy házasság.

mi az egy kapcsolatban, hogy alárendelés?

ha én teszek a kedvére valamit, legközelebb, ha nekem van rá szükségem, Ő teszi ezt.

ez a házasság.

Őszintén?

Biztos, hogy őszintén mondod és nem csak azért, mert most ez így néz ki jól?

Én nem mindent, sok dolgot, amit én követtem el, mondjuk nagy volt a szám néha, és eleinte nem adtam mindig igazat, csak később jöttem rá, hogy az én érdekem is, mert béke van.

Korosztály ide, vagy oda, mennyivel jobb, ha nekiesik az ember a párjának, mert most éppen olyan a kedve és mondja, nem törődve a másik érzéseivel?

Olyan sok kis apróságon tud a bili kiborulni, de ha valaki elfogadja, nem az a lényeg, hogy mindig a vita kezdőjének legyen igaza, hanem a békesség fontosabb, de utána pár nappal befejezzük, és meg van a béke, akkor hogy is van ez?

35 éves házasok leszünk a télen, jól tettem, hogy így tettem és békét hoztam a családomba.

Tudod, kinek a pap, kinek a papné.

Megszólt engem a szomszédasszonyom, hogy miért csinálok ilyet, ahogy mondod.

Pár év mulva, elmondta, hogy Ő is ezt csinálja, azóta béke van :D

Most őszintén: hol látsz köztük szeretetet?

Az egymás mellett élés az nem szeretet, az csendes magány.

Szerintem is nagyon mű és ráadásul alárendeled magad a kénye-kedvének, akkor csinálsz vacsorát amikor hazaér.......és hol vagy te ebben a kapcsolatban? Ő mit tesz meg azért, hogy neked jó legyen? Tele van a hasa és akkor lehet vele beszélni? Tudod ez, hogy hangzik innen kívülről?

Ha mindent megteszel ami neki jó, akkor nyugalom van, na ezért mű ez az egész, a régi korosztály család modellje ez. A mai fiatalok már ezt nem teszik és szerintem sem is kell, pedig én a te korosztályodhoz tartozom. 30 éves házasok leszünk az idén, de sohasem vártam meg, hogy tele legyen a hasa, hogy elmondjam neki mi az ami nem tetszik. A kapcsolat nem egy színház, hogy adjunk a látszatra. Az kell, hogy minden rendben legyen és ne csak úgy tűnjön mintha rendben lenne.

Bocs, de az én véleményem ez és a házasságom is engem igazol.Ha újra kellene vagy lehetne kezdeni én szinte mindent ugyanígy csinálnék, ezt te is őszintén ki tudod mondani?

ne egy gyerek tartson össze egy házasságot, mert az régen rossz :(

a gyerek elkerül otthonról, a két ember együtt marad, és akkor jönnek elő a hibák, a gondok.

és akkor válnak majd el, jó 50 fölött :(