Vallomások

Már nem vagyok annyira izgulós, mint régen.

Megtartottam az Édesapám hamvait, így olyan mintha velem lenne.

Kedvenc testmozgásom a hólapátolás. Kár, hogy kevésszer kell.

Utálok az SNI-s rossz gyerek anyukájának lenni. :(

Nem bírom tovább nincs senkim, akivel teljesen őszinte lehetnék.

Inkább hazudok valamit, csak ne akkor kelljen elmennem arra a találkozóra mikor a "pirosbetűs" napjaim lesznek.

Macskás bácsi akarok lenni.

Megmentettem egy asszony életét, míg kijött a mentő lélegeztettem és szívmasszást adtam neki. Egy bevásárló központban történt! Jól van!

Meg akarok halni. Semmi értelme az életemnek. Amit csak tudtam elrontottam, innen már nem lehet talpra állni, és nem is akarok, mert ez nem élet, csak kínszenvedés már 3 éve. Jó lenne ha vége lenne, ennek a rémálomnak.

Rühellem a lappangási időt, inkább törjön ki. Párom influenzás, tuti elkaphattam már azóta.

Ma ismét segítettem egy anyukának, aki egyedül neveli két fiát. Örülnöm kellene hogy tudtam segíteni, de olyan szomorúság tölt el, hogy sírni tudnék. A szívem megszakad...

Holnap kezdek az új munkahelyemen. Már nagyon várom!!!

Ma jött haza a füstről a kolbász. Be fogunk zabálni!

Gyűlölök hajat mosni! Kéthetente mosom, de kínszenvedés, már nem érdekel, utálom!

Karácsonyra és az új évre én csak azt kérem, jól sikerüljön végre a műtét és meggyógyuljak végre.

Nagyon nem tetszenek a toalettpapír-gurigából, vagy tojástartóból készített díszek.

Sokszor csak unalomból gyújtok rá a munkában, mert úgy jobban telik a munkaidő.

Rosszul esik, hogy a munkahelyem csak használt munkavédelmi cipőt hajlandó csak adni.

Mindenkiben őt kerestem. Soha senki nem tudott felérni hozzá. Bármit megadnék, hogy újra velem lehessen. Vigyázni szeretnék rá. Mellette lenni. Bárcsak tudhatná ezt.

Annyira naiv vagyok ötvenhárom évesen...hogy az már ciki...

Nekem sokat számít a 20.000 Ft adóigénylés havonta, amit a munkahelyen a beteg gyermekem után kapok!

Imádok enni.

Anyukám (13 éve) november 28-án halt meg. Nekem november 29-én van a szülinapom. Hát nem nagyon ünneplem azóta. Felköszönt a családom, de bennem kettős érzés van, nem tudok felhőtlenül örülni.

Néha túlgondolok dolgokat.

Eseget felváltva hó és eső, nem bánnám, ha maradna meg egy darabig egy kis hó. Mint gyerekkoromban, csak kevesebb ugye...

Távolságtartó, ellenkezőjét mutatja mint amit érezhet, azért mert szeret. Én már nem értem az emberek viselkedését.

Életemben először nem várom a karácsonyt. :(

Butaságot csináltam, mehetek holnap terhességi tesztért 52 évesen!

Exem magára varratta a nevemet. Nem értem, miért csinál ilyet egy ember.

Nincs bennem semmi szerethető.