Vallomások

Nem tudok megbocsátani a volt páromnak, aki bántalmazta a gyerekeimet. Tele vagyok haraggal, és nem múlik a fájdalom. Legszívesebben holtan látnám.

53 éves vénlány vagyok. De ha azt mondom szingli, az elegánsabb egy fokkal.

Nem értem, mit "eszik rajtam" az a férfi. Öreg is vagyok hozzá, meg kövér is vagyok, meg beteg is. Ja, vagyonom sincs.

Nagyon sok emberben csalódtam mostanában. Kezdem úgy érezni, hogy a legtöbb ember körülöttem csak akkor keres szívesen, ha segítségre van szüksége. Lehet, hogy velem van a baj.

Mostanában többször álmodtam 20 évesnek magam. Szerelmesnek, egy piszok jóképű, vonzó párral, esküvőt tervezünk. Mindig másvalaki bukkan fel, egyiket sem ismerem ébren. A valóságban sosem történt meg. Ezt sajnálom. Már nem is fog. Már így akarom.

Nem értem már őt. Évek óta annyira jól kijövünk egymással, megvan a kölcsönös vonzalom, de ő mégse akar párkapcsolatot. Bármennyire is próbálkozom, nem hajlandó rábólintani egy párkapcsolatra, én meg nem akarok kötöttség nélküli kapcsolatot.

Nem tudom miért, de imádom a páromat bosszantani, imádok csipkelődni vele, szeretem picit felhergelni őt…

Nagyon el vagyok keseredve. Hidegben vagyok itthon a gyerekeimmel, mert nincs fűtés és az áramszolgáltató nem jön megcsinálni, hogy újra tudjam használni. Mi lesz velünk így?

Ha valakitől kapok valamit, szeretem tudni az értékét, hogy hasonló összegben tudjam viszonozni alkalomadtán.

Olyan nehéz a tiltott gyümölcsre nemet mondani. Az eszem tudja, hogy nem éri meg, de folyamatosan kattogok azon, hogy mi lenne, ha? Igyekszem elengedni a dolgot, de a kíváncsiság meg a vonzalom úgy hajt..

Megcsaltam a férjemet, mert úgy éreztem, valami hiányzik az életemből, míg egyszer csak megtapasztaltam vele a testi örömöt. Amióta ez megtörtént, minden rendben köztünk. Nagyon szeretem Őt.

Olvastam egy feltételezésről, amely szerint Jézus nem halt meg a kereszten, hanem más országba menekítették, talán Tibetbe, ahol még sokáig élt. Elég valószínűnek tartom, de még nem néztem rendesen utána.

Minden kis dolognak tudok örülni. Pl. kozmetikai kezelések nélkül élek 60 felett. Egyetlen öregségi pötty sincs még a kezemen, ránchelyzetem is tűrhető botox nélkül is.

Nem vagyok lassú felfogású, de a Zsákbamacskát egyáltalán nem értettem. Vagy csak bennem van a hiba ?

Tagja voltam itt egy csoportnak, klubnak. Egyszer kértem tőlük egy kis szívességet, de...no comment. Kiléptem, sajnálom mert szerettem őket, de ha nekik ennyit jelentettem, kár tovább maradnom.

Nem voltam hajlandó túróval töltött zsemlét sütni ma reggelire.

De szeretem a tavaszt!🤗

Szeretek piacokon alkudni, bárhol járok a világban. Amikor hallom az árat, fejemhez kapok: Ó, mamma mia! Mindig bejött!

4 gyerekem van 4 apától. Az a baj mindig reménykedek, aztán pofára esek.

Elhervadtam, elkónyadtam, pedig még csak nem is virágoztam. Lekéstem már ezt a vonatot, magam akartam, hát most megkaptam.

Soha senkinek nem mondtam, hogy szeretem. Kell ezt mondani? Ha szerettem valakit, azt mindig éreztettem.

Annyira kedvesek az emberek...Olyan szép hozzászólásokat írtak a legutóbbi vallomásomra. És milyen igazuk van. Néha csak ennyi löket kell az embernek, hogy elinduljon. Köszönöm!:)

Senki se szeret.

Nem szeretem azt a házat, amiben lakunk. Jobban érezném magam a tengerparton egy szép villában.

Akárhogy próbálkozom, már nem hiszek úgy Istenben, mint legelőször és nehezemre esik újra visszanyerni a hitemet. Talán nem is akarom.

Minél jobban megismerem a szeretőmet, annál jobban szeretem újra a férjemet.

Leköszönök ezen a néven. Telefont váltok.

Sokszor egész nap alig eszek, aztán este (9 és éjfél között) betömök úgy 1500-2500 kalória körül - mikor hogy sikerül.

Hosszú évek után hónapok óta nincs mérgező ismeretség/pali az életemben. Úgy érzem belehalok, mint egy drogos az elvonón. De már döntöttem. Nincs más hátra mint előre.

Hiányzik. Amolyan barátság extrákkal kapcsolatot szerettem volna vele, míg ő komoly kapcsolatot. Kerestem helyette mást, aki vevő erre, de azt hittem, hogy lehetünk továbbra is barátok. Hetek óta egy szót se ír, mintha nem is léteznék. Nem értem!