Valaki tudja, hogy van-e olyan ápoló szolgálat, ami akár naponta többször is kijön ellátni beteget? (tudásbázis kérdés)

Köszönöm!Nagyon kedves vagy!

Tudom én is,hogy a szívünkben tovább él...

...egyenlőre nem tudom felfogni,hogy nincs többé....nem tudom elhinni,hogy már soha többé nem fog a botjával botorkálni az udvaron...majd idővel talán...

Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet,

de a kegyetlen halál mindent összetépett.

Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél,

nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.

Egy reményünk van, mi éltet és vezet,

hogy egyszer majd találkozunk veled!

Drága Wanda!

Őszinte részvétem a Papa elmenetele miatt... A haldokló utolsó "feleszmélésénél" sajnos már tudni lehet, hogy csak órák vannak hátra

A búcsú-szövegednél elbőgtem magam...

A Papa nem halt meg, ott él örökre a szívedben, - csak akkor fog meghalni, ha már nem gondolsz rá...

Emlék leszek

Amikor már nem leszek e földön, ne fájjon az Nektek , Hiszen én mindig mindenhol ott leszek Veletek, Amikor feljön a Nap az égen s sugaraival melegíti a földet, jusson eszetekbe minden szép emlék, Melyet feledni nem lehet, Soha ne sírjatok és ne szomorkodjatok Inkább a szép dolgokon gondolkozzatok, Mindenbe, mindig csak a jót és szépet lássátok, De ne feledjétek, hogy mellettetek mindig ott vagyok. Őrzöm álmaitokat, s vigyázok rátok, Bármerre jártok, keltek e nagy világban, Mindig legyen szemeitek előtt, Szerettelek benneteket míg éltem addig is mindig, Bármennyi hibám volt, akkor is Ne haragudjatok rám, akkor se, amikor már csak talán Emlék leszek!!!!!

Épp ma hogy voltunk bent nála,ma megismert és mondta hogy nincs jól,egyre rosszabb és tudja megfog halni...szóval érdekes hogy hol egyáltalán nincs magánál hol meg teljesen...

szerintem a gyógyszerek teszik...

Köszönök mindenkinek mindent!

Szia!

Véletlenül kerültem a lapodra egy fórumról.Mivel már én is azon az úton járok, ami a végéhez közeledik, és ez a fájdalmas várakozás amitől rettegek, őszinte szívvel Veletek érzek. Adjon az Úr Nektek is és Papának is mielőbbi megnyugvást.

Márta

Vigasztaljon, hogy nem tud magáról, és sajnos (ahogy elmondod) már olyan, mintha elment volna...

Azért szép kort ért meg!

Köszönjük!Sajnos már teljesen egyformán van,csak fekszik és alszik(altatják).Kapja az erős fájdalomcsillapítókat.Amíg bírja a szíve........

Épp az éjjel álmodtam azt,hogy jött az egyik ápolónő,hogy rossz hírt kell közölnie..:-((((

Ha nincs semmi baja, csak a zavarodottság, akkor még van idő. A táplálkozását meg lehet oldani. Akkor lesz probléma, ha kiadják a kórházból.

A legfontosabb dolgod most, hogy vigyázol az idegeidre! Vigyázz, mert Te is rámehetsz! Drukkolok...

szia!A papa már 83éves.Már több rovos mondta,hogy gyógyíthatatlan.Már teljesen zavart!

Mennyi lehet neki még hátra???

Hát meg kell szenvednie az biztos!

tegnap újra emeltek a fájdalomcsillapító adagján.

Köszi,hogy gondoltok ránk!

Igazából azt nem tudom meddig kell még szenvednie!!!???

:(((((((((((((

Igen, mi is átéltük, mennyit kell szenvedni még ezért a rohadt halálért is!

Legalább a gyógyulásért szenvedne, ha már muszáj!

Sok eröt Nektek!

Szia!

Gondoltam rátok közben sokat!

Sajnálom, hogy ezt kell átélnetek!

Nagyon sok erőt kívánok nektek!

Hát sziasztok!

Rég nem írtam,mert nem volt lelki erőm hozzá...

A papa újra kórházba került,sajnos már teljesen zavart.Tegnap már le is kötözték a kórházban,kezét,lábát,sőt még mellkasánál is egy lepedővel.Amikor mentem hozzá,szinte megijedtem,olyanok voltak a szemei,hogy azt elmondani sem lehet...

Kiakartam kötözni,de előtte jobbnak láttam beszélni valakivel.Sajnos nem bírnak velea nővérek,nem tud menni,de kiakart mászni az ágyból.Nem eszik,nem iszik,össze-vissza beszél és kiabál...

Istenem nem tudom miért kell neki ennyit szenvedni!!!!??????????

Aranyos, kedves, jó kislány vagy! Biztos büszkék rád a szüleid.

Mi kezdetekben, amikor még nem volt aktuális a dolog, már bejártunk egy csomó idős otthont: lepusztultat is, modernt is, emelt szintűt is, - már tudtunk különbséget tenni.

Egy csodálatos Duna menti otthonba látogattunk, szemben strand, szuper minden, a parkban asztalok, egyiknél kézimunkáztak, másiknál kártyáztak, harmadiknál iszogattak, nevetgéltek, - kérdeztük az igazgatónőt, hogy érzik itt magukat az idős emberek. És ő mondta meg a frankót:

Tudják, akik saját döntésük alapján jönnek be, jól érzik magukat, - akiket beraknak, el vannak keseredve.

És mennyire igaza volt!

A mieink is húzták az orrukat, de elmagyaráztuk nekik, hogy sokkal többet költenének ránk, mint amennyit ide befizettünk és mi már nem akarunk tetőre ugrálni, permetezni, füvet nyírni (még csináltuk volna egy darabig, de a férjem cseresznyeszedés közben 4 métert zuhant betonra, mindene eltört, és az orvos, aki operálta a gerincét azt mondta, hogy örüljek: nem lesz kerekes-székes.

Hát annyit már nem bírt volna el az idegrendszerem! De most már nagyon jó minden, nem félek semmitől. Nagyon sajnálom Dopmannt a nagyszüleit ért támadás miatt! Itt ilyen nem fordulhat elő...

Biztos vagyok benne, hogy jó döntést fog hozni a családotok, én mindenkinek ajánlom ezt a megoldást.

Puszillak benneteket!

Andrea!

Ez nagyon szuper! Tudod, nekünk megvan a klasszikus elképzelésünk " az idősek otthonáról". El se nagyon hinné az ember, hogy van ilyen is.

Örülök, hogy vannak ilyen helyek, ahol a bentlakók nem azt érzik, hogy "eldobta " öket a család és csak gondot okoznának mindenkinek.

Azt gondolom, hogy arra felénk még ez az általános társadalmi hozzáállás, sajnos, és ha még jól is érzik magukat a nagyszülők, akkor is elítélik a "gyerekeket", hogy nem képesek gondoskodni a szüleikről :-(

Valóban, én is sokat gondolkodom azon, hogy mi lesz a szüleimmel - akik szerencsére még jól vannak és dolgoznak , bár azt gondolom, hogy túlságosan sokat - ha véletlenül leesnek a lábukról és ápolásra szorulnak majd.

300 km-re vagyunk tőlük és nincs is esélyünk arra, hogy közelebb menjünk. Nekik pedig rajam és a családomon kívül senkijük nincs.

A papának és a mamának annyival könnyebb, hogy ott van nekik a lányuk,(az anyukám) és az ő öccse. Így gyakorlatilag még nem azt érzik, hogy egyedül már nem tudnák magukat fenntartani, hanem azt, hogy mindennap jön az egyik gyerekük hozzájuk látogatóba :-) :-)

A mami mos, főz , takarít, kapál, veteményez, mindent csinál....csak a papával nehéz bánnia fizikailag.

Az anyukám már pedzegette, hogy ő bizony nem akar erre a sorsra jutni és engem sem erre a sorsra juttatni (végig csinálta ezt a másik nagyszüleimmel, halálukig), tehát ő nem zárkózik el a "közösségi öregség" ellen. Szerencsére még csak 56 évesek, így remélem elég sok időm lesz hozzászokni a gondolathoz.

Nagyon szép napokat kívánok neked és köszönöm, hogy sikerült másfelől megvilágítanod nekem ezt a témát!

Sajnálom szegényt, nagyon át tudom érezni a helyzetét.

Most hogy vagytok? Javult az állapota?

Próbáld vele megértetni, hogy amint lehetséges, viszed azonnal haza, ne gondolja azt, hogy azért van kórházban, mert már csak teher nektek. Így talán könnyebben veszi, hogy még kicsit maradnia kell.

Én is szupernagyi vagyok, de már 4 évvel ezelőtt bejöttünk a férjemmel. A családunk nem is tudja, milyen jót tettünk nekik ezzel a lépésünkkel. Itt is meglátogathatnak, sütök, főzök, bulizunk. Olyan mint egy társasházi lakás, konyhával, fürdőszobával, nagy terasszal. Egy emelettel lejjebb kórházi részleg, orvosi rendelők, gyógyszertár, - földszinten presszó, uszoda, templom, étterem.

Biztonsági őr szolgálat van, nincs betörés, rablás, gyilkosság.

Jól érezzük magunkat. Mi már rég elhúzzuk a csíkot, de ti még dolgoztok és sajnos egyre többet, egyre több ideig, - a ti korosztályotok sajnos nem tudja ellátni az idős szülőket, - nem maradhat ki a munkahelyéről, mert elfoglalják a helyét.

Drukkolok Nektek! Puszi: Andrea

Hát ma azt mondta a papa ha nem visszük haza kimászik akár az ablakon is,mert ott megfog pusztulni...

Az orvossal beszéltem,azt mondta legkorábban hétfőn vihetjük haza,mert most el van dugulva a szondája,és így nehézkes a táplálása.Holnap megpróbálják kitisztítani neki,aztán meglátjuk...

Ma elég jól volt,evett is és fel is ültettük...

Amíg tüdőgyulladás-gyanús, addig szerintem se vidd haza, hátha tudnak még valamit javítani rajta.

De beszéld meg az orvossal, hogy miért szeretnéd hazavinni. Ha normális és humánus, akkor segíteni fog!

Szia! Köszönöm a javaslatot. De ők szabolcs megyében laknak, a ahttártól 20 km-re.

És az otthon szóba sem jöhet náluk, mama az ápolót se fogja beengedni szerintem :-) Merthogy ő egy szupernagyi :-)

Csak még nem hiszi el, hogy nem bír már annyit, mint 65 évesen :-)

Egyelőre működik a napi többszöri "beugrik valaki".

És ami nagyon jó, hogy végre úgy tűnik, a papa kezdi magát összébbkapni az otthoni légkörtől.

3 hónap kórház után már ez is vmi:-)