Utcai evangelizáció (beszélgetős fórum)

0 % az esélye. Nem az a cél, hogy meggyőzzem arról, hogy higgyen, hanem, például, hogy elmondjam, egyáltalán mi az, amiben hinnie kellene. Szerintem a keresztények (vagy bármilyen más vallásúak) 99,9999999999999999%-a :) NEM az utcai evangelizáció hatására tértek meg. Ahhoz kell egy fontos ember, szinte mindig! Sok megtérés-történetet hallottam már, szinte mindegyikben volt egy "lány, aki..." (fiúk esetében nyilván) vagy egy "barátnőm, aki..." vagy egy "nagymamám, aki..." - szóval az utolsó, de talán több lépcsőfok is a megtéréshez, kell hogy egy szívednek kedves valaki legyen. Az utcai evangelizáció inkább arról szól, hogy elmondják, miben hisznek és miért, felkeltve így az érdeklődésedet, esetleg bemutatják a gyülekezetet... Szerintem ez a célja.

A kérdésem az lenne, hogy hogyan lehetne ezt olyan formában tenni, hogy az ne legyen kellemetlen élmény az embereknek.

Sokan azt mondják, hogy a "vallás" vagyis a hitbeli meggyőződés magánügy. Szerintem nem... Ha magánügy lenne, akkor lenne xmillió egyszemélyes gyülekezet... :) Én szeretem mindenkinek (sok mindenkinek inkább) elmondani, mit tapasztaltam, hogy miért állok kinn.

Igen, azt hiszem, mindenkinél, aki arra sétál és hajlandó megállni a hello-ra... :) Habár, azt hiszem, a szórólapot osztogatjuk annak is, aki nem áll meg...

Aki megáll hallgatni, az már potenciális "áldozat" :) A zene például remek kiindulópont egy beszélgetéshez. Ki nem szeret a zenéről beszélgetni...?

Huh... Hát ez nehéz kérdés, mert én még "kezdő" vagyok, nem nagyon "tudok" "ügyesen" evangelizálni... :)

Szóval mi (= egri Golgota) általában kiállunk a térre, parkba, mikor hová. Van min. 1 gitáros, és 1 kongás, ők dalokat játszanak. Keresztényeket, de mostanában ráálltunk, hogy mást is, Lighthouse Familyt, ilyeneket. Közben kettesével jobbról balról közrevesszük a zenészeket (mondjuk az utcán), szóval az a lényeg, hogy párban vagyunk. Jön az emberke és vagy beszélgetünk, hogy mit tud Istenről, mit gondol róla, és ha érdekli, elmondjuk, mi mit gondolunk róla. Na, most itt az az érdekes, hogy nyilván mindenki ismeri Istent és tud róla ezt-azt... Aztán jön a "meg vagyok keresztelve", és a "járok templomba", ami Egerben nem is meglepő... :) És aztán jön az, hogy mit tud Jézusról. Ez már cifrább, mert a legtöbb ember nem ismeri őt úgy, mint Isten fiát, vagy Isten "megtestesülést", akit az Úr a bűneink bocsánatáért küldött el. Szóval elmondjuk az evangéliumot és ha esetleg érdekli vagy úgy tűnik, hogy érdekli, akkor kap szórólapot (ezt általában elveszik), és pá.

Szerintem az utcai evangelizáció FŐ CÉLJA nem az, hogy megtérítsen, hanem, hogy elgondolkodtasson.

Az erőszakos térítés dühít. Beszélgetni róla nem dühít feltétlenül, hiszen ironizálni is lehet, na meg annyi mindent megéltem már, ha nem tudnék vigyorogni a sarkos dolgokon, nem itt lennék, hanem dühkezelő terápián csapkodnám az asztalt. :)

És köszi, hogy kérdeztél!

Azért, hogy tudjuk, hogy hogyan NE csináljuk és hogyan IGEN. :)

Sokszor annak is kellemetlen, aki kinn áll és evangelizál. Próbálja élete legfontosabb dolgát megosztani mással is - az meg elküldi a búsba... :S Nem mindig kellemes.

Persze nem mindenki oké. Én is találkoztam már olyan evangelizálóval, akitől kivert a víz... Valami általa "kihagyhatatlan" könyvvel traktált, hogy vegyem meg... - Na, ez egy tipikus hiba, ez a pénzkunyerálás!!! Amikor próbáltam vele beszélni, miért hisz abban, amit reklámoz, mit adott neki személyesen, nem igazán tudott "libabőrösítő" sztorikkal előállni...

Szóval ilyenekre gondoltam... :)