Undorító kelepce (beszélgetős fórum)

Micsoda emberek vannak!... :-(

Sajnálatos, hogy ilyen közegben élsz.

(Ahogy magamat ismerem, én azonnal tökönrugdostam volna a szerencsétlen, alkesz öreget, olyan ordítás közepette, hogy csak az nem hallotta volna, aki nem akarja. Lehet felölem após és idös ember is, de ha kikezdene velem, a tiszteletnek annyi.)

Én rendezném az eröviszonyokat mihamarabb. (Nem vagyok egy áldozat-típus, hogy effélét elkövethessenek rajtam.)

Kívánom, hogy gyorsan rendezödjenek a dolgok! Sok sikert & önbizalmat hozzá.

nnehéz helyzetben van a cikket iró hölgy.

a sógora miatt is őt nézték rosszhirü nőnek,aki fehérmályu,a falusi emberek szerint!

ha kiderül,hogy az após rámozdult a menyére,olyan felháborodás érné a menyecskét,hogy talán még a faluből is elmenekülne. nem az ártatlan embereknek hisznek,hanem a zavart elméjü,alkoholista apósnak!

Én biztos nem mennék hozzájuk többé. ha a férjnek hiányoznak a szülők,akkor mennyen egyedül. az após egy időután rájönne,mitől kell tartania!

kislányt pedig nem szabad engedni a papa közelébe!

a papának biztos hamar helyrerázódna az agya,ha ezt csinálnád.hiányozna a család,és a falu is látná,hogy nem jártok oda ,ugy mint régen!

sok szerencsét!

Így már értem, de én sem hagynám ott a kislányt 1 hétre, amíg nem látom tisztán apósom hozzá való viszonyulását!

Kitartást neked, nektek!

sajnos azon, amit x éves koráig beleneveltek, nem lehet már nagyon változtatni. persze nagy-nagy türelemmel, esetleg, de... hát nem hiszem, hogy nagy javulás várható azt tekintve, hogy megváltozik a szüleihez való viszonya.

függési viszony van közöttük, amiből nem tud kilépni, pedig ő akar talán a legjobban. de ezt senki nem értheti meg, csak aki benne van, illetve, aki így mint, te, évek óta vele együtt ebben él.

hogy teremtsen egyensúlyt az anyósodék és közted, ha köztük és önmaga közt nem képes az egyensúly megtalálására? nem egyszerű dolog ez, bizony itt a nevelés fontossága.

amikor kiskorában igy bánnak a gyerekkel, azt már sosem lehet kitörölni az életében.

egyszrűen beléprogramozódott, hogy anyu+apu=igazuk van, nem mondhatok ellent.

és ez nem olyan, hogy majd kinövi.

nagyon, nagyon nehéz, és főleg nektek, aki a családja vagytok, és látnátok, tudjátok, hogy mi lenne a jó(szembenézne velük, és elmondaná véleményét), de tudod, hogy nem képes erre....

Félreértettél: anyós nem tud semmit! Csak gondolatban végigmentem azon, hogyan reagálna rá.(Tagadás, bennem keresné a hibát, + strucc-effektus, ahogy leírtad.)

Párom hitt nekem, természetesen. Azt hiszem, az hatott rá elsősorban, hogy azonnal szóltam neki, így még a pánikot is láthatta az arcomon. Ledöbbent, szóhoz se jutott. A szüleivel olyan a kapcsolata, hogy kevésbé lényeges dolgokról se tud velük beszélni, nemhogy ekkora horderejűről!(Olyan emberek, akik alapból elvárják a meghunyászkodást, így a Drágám ebbe nőtt bele. Halkszavú, visszahúzódó lett, ami nem csoda.)Ismerve őket nem csodálkozom azon, hogy nem csinált balhét.

Azóta eltelt néhány hét, és jelenleg ott tartunk, hogy nem érti: miért félek az anyjáéknál hagyni a lányunkat 1 hétre. Eljutott a tagadás fázisába. :S

Szerintem ennyi idő alatt ő ismeri legjobban a férjét. Hidd el, ha elmondaná neki ezt valaki, a szive mélyén biztosan tudná, hogy nem a férjének van igaza, hanem mondjuk Neked. Csakhogy! Itt jön a 45 év jelentősége. Főként még az előttünk lévő generációban élőknek a házasság egy olyan szövetség, melyben ha a két fél való ban komolyan gondolta anno a holtomiglan-holtodiglant, a végsőkig ki fog állni a férje mellett. És nem azért, mert úgy gondolja, hogy ott az igazság, sőt...

a szövetség miatt, ami néha bizony még az igazságérzetnél is erősebb náluk.

én igy látom.

Szerintem menny el a szomszéd falu papjához, aki a vallásodnak megfelelő és vitasd meg vele a kérdést. Talán hasznos lehet. A másik.

Az ember sokszor észre se veszi sőt általában soha, hogy a gondolatai befolyásolják a környezete reakcióit. Szóval meg kell találnod a módját, hogy a gondolataidat mentesítsd a negatívumoktól.

Nem tudom, hogy milyen a pároddal a viszony, de ahogy többen is írták ő is kell a megoldáshoz.

Először is tisztázzuk, hogy nem neki kell egyedül megoldani a helyzetet, mert nem ő volt ott. Másodszor Ti egy pár vagytok, ami az ő problémája az a Tiéd is és ami a Tiéd az az övé is! Ketten kell hogy szembenézzetek a problémával!

Beszéljétek át rendesen a történteket, mind a két esetet. Majd Ti és a párod szülei üljetek le és beszéljétek meg. A párod, (mivel az ő szülei) beszéljen, ha lehet, te csak akkor szólj, ha nagyon muszáj. Kérje meg az apját, hogy hogy is volt ez az eset. Kösse ki, ha hazudik az unokákat távol fogjátok tartani tőle, mert rosszat tenne a gyerek fejlődésének. (Egy gyerek megérzi, ha hazugság veszi körül, ők még másképp szemlélik a világot)

Egyébként szerintem a párod a felelős azért, hogy olyan a kapcsolatod a szüleivel amilyen. Lehet akár milyen jó ember is, akkor is hibás. Az ő feladata az , hogy a szülei és közted a kapcsolatot egyensúlyba tartsa, hiszen ő élt velük x évig, ő ismeri őket a legjobban.

Nemis tudtam, hogy anyósod is megtudta, azt hittem, neki nem szóltatok, csak sógiról.

Szóval ez nem rossz gondolat, de ehhez még hozzájön részéről egy kis "homokba dugom a fejem" féle irígység, értem ezalatt: belül elhiszi, de ezt még magának sem vallja be. + a párjának könnyebben bocsát meg az ember, mert érzelmileg kötődik hozzá, így persze inkább benned keresi a hibát, már ha egyáltalán el tud képzelni a párjáról ilyesmit.

Én a párod helyében nem bírnám ki, hogy ne védjem meg a feleségem, egy teljesen kultúrált elbeszélgetésbe a szüleivel (inkább az apjával) még senki nem halt bele, és ennyivel tartozik neked a párod! De ő azért hisz neked nem?

Egyébként én már sokszor kérdeztem, de még mindig nem tudom, ő erre mit mondott, vagy lépett?

18 éven át ápolni a szülői kapcsolatot nagyon szép dolog.Ne érts félre,de talán nektek még kényelmes is hétvégenként a "vendégeskedés".(én megköszönném,ha évente 1x hívnának ebédre).De ez az eset megdöbbentő.

Nem értek egyet egészen azzal,hogy kihívó lennél.Igenis,a mai nők kihívóak,bár ez is több rétű(öltözködés,viselkedés,beszéd szabadság,stb.)Ma már kitesszük a dekoltázst,hasat(mi a gond?)ha esztétikus senki nem vet meg érte.Viselkedésünket viszont Mi szabályozzuk,nem tudom elképzelni,hogy az Öreget provokáltad.

Kapuzárási pánik érhette el,amit(főleg alkoholosan)nem tud kezelni.Majd 2 évtizede a férjednek el kell jutni oda,hogy a hogy a hétvége a tiétek legyen,Anyuka akármilyen jól főz is,Te is meg tudod ezt tenni.Tudnia kell a súlyát,hogy az apja mire vetemedett,melléd kell állnia.Itt az ideje.Nem kell a Papát letámadni,hisz egy összezavarodott öregember,de tartsátok meg a kellő távolságot.Legyen ritkábban találkozó!

A kislányodra viszont nagyon vigyázz!!!!!Meg ne hallja,akár szófoszlányokból sem,hogy mi történt veled.Se szájra puszi,se hátsímogatás,mert 6-8 év és összeáll neki a "kép",amit soha nem fog feldolgozni.

Kívánom,hogy legyél erős,először is a pároddal,győzd meg!!

Eszembe jutott valami. Tudom, az én hülyeségem, de (túl) sokszor megvizsgálom a másik fél álláspontját: ő vajon hogy látja, mit lát? én mit tennék a helyében? Vegyük anyósomat! Kb. 45 éve házasok. Ti mit gondolnátok ilyen helyzetben? 45 átlagos, házasságban eltöltött év után ezt állítja valaki. Hinnétek neki? Ha esetleg mégis, akkor tuti az lenne a válasz, hogy a fiatalabb nő provokálta ki, ami történt - ha megtörtént egyáltalán!(Ismétlem: az ő szemszögéből nézve.)Ha pedig netán mindent elhisz nekem - nem a férjének! -, akkor még mindig jöhet a kettős mérce, miszerint "azért ő mégis férfi!" :S

Szép estét, kellemes hétvégét!

Ez iszonyú!

SOHA többé ne tedd be a lábad a házukba.

Na, ez a beszéd, tégy úgy, mintha a párod nem is tudna róla, de ha nem használ a szép szó, én azért megkérném a páromat, védjen meg, és udvariasan beszélgessen el vele!

Szép hvg-t mindenkinek!

Így van. Ézelmileg kettészakadna, ha választania kellene köztem és a szülei között. Nem is hiszem, hogy meg tudná tenni! Mindenesetre az biztos: ha após még egyszer próbálkozik, igen határozottan adom tudtára, mennyire nem tetszik ez nekem, és jó darabig nem rontom náluk a levegőt!(Bízom benne, hogy lesz ehhez erőm! :) )

Köszönöm a bátorítást, az ötleteket mindenkinek! Aranyosak vagytok!

Egyáltalán nem értem részedről ezt a "megértést" vagy beletörődést?

Nem tudom, a te szüleiddel mi a helyzet, remélem, semmibe sem taposok most bele, de ez jó neked? Minden hétvégét velük tölteni? Az eddigi írásaidból az derül ki, nem vagytok jóban anyóssal, és ne védd a párod, mert el kellene szakadnia anyuci szoknyájától kicsit, ha már családja van! Nyilván tudja, hogy az anyja nem csíp téged, akkor mi a fenének kell minden szabadidőt rájuk áldozni? Nem mentek néha hétvégéken hármasban kirándulni vagy ilyesmi?

Egyébként én megkérném apósomat, ha azt akarja, hogy továbbra is jó viszony legyen köztünk, ne puszilgasson, csak érkezéskor, és távozáskor, mert egyszerűen nem normális egy nyakcsókolgatós rokoni kapcsolat.

Abban, amit a lányoddal tett, még nem látom a pedofil papát, de azért jó lesz figyelni.

Kihívóság: Nem kell ehhez kihívóan viselkedni, a férfiak ezer okot találnak, hogy rádstartoljanak:

pl. (kb 20 éves saját tapasztalataim): szomorúnak látnak, megtudják, hogy csal a párod, vagy mint írtam messze dolgozik, így kevesebb a szex, vagy egyszerűen szép vagy, vagy van az a kisugárzásod (pl. Angelina Jolie), fiatalabb vagy, mint a feleség, nem kapnak otthon eleget stb. stb. stb.

Már csak azt nem tudom, hogy egy ilyen vén f..nak honnan a fenéből van ekkora önbizalma (mint írtam velem is történt ilyesmi 10-15 éve), undorító, nálam legalábbis 40 évvel volt idősebb, és tuti nem viselkedtem vele kihívóan, az ilyen várja ki a jeleket, mert úgyis akad elég nála fiatalabb, akinél tuti befutó, de ehhez, hogy azt gondolja, csak mert a párom 5 napig vidéken van, annyira viszket a micsodám, hogy nekem már mindegy kivel, fújjj!

Sajnos ez tényleg így tud működni.

A gesztenyét rendre kikapartatta az enyém is harminc évig... aztán tojt elismerni az "érdemeimet"... és mert miden jó volt nekem ahogy volt, következetesen elfelejtett tisztelni engem. Újabban ez már gyökeresen megváltozott. Szóval ha nekem, bárkinek sikerülhet ez a mutatvány.

rúgd tökön legközelebb jó alaposan, nem fog többet próbálkozni! használd a hangodat is, sikíts a fülébe akkorát, hogy kettéhasadjon a feje.

ha beszalad valaki a szobába, neki kell magyarázkodnia, miért fogja a lágytájékát. ha hazudik, hogy nekimentem az asztalnak, mondd, de még mennyire...

vedd a bátorságot, ne válj áldozattá. csak az lesz az, aki hagyja magát.

lányodat meg készítsd fel, mit kell csinálni akkor, ha valaki (nem kell megnevezni, ki) túl közel próbál hozzá kerülni. tanítsd meg neki is, hogy nem szabad áldozattá, ne hagyja magát, ha valamit nem akar

"tulajdonképpen ezért kell valamennyi távolságot tartatni a másik fél hozzátartozójával szembe, hogy az ilyen helyzetek még csak véletlenül se tudjon ki alakulni!"--ebben van a legfőbb igazság!

egyébként sajnos, ha már ezt el tudják hinni, akkor hiába tesz bármit, férjjel, vagy anélkül, akkor is mindig mindenben ő lesz a hibás, mert ha egyszer kipécézték, akkor már elindult a lavina, és nincs megállás.

ha nem szól senki, akkor valóban én is azt látom legjobb megoldának, ha a feleség nem megy az anyósékhoz. Persze bizos eleinte ez is baj lnne, de minden csoda 3 napig tart.

Igen ebben igazad van , csak ha a fiatalasszony fog szólni, akkor fog az anyós csak ígazán neki esni!

Itt mindenképpen a férjnek kellene a szüleit helyre tenni! Vagy esetleg eggyütt!!

Hisz a sogorral szembe is ő lett a bűnös!

Tulajdonképpen ezért kell valamennyi távolságot tartatni a másik fél hozzátartozójával szembe, hogy az ilyen helyzetek még csak véletlenül se tudjon ki alakulni!

de gondolom ettől eltekintve jó a kapcsolatuk, így emiatt nem borít semmit.

inkább legyen valaki "túl nyúl" a szüleivel, mintsem alkoholista, agresszív, vagy ilyesmi.

persze ilyen helyzetekben nem épp ez a jó, de egy embert sem lehet már megváltoztatni, vagy elfogadjuk úgy, ahogy van, és gondolom, a felesége ezt akkor is tudta, hogy nem a határozottság szobra a szüleivel szemben, mikor hozzáment.

ő ilyen, vagy el tudja fogadni, vagy nem. de nem a férj a bűnös a történetben, hanem az öreg.

szerintem!

őt kéne helyretenni, és ha már a férjem nem, akkor én megtenném :))

Én közölném anyóssal,hogy a drága férje rámcuppant,és ha nem téríti észhez,akkor nyilvánosságra hozom,csak úgy,ahogy ő tette anno a naplómból kiolvasott magánügyemmel.Félni fog a szégyentől.

Mondjuk megfordult a fejemben az is,hogy nem volt-e már előtted is ilyen ügyecskéje az apósodnak,és anyós pont azért tett téged közhírré,hogy elterelje a férjecskéjéról a figyelmet...védve a fene nagy hírnevüket.

Erre csak azt tudom mondani, hogy az ilyen férfiaknak az a jó ha más kikaparja a gesztenyét nekik! Nem saját érdekét kell nézni hamár családot alapít! Vagy még azt is meg kockáztatnám nem szereti és tiszteli kellőképpen a társát!

Más az amikor a társ erre érdemtelen, mert ilyen is előfordulhat!

De ez a viselkedés amit a cikk író leírt teljesem megengedhetetlen!!!

csakhogy egy ilyen pasi, nem mer kiállni senkiért, még önmagárt sem, sajnos.

én nem hiszem, hogy ez változni fog :((

pedig az lenne a célravezető, dehát biztos van valami gyerekori elfojtás benne mondjuk az apjával szembe, lehet, hogy m ondjuk kiskorában verte, vagy ilyesmi, az kihat az egész felnőtt korra. általában az ilyen ügyek mögött az szokott állni, ha a férfi ennyire gyenge az apjával. mert lélekben ugyanaz a kis 5éves amikor szembekerül az apjával, aki félelmében szólni sem mer...

van sok ilyen.