Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Undorító kelepce fórum

Undorító kelepce (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Undorító kelepce

1 2 3
27. Sirga (válaszként erre: 24. - Júlia*)
2010. júl. 9. 11:40
Hidd el, fogalma sincs, hogy mit tesz! Ha megkérdezném, miért csinálja, azt felelné, szeretetből - és ezalatt a szimpla emberbaráti szeretetet érti. :P
26. czigmar (válaszként erre: 25. - Júlia*)
2010. júl. 9. 11:35
Ez sem rossz!!! :-))
25. Júlia* (válaszként erre: 23. - Czigmar)
2010. júl. 9. 11:30
Térddel tökön...
2010. júl. 9. 11:29

Én most nem tennék semmit,

de a következő alkalommal, egy diktafonnal felszerelkezve feltenném neki a konkrét kérdéseket,


hogy mit is akar valójában?


Amikor színt vall, vedd elő a diktafont, és szólj neki, de csak neki, hogy ezt sokszorosítani fogod, ha még egyszer megteszi, nem csak nyilvánosságra hozod a család előtt, de fel is jelented.


Le lehet őket szerelni, de ezt nagyon keményen tedd meg a lányod érdekében is.

23. czigmar (válaszként erre: 1. - Sirga)
2010. júl. 9. 11:21
Ha úgy érzed, hogy közelebb van az intim szférádba mint szeretnéd, kérd meg nyugodtan, szépen, kedvesen, hogy ne tegye! Ha nem ért következhet a 'pofánvágás'! /Szigorúan kettesben, mint a közeledés!/:-))
2010. júl. 9. 11:19
Szerintem, azért magadba is kéne keresni valamit, ami mindig ilyen visszatérő gondokat okoz! Lehet, talán kihivó a tekinteted, de azért gondolkozz el ezen, nem bántani akarlak félre ne értsél!
21. Sirga (válaszként erre: 3. - Ac808a6b30)
2010. júl. 9. 11:16

Olyan hétvégénk, amit teljesen nélkülük töltenénk, nemigen van. Általában 1 napot náluk töltünk.

Párom mellettem áll, de valamilyen szinten azt is értem, hogy a szülei ellen sem akar fordulni ...

20. ac808a6b30 (válaszként erre: 18. - Lhara)
2010. júl. 9. 11:15
Ja, nekem is volt ilyen időszak, szerencsére elmúlt, mert sikerült tisztáznunk, hogy lenne normális!
19. ac808a6b30 (válaszként erre: 12. - Lhara)
2010. júl. 9. 11:14

Ja, előbb elfelejtettem leírni.

Gyesen voltam lányommal, párom távol tőlem dolgozott, egy kedves idős munkatársnőm elküldte hozzám az akkor 60-as éveiben lévő férjét, franc tudja, talán, hogy ne unatkozzak. Amolyan baráti házaspár félék voltak.

Ez a jóember rámnyomult, a folyosón falhoz nyomott, és csókolgatta a nyakamat, mondván, az én párom távol van, csak hétvégére jár haza, az ő felesége meg napi 12 óra munka mellett mindig fáradt. A 2.5 éves lányom szeme láttára tette mindezt, de nem lett "probléma", elmagyaráztam neki, nem éppen az esetem, és különben is, hogy gondolja ezt. Hazament, engem meg a hideg rázott, undorral gondoltam a történtekre.

Gyesről visszatérve én marha elmeséltem ezt 1 kolleganőmnek, majd az ürge felesége mondta nekem, hogy tudja ő, milyen a férje, ezért is hívja úgy: "gyerekeim apja". Nagyon szar érzés volt, hogy sok érzéketlen, rosszindulatú képes volt ezt elmondani neki, mert őt nagyon szerettem, és nem gondoltam volna, hogy mellém áll, képzeljétek, elnézést kért a férje miatt. Történetemet persze úgy adták neki vissza, milyen hülyeségeket vagyok képes kitalálni, földbe döngölöm szegény öregembert, nyilván nem tett semmit, esetleg én másztam rá. Nade én voltam a hülye, hogy ilyet elmeséltem pont ott, ahol szegény feleség dolgozott. Ja, évekkel előtte a fiuk mászott rám, amikor szakítottam a barátommal, neki akkor 13 éves kapcsolata volt, na az sem volt kellemes, nem volt épp az esetem a srác, akkor még anyáméknál laktam, és hiába mondtam apunak, hogy nem vagyok itthon, amikor csöngetett, anyu pont jött haza, hát ismerte, bekísérte hozzám.

Na, mennem kell!

Sziasztok, te meg állj ki magadért, és bíztasd erre gyerekeid apját is bátran!!!

18. Lhara (válaszként erre: 11. - Ac808a6b30)
2010. júl. 9. 11:11
Én is megtanultam a fájdalmat, hogy milyen, ha a saját párom nem áll ki mellettem. Iszonyúan megküzdöttem vele is. Bizony ez bárkinél benne lehet a pakliban.
17. Re87
2010. júl. 9. 11:11
Jajj,soha ne hagyjátok magatokat!
16. Lhara
2010. júl. 9. 11:09

A többiek meg úgy elkezdte nevetni, hogy harsogott a helyiség. Soha többé nem mert tiszteletlen lenni velem és mindenki jobban viszonyult hozzám.

Ez csak egy a sok apró történetemből, amik edzettek a mai lényemmé. Tehát rajta. Nincs más hátra, mint előre... Bátorság kedvesem!!! Bátorság.

15. Lhara (válaszként erre: 12. - Lhara)
2010. júl. 9. 11:06
A rohadék meg egyre jobban nyeregben érezte magát. Már alig tudtam dolgozni (kemény fizikai munka pénzügyi felelősséggel), amikor újból beszorított valami sarokba. Láttam nincs mit tenni. Szembefordultam vele és miközben ő háttal az ajtónak és a hevességétől eszétvesztve észre sem vette, hogy többen is beléptek az ajtón, én kitörtem: - Mit gondol maga, mert én azt, hogy ha még egyszer megérint ebben az életében a tojásai rántottának se lesznek jók!
2010. júl. 9. 11:04
Jesszus! ez nagyon durva! Oda ne engedd a gyereket!
2010. júl. 9. 11:01
Add ki a gyulekezettnek az esetet. 1)koteleseged , mert aposod bunt kovetet el e a bunt ha takargatod reszese vagy ,2) ha aposd jo hirben ismert akkor ez erintteni fogja. Legy batrabb mint en, bar nekkem nem ez a problemam velluk
12. Lhara
2010. júl. 9. 11:01
Egy csendes, mosolygós fiatal ember voltam. olyan szelíd, akivel minent meg lehetet tenni bűntelenül... és az ilyesmit a mocssok lelkűek kiválóan felismerik messziről... tán még kutatnak is utána. 18 évesen mentem férjhez, új munkahely, új lakhely(anyósommal együtt). A munkahelyemen egy akkor már több, mint ötven éves "mocsok-machó" először titokban, hogy senkise lássa, miközben elment mellettem, fogdosódott. Az első trauma után én is csak lestem, de nem mertem szólni. Ezen persze felbátorodott, mire én egyre dühösebb lettem.
11. ac808a6b30 (válaszként erre: 4. - Re87)
2010. júl. 9. 11:00

Hát igen, de gondolom, nem akar a férjével balhézni.

Én nem vagyok ez a típus, én inkább összeveszem a párommal, ha nem áll ki mellettem, és ez sztem így normális, hiszen most már én és a gyerekeim vagyunk a családja elsősorban. Én egyébként is soknak találnám a hétvégei találkozókat, bőven elég lenne 3-4 hetente, bár anyuékat mi is szinte minden hétvégén meglátogatjuk, de a párom szülei mkeghaltak, és ő a szüleimet szereti sajátjaiként, és mindketten szívesen megyünk, de ha nem szeretné a szüleimet, eszembe nem jutna ráerőszakolni a gyakori látogatást!

10. Lhara (válaszként erre: 5. - Szilvamama)
2010. júl. 9. 10:48
Volt ott valami sógor is... Vele is csak óvatosan...!!!! Se gyerek, se Te, kedves cikkíró... a közelükbe se, ha megteheted. De én biztos, hogy óriási botrányt csináltam volna... persze nem vagyok a helyedben. Semmiképp se érezd, hogy bármiért is elítélnélek. Én is voltam "túl"szelíd. Keméy dolgokon tanultam meg nemet mondani és kiállni magamért a megfelelő hatékonysággal.
2010. júl. 9. 10:43
Egyébiránt mindenben csatlakozom az előttem szólókhoz.
2010. júl. 9. 10:42
Nagyon fontos, hogy kiállj magadért!!!!
2010. júl. 9. 10:33
Én biztos nagy ívben elkerülném Őket, sőt a kislányomat sem engedném! Párod menjen amennyit csak akar, de a leánykán legyen mindig a szeme!
6. nedi
2010. júl. 9. 10:32

A kislányt kettesben semmi esetre se hagyd vele.

A férjed mit szólt?

2010. júl. 9. 10:28
Én sem mennék hozzájuk egy daragig, de még a kislányomat sem engedném após közelébe ...
4. Re87 (válaszként erre: 3. - Ac808a6b30)
2010. júl. 9. 10:24

Hát tudod ki látogatná őket...

Kevesebbért is volt már olyan,hogy anyósom nem látott engem,meg a fiamat 4hónapig....

2010. júl. 9. 10:23

Szia!


Fujj, ez undorító, mármint após is, de anyós meg a naplóolvasása, fújj!

És a férjed? Most is heten5te szeretne szülőket látogatni? Egyébként nincs is szabad hétvégétek, amit ne anyóssal töltenétek? A férjed nem áll melléd?

2. Re87
2010. júl. 9. 10:22
Hát ez durva....
2010. júl. 9. 10:08
Akaratomon kívül kerültem bele abba a förtelmes kutyaszorítóba, ami azóta is komoly fejtörést, és rengeteg aggodalmat okoz. Egyelőre csak remélni tudom, hogy sikerül belőle maradandó - lelki - károsodás nélkül kimásznom, de a módját egyelőre hiába kutatom.

Ugrás a teljes írásra: Undorító kelepce
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook