Új kapcsolat kisgyerekkel (beszélgetés)

A másik lehetőség, hogy sarkadra állsz, beengeded a kutyát, odabújsz a gyerekhez, amikor ő igényli, s közlöd az úriemberrel, hogy ez a te döntésed, neked jó volt így az életed, és nem tetszenek az általa bevezetett szabályok, s ha nem tetszik, keressen mást, akin uralkodhat.

Amúgy meg mindig az utoljára jött alkalmazkodjon:P

Te beteg vagy!

Ez a pénisz nem szeret téged, csak szeret veled lenni, mert.... had ne kelljen leírnom.

Mi az, hogy választani kell?

Egy kapcsolat nem étterem, nem bolt. :S

És te még ezen kattogsz is!

Szánalmas az egész.

Ezek alapján, amiket leírtál, érzelmileg zsarol, basáskodik feletted és ráadásul rombolja az önbizalmad/önbecsülésed. Ettől majd nélkülözhetetlenné válik, teljes függés alá vonna, hacsak már nem meg is tette.

Én ilyen szituációban biztos, hogy nem lennék boldog.

Azt, hogy neked ez mennyire elfogadható, élhető helyzet, az a te döntésed.

másképp gondolkodunk, más a hátterünk stb stb

ha az én gyerekemet küldené el mellőlem a pasi, ha az én gyerekemet szidná azért, mert fáradt, ha az én öreg kutyámat bacná ki a hóra, mert úri kedve úgy tartja, ha az ÉN lakásomban akarna új szabályokat felállítani, mert ő a férfi

PÁROS LÁBBAL RÚGNÁM KI!!!! Tök mindegy velem milyen, mert (ahogy korábban írta valaki, nagyon helyesen) a TEHÉN MELLÉ JÁR A BORJA IS!!!!

pö cs van minden bokorban, párosával is található, de a gyerekem nem cserélődik le életem során egyszer sem, gyerekkora is egyszer van, ott és akkor kell széppé varázsolni!

Én akkor vagyok boldog, ha a lányom mosolyog! És bármily hihetetlen, egy anya nem csak akkor ragyog, ha minden este jól meg...ják, vagy tenyéren hordozzák. Az én családomban és baráti körömben egy anya szívéhez a gyereke révén vezet az út!

Engem is a tenyerén hordoz a kedvesem, és nem gondolkodunk egyformán a gyereknevelésről, de ezt egymásközt rendezzük és tiszteletben tartjuk a másik gyerekével szemben!

Még mindig nem értem, konkrétan milyen tulajdonsága, vagy tevékenysége miatt ragaszkodsz hozzá?

Miféle csend? Ha van kutya és van gyerek, ott nincs csend! Ott a gyerek hangosan kacagva játszik a kutyával...

Szerintem te nem hozzá kötődsz,csak a szerelem illúziójához...

Ez a pasi nem gondolta komolyan át az együttéléseteket,nem tudta,mivel is jár egy gyerek 0-24-ben.

Bár igazat adok neki abban,hogy a szülői ágy a szülőké,és megértem az igényét rád,de a kerettörténet felháborító!

Annó a műfaterom anyumat két kamaszlánnyal "vette a nyakába",aztán jött a húgom. De bármikor balhé volt anyum és köztünk (ami kamaszoknál gyakran előfordúl,főleg nálam...),mindig igazságosan foglalt állást az öreg,sokszor mellém állt,mert ő komolyan gondolta ezt az "apa szerepet",nem csak kényelmes életkörülményként kezelte a helyzetet.

De a te pasid...

Hát bacnám nyakon egy hólapáttal,ha nekem mondaná,hogy haza akar menni kikapcsolódni!

3,5 éves volt a fiam mikor összeköltöztem a párommal,de soha nem volt ebből vitánk,mert itt nem az a kérdés,amit ő feltesz

Számomra egy kérdés létezik,vagy elfogadja,hogy elsősorban anya vagyok,és csak azután szerelmes nő,ez pedig azzal jár,hogy fontosabb az,amit a gyerekem szeretne,mint amit a párom,vagy nincs miről beszélnünk tovább

Persze ez így kicsit éles,hisz az a cél,hogy mindenki boldog legyen,de szerintem a kisfiad igénye teljesen normális,és ezt egy felnőttnek tolerálnia kell.

Atya Úr Isten!!! Kikapcsolódni? A szertő családból???? Na hát ez már több a soknál. Az eszem megáll. Amikor ezt kimondta, akkor penderítettem volna ki a jó anyjába. Mondtam én hogy nem szeret titeket, most már azt is tudom miért van veletek. Az meg hab a tortán, hogy még be is szabályoz mindkettőtöket.

Elköszönök, több hozzászólásom nincsen ehhez a témához.

Nagy ölelés a kisfiadnak, és kívánom hogy tudd meghozni mielőbb azt a döntést hogy utcára teszed azt a tetvet.

Sziasztok, további szép estét!

Még jól is jár anyagilag, hogy nálad lakik. :(

Menjen csak a saját lakásába feltöltôdni.

Ott is maradhat.

Nagyon jól érzékeled a negatívumokat, kezd világosodni a rózsaszín szemüveg.

Tudom milyen egyedül felnevelni egy kisfiút. Én is sokáig vágytam új társra, néhányszor meg is próbáltam, de minden kapcsolat csak tapasztalatgyűjtésnek volt jó. A férfiak nagy százaléka önző sajnos, és ezt csak rövid ideig tudják leplezni. Mikor kibújik a szög a zsákból és még egy kis idő eltelik a kapcsolat eröltetésével mert a nő reménykedik, addigra sajnos sérül a gyermek. Ez pedig egy életre rányomja a bélyeget az anya-gyermek kapcsolatra. Sok esetben a férfiakkal való próbálkozások miatt meg is romlik annyira, hogy felnőtt korában a gyermek rá sem néz az anyjára. Ilyenkor mondja az anya, hogy pedig én mindent megtettem érte. Az a baj, hogy amikor tesszük azt a mindent a gyerekünkért, a saját fejünkkel gondolkozunk többnyire, és nem az övével. Lehet, a társkereséssel is neki akarunk kedvezni mert fáj a szívünk hogy apa nélkül nő fel. Lehet hogy így van, de nem szabad ezt tennünk mindenáron. Tudom azt is hogy egy fatal nőnek is kell a társ, kell a férfi, de egy anyának éreznie kell, min megy keresztül a gyermek miközben ő próbálkozik.

Szívből kívánom hogy meg tudd hozni a számotokra legjobb döntést. Én már a bejegyzéseidből is látom mi lenne a helyes, de a te életed, a te döntésed. Erőt kívánok hozzá!