Új kapcsolat kisgyerekkel (beszélgetős fórum)

Ez a férfi nem "pár", nem társ.

Kutya, kisgyermek - mindegy.

Egy a bánásmód.

Kérdés?

Neki van lakása, állása, kivel élt eddig?

Mennyit tudsz a múltjáról?

Bejelentkezett a házadba, hivatalosan? :))

Nagyon kell vigyáznod, arra ami a tiéd.

Itt gondolok úgy az érzelmiekre / gyerek/, vagy anyagiakra /ház, értéktárgya/):))

Trombitusz drága!

A gyereket nem leválasztani kell, hanem szeretettel kivárni hogy ő magától váljon le. Ha erölteted, feszültséget generálsz kettőtök között.

A gyermekkor nagyon rövid. Mikor kicsi volt a fiam, erre nem gondoltam, és arra sem, hogy a gyerekben minden tettem nyomot hagy. Nagyon számít, hogy gyerekként ő mit hogyan él meg. Ha neheztelni fog rád a párod miatt, felnőtt korában te látod majd a kárát. Higyjél nekem, sokat tapasztaltam már. A kisfiad és a közted lévő kötelék a legfontosabb a világon, senkinek ne hagyd hogy ezt lazítgassa. Ő melletted áll felnőtt korában is, de ez az ember, ki tudja? Olyan érzésem van, nem szeret titeket. Előbb utóbb lelép vagy kidobod, de amíg veled van, a gyereked addig is boldogan kell hogy éljen. Ennek nagy jelentősége van, és lesz a jövőben is.

Na, itt érett be a kitessékelése! SZABÁLYOKAT, ő??

Nem a gyerekhez hajnali átmenés a fő gond ennél a férfinél, hidd el.:))

Erre azt mondanám, hogy az én házam, az én kutyám az én gyermekem. Szíveskedjen alkalmazkodni hozzánk. Ha nem tetszik neki a rendszer, keressen magának olyat, akin uralkodhat, akit irányíthat.

Kompromisszumokat lehet és kell is kötni egy kapcsolatban, de nem így!

Ez uralkodás.

Én sosem tartottam szerencsésnek, hogy együtt aludjon a gyerek a szülővel. Mi annak idején hathetes korában külön szobába tettük a gyereket. Előtte a saját kiságyában volt mellettünk. Nagyon szépen megszokta, soha nem volt vele gond. Szerencsére jó alvó volt mindig.

A fórumindító gyereke már nem olyan kicsi. Ideje lenne most már a szülővel való együttalvásról leszoktatni. Az mondjuk kissé durva, hogy elhagyással fenyeget az élettárs, de lehet azért mondta ezt, mert besokallt, és tudja, hogy máskülönben marad minden a régiben. Szóval mindenképp meg kell az okos megoldást találni.

Tudod a választ, megfogalmaztad, kimondtad.

És ez még csak a jéghegy csúcsa.

Vajon hogy tudná majd elfogadni a terhességet, az elsô 2-3-4 évet, ha összekötnéd vele az életedet, és gyermeket szülnél tôle.

Hogy bírná a sírós éjszakákat pl.?? stb.

Ez egy nagy figyelmeztetô jel!

Igen. Ez nem nevelés, hanem idomítás, vezénylés.

Parancs.

Mi előzte meg? Mert az nagyon nem mindegy. Nyílván a gyereked kell az első legyen az életedben, ez így természetes. De nem biztos, hogy egészséges az, hogy mellette alszol, és a társadat pedig ott hagyod. Szerintem jogos, hogy ezt sérelmezi. Az írásodból azt szűröm le, hogy ez az egész kapcsolatotokat kíséri, és bőven nem egyszeri, vagy néhai esetről van szó.

Igazából Neked kell mérlegelni azt, hogy Te mégis mit szeretnél? Ha neked is ennyire fontos a gyerkőc mellett aludni, akkor válasszad azt. Bár akkor lehet, hogy elveszíted a kapcsolatodat. És valószínű az is, hogy egy férfi se fogja hosszabb távon elviselni.

Szerintem egyáltalán nem biztos, hogy hazudott. Nem tudhatjuk, hogy ez a dolog mióta húzódik kettőjük között. Lehet, hogy ezt az ultimátum dolgot már sok-sok próbálkozás előzte meg, csak süket fülekre talált.

Szerintem se teljesen egészséges dolog ez a felállás, és igazából én eltudom képzelni, hogy valakit hosszú távon ennyire zavar ez egy kapcsolatban.

Engem az érdekelne,hogy az ultimátumot mi előzte meg? Próbáltál te valaha a párod kérésének engedni,kompromisszumot keresni,vagy kategórikusan kijelentetted,hogy a gyereknek igénye van az együtt alvásra,tehát vele alszol?

Mert,ha a fickó ennyire jó mostohának indult,nem hiszem,hogy a semmiből állt elő az ultimátummal.

egyebek? pl?

hátha tisztábban látunk és nem csak a saját életünkből vett példák alapján próbálunk eligazodni