„Normálisnak lenni annyit jelent, hogy felveszed a ruhádat, melyet a munkádhoz vásároltál, végighajtasz a városi forgalomban az autóddal, melynek részleteit még mindig fizeted – mindezt azért, hogy megtartsd az állásodat, ami ahhoz kell, hogy ki tudd fizetni a ruhádat, az autódat és a házadat, melyet üresen hagysz egész napra, hogy megengedhesd magadnak, hogy benne élj.”
Ha szerencséje van, ledolgozza a napi 8 órát, utána esetleg még rohan a bölcsibe-oviba össze-szedni a lurkókat. Majd bevásárolni a nyers alapanyagból és aztán nekiállni vacsorát főzni, vacsi után mosogat, és még a gyerek másnapi leckéjét is ő kérdezi ki... szóval aki ezt még nem csinálta nap mint nap, hónapokon éveken keresztül... no arra szokták mondani, hogy: könnyen beszél az, aki nem dadog. Még akkor is, ha teljes mértékben igazat adunk neki! De teljesen más tudni valamit, és más dolog naponta a valóságban megcsinálni!
A gyorséttermek senkit nem kényszerítenek, hogy náluk egyen mégis mindig tele vannak, ez így igaz. Viszont az emberek többsége 8 órában dolgozik és annyira kihajtják belőle a lelket is, hogy nincs ideje/türelme/energiája edzeni vagy piacra járogatni. Nekem konkrétan szupermarketbe járni sincs időm, pedig csak 1 kisgyerekem van és részmunkaidős állásom. El tudom képzelni annak az életét aki 3 gyerek mellet 8 órázik. Az UTOLSÓ gondja az lehet, hogy jaj elhízom mert ma sem edzettem sőt még szivárványos pisztrángot se kaptam a bijóópiacon...
Szóval bocsi mindenkitől, de nem szeretem a hiteltelen észosztást.
Ma már tényként kezeljük és szinte természetesnek vesszük, hogy az elhízás civilizációs probléma, miközben az orvosok és táplálkozási szakértők nem győzik hangoztatni, milyen súlyos következményei lehetnek a falánkságnak. Ha többször szembesülnénk azzal a ténnyel, milyen sűrűn esünk a reklámok csapdájába, vagy hogy mennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk a társadalmi és életmódbeli változásoknak köszönhetően, talán könnyebben ellenállnánk azoknak a fránya kísértéseknek, és elkezdenénk végre tudatosan táplálkozni.