Tudnál ölni? (beszélgetés)

Jaja...

Egyébként biztos vannak helyzetek amikor legszívesebben kifektetné a tagot az ember, de azért kevesek lépnek a megvalósítás útjára. Azért van a káromkodás, hogy a paraszt a nagyja feszültséget levezesse...Nálunk családi hagyomány hangosan brutálisan ateistának lenni...egyik alkalommal egy idős néninek segítettem megszerelni egy ajtót, miközben ott volt néhány barátnője is, akik mindig hálálkodtak valamiért Istennek. Egyikük megkérdezte, hogy aztán maga fiatalember vallásos-e?, -erre elgondolkodtam, de közben rávertem a kezemre a kalapáccsal egy hatalmasat. Nah abban a szúrásban hangosan mondtam, hogy az, hát, hogy k...isten b...a meg..., szerintem nem győztem meg őket.

:)

Halottkém volt?

Mert annyi ilyet mondasz, mint csak a kórboncnokok, de az ezzel jár. És te erről miért tudsz?

Basszus :(

Részvétem, még ha régi is.

Én az ilyesmiket tettem úgy el, hogy bizony megölném, ha nem mennék érte sittre. Már mérges sem leszek, ha eszembe jut, és nekem már rég sem tűnik a heg, de bármikor hideg vérrel halállistára teszem ezeket.

Ha máshol nem, egy fiktív hoxa topikon.

Minden tiszteletem azoknak, akik megbocsátottak, de én csak elástam őket.

Tudod, milyen megbocsátani. Aztán még egyszer. Aztán én valamit nem tudok. Vagy valamit elsőre sem. Félreteszem, hogy ne mérgezzem magam.

Smirnoff, a nőies megmérgezés az csak a nyugisabb órákban járt a fejemben. Amikor egyedül voltam. Amikor megjelent a színen az életem párja és előbb-utóbb rámtámadott, akkor meg már csak a sima fizikai védekezés járt a fejemben, elhelyeztem a lakás különböző stratégiai pontjain különféle nehezebb kristály tárgyakat, merthogy jó az ízlésem.

Nem voltak azok éppenséggel rossz fegyverek, mégsem voltak elegendőek, folyton alulmaradtam. Merthogy a férfiak valóban erősebbek, franc a pofájukat. Hol a lábszár kapocs csontom (nem is tudtam addig, hogy van olyanom) hol néhány kézujjam tört el, és nyáron is hosszú ujjú géz blúzokat hordtam, hogy eltakarjam a karomon lévő örökös kék foltokat, amiket nagyon szégyelltem. Egy nő az gyenge, gyengébb mint egy nekivadult férfiember, mégis erősen kétesélyes, hogy egy attackban melyik marad életben. Ha akkoriban lett volna pisztolyom akkor lövök is, lehet hogy azóta is börtönben rohadnék, amilyen szerencsém van.

Túl vagyok rajta. De elfelejteni soha nem fogom tudni, és enyém mostmár az örökös bizalmatlanság, nem tudni mikor bújuk elő valakiből egy ilyen fenevad.

Azt hiszed, a sodrófát kiadnám a kezemből?

:D

Van spéci nekem készített sodrófám is. A nevem a tésztán hagyja.

Nem kell sajnálni. Anonim fórumon, ha feljött mondom, de ejtve amúgy.

Mit csinált faterod?

Én csak légpuskával lőttem, meg airsoftossal, ami ugyanaz pepitában.

Az egészen közelben van, ahol pár éve néhány fiatal agyonlőtte az üzemeltetőt meg aki bent volt.

Terveben volt, hogy célzunk, de a hideg kiráz mégis, hogy oda menjek.

Nekik nem volt okuk. A lecsukás csukás sem vallottak semmit, mert nem volt mit. Egyszerűen bementek, és a lőtéren lelőtték, aki ott volt céltalanul. Hátulról lelőttek egy menekülőt. És nincs miért.

Az ilyen nem ember.