Ti mit tettetek volna? (beszélgetés)

Nem a gyereket kell hibáztatni.

Hogy ezek a mai... ez már régi szöveg.

Megfelelően kell nevelni, megfelelő környezetet

kell neki biztosítani, nem csak ráhagyni a dolgokat.

És akkor ha úgy kezd viselkedni, amit épp nem

várunk akkor kit hibáztatunk? A gyereket.

Lehet ez Alaptermészet.

Van aki felnőtten válik Sötét Lelkűvé.

Van aki kiskorában, van aki kedves lesz,

van aki manipuláló és kihasználja a kedvességet.

Nálunk is volt egy kislány, aki csak kihasználta

a nevelőszüleit. Nem láthatunk bele senki lelkébe.

Ebben tuti van valami, mert a kislány apja elég otromba módon tud beszélni..

Alaptermészet.. talán. De egy gyereknek - az én véleményem szerint - tisztelnie kell egy felnőttet. Én legalábbis így lettem nevelve.

Lehet..

De már jó ideje hallgatom azt, ahogy beszél vele. Pl. a nagyanyját is szimplán lekur....vázza a kislány, és még jót is mulat rajta. Ezt persze a nagyanyja szemébe.. ő meg csak pislog.

Mert tényleg nem sajnálom tőle azt az akármit, amit kap.. ha olyanom van, én is megveszem neki.

Le kell vele ülni megbeszélni ezeket a dolgokat, mindazzal együtt, hogy tudjátok, hogy nem ez a legjobb kor, és nagyon szeretitek, éppen ezért ültök le vele megbeszélni a zavaró dolgokat... de a tisztelet megjár, akár felnőttnek, akár gyereknek... nem bánthat meg ok nélkül senkit, és senkivel nem beszélhet tiszteletlenül. Amennyiben ezt nem tudja betartani, a kommunikáció megszűnik. És ezt nagyon határozottan, és nagyon kedvesen, hogy érezze, hogy "érted haragszom, nem ellened!".

... szerintem... :)

Párom keresztlánya 13 éves. A legnehezebb kor kezdetén van, tudom.

Viszont ennek ellenére vannak dolgok, amik nem tetszenek. A "kislány" állandóan úgy beszél a párommal, mintha a fenekéből húzta volna elő. Ami eleinte jó poénnak tűnt, mára már nem az.

Mert ha kell valami, és A. kitalálja, hogy neki bizony kéne egy újság, vagy süti.. akkor a párom rögtön ugrik. Nem sajnálom a kislánytól ezeket, félre értés ne essék. De pár napja összeszólalkoztunk ezen a párommal. Megmondtam, hogy kezd kicsit elegem lenni a keresztlányából.. mert amikor kell neki valami, akkor jó a keresztapja, de sima hétköznap meg kb. úgy szól hozzá, mint ha a kapcarongya lenne. A párom meg azzal védekezett, hogy "de hát ő a keresztlányom". Ami igaz, de szerintem egy 13 éves kislány tudja már, hogy hol a helye. Ő még gyerek, a párom pedig már 33 éves. Néha fel tudnék robbanni a méregtől, amikor A. jön, hogy kellene ez meg az, párom rohan.. és amint megkapja amit akar, utána mindenféle balf.....sznak, és még rondább módon hívja a páromat, mindehhez pedig tele pofával röhög.

Megbeszéltük, párom azt mondta: igazam van, és ő is tudja, hogy A.-nak a kelleténél nagyobb a szája és el is van kényeztetve. Én pedig megkértem, hogy ezentúl figyeljen oda, hogy milyen hangnemet enged meg a keresztlánya, és nyugodtan szóljon rá, és ne ugorjon neki azonnal.

Szerintem igazam volt.. és nem is ebben kételkedem.. hanem kicsit lelkiismeret furdalásom van, mert néha úgy érzem, talán a bolhából csináltam elefántot.