Ti költöznétek ebben a helyzetben? (beszélgetős fórum)

Az nekunk havi 20.000 ft, benzin, matrica, autoberles.

Egy honapban kb. 2 vasarnapon dolgozom, a ferjem csak vasarnaponkent van otthon, es van hogy mar este 8-kor kezdi a heti munkat.

Igy is amikor megyunk, hajnalban indulunk hogy minel tobb idot ott tudjunk tolteni, volt hogy a ferjem egyenesen ment be dolgozni. Szoval ezert vannak korlatozva a talalkozasok a szabadsagok idejere.

Nem gondolod komolyan, hogy anya-lánya találkozásról annyit lehet csak mondani, hogy pillanatnyi öröm és kész. Szerintem ezredszerre írom le, de évi egy-két találka egymást nagyon utáló rokonok között is megvan.

Neked nincsenek barátaid, barátnőid? Mert akkor tapasztalhatta volna, például egy szakítás után vagy rossz kapcsolatban ezer évig erről tudnak beszélni, és nem megváltoztatni kell őket, vagy az ő életüket élni, hanem meghallgatni és ott lenni, mert már az könnyebbség, ha kibeszélik magukat.

Találkozni nem akarsz anyukáddal, a telefonos beszélgetés is már untat, akkor nem tudsz mit tenni. Nem fog megbolondulni, miért bolondulna? Érzelmileg labilisnak tűnik, de ha ez szélsőséges lenne, már régesrég baj lett volna, kábé mikor a férje megcsalta. Talán találhatnál vele más közös témát.

A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. :) Bocs, de egy fórum kiírása az nem mutatja, hogy szíveden viseled a sorsát, akkor miért nem találkozol és beszélgetsz vele, csináltok közös programokat?

Mert csak rosszat írtál róla, pedig azt mindenki tudja, hogy mert a másiknak rossz a kapcsolata, és sokat panaszkodik erről, nem jelenti, hogy ő a megbolonduló és rossz, hanem mert nincs más, akinek elmondja és ez foglalkoztatja. Mint ahogy te vetted a fáradtságot, fórumot indítottál erről (pedig a téma egyáltalán nem olyan), ő neked mondja el részletezve, felnagyítva, gyakran és panaszkodva, mi a gondja. :)

A házasságuk elejétől kezdve mi mindent megbeszélünk. Azt gondoltam nyilvánvaló, hogy nagyon szeretem és ragaszkodom hozzá, különben nem akarnék segíteni neki, hiszen egy rossz anya sorsát nem viseli ennyire szívén az ember.

Azért foglalkozom vele, mert látom hogy boldogtalan és tönkreteszi magát.

Nem tudom miben reménykedjek, ha ennyi év alatt nem változtatott. Ez nem elég indok?

Azt akarod mondani, hogy nem is olyan rossz neki, mint állítja?

Nem írtál részletesen az anyagi helyzetedről, de annyi kiderült, hogy egy vonatjegy vagy benzinpénz nem tenne padlóra. Az kifogás, hogy nincs vendégágy, lehet kanapén aludni, matracon vagy panzióban.

Ha hiányzik neked és szeretnél többet vele lenni, találkozzatok többször. Akár a férjed nélkül, csinálhattok csajos napokat. Nem azt várná, hogy te megold az életét, de segít, segítene neki, hogy kibeszélheti valakinek a gondjait, vagy eltölt egy kis időt a gondok nélkül.

Nem ismerheted a férjét, és nem jelentheted ki, hogy a gyerekeivel sem törődik, szerintem nem tudhatod. :) Honnan tudnád, nem is találkoztok, semmit nem tudsz a kettejük életéről, csak amiket anyukád telefonban panaszkodik. Aminek biztos, hogy a fele sem igaz, mert nem lennének együtt.

Ne haragudj, de megkérdezem, minek akarsz beleavatkozni, egyáltalán foglalkozni vele, mikor gyakorlatilag idegenként vagytok egymással? A rokonait nem választhatja meg az ember, de azt igen, hogy kire mennyi időt és figyelmet szán. Megint ne haragudj, ha ezt írom, de annyira nem áradhat benned sem túl a szeretet, ha alig látogatjátok egymást és az egész fórumban egy jó szót nem szóltál anyukádról. Te ismered, hogy milyen, lehet, ilyen idegesítő ember, de akkor mit akarsz beleavatkozni és megerősítést várni, hogy ne tegyél nagy ívben a férjedre és ne költözz oda? Ha imádnátok egymást anyukáddal, akkor sem kellene odaköltöznöd, megoldható minden, ha akarják.

A férje nem igényli a kapcsolatot, neki is vannak gyerekei, azokkal sem törődik. Eléggé magánakvaló ember. Amikor találkozunk, jól elvagyunk, de szorosabb kapcsolat nem alakult ki köztünk.

Nem pletykálok, hanem próbáltam vázolni a helyzetet, (mivel már unatkozó nyugdíjasnak volt titulálva), abban reménykedve hogy hátha tudtok valami olyan tanácsot adni, amivel segíthetnék neki. Én azon kívül, hogy meghallgatom és próbálok lelket önteni belé, egyelőre nem tudok többet tenni.

Szerintem ha az anyukádról van szó, akivel egy országban éltek, nem külön kontinensen, akkor azért mutatja a találkozások száma, mennyire erős az a kapcsolat. Évente egy-két találkával biztos a férjével sem vagytok családi kapcsolatban, lehet, hogy a beszélgetés tényleg nem jó ötlet, mert mint egy vadidegen.

Nem tudom, milyen válaszokat vársz ettől a fórumtól. Ahogy írtad, még ilyen kevés, elvétve találkozás mellett is terhedre van inkább anyukád a panaszkodásával, nem kell erőltetni semmit. Nem kötelező, és a szemedre sem hányhatja senki, mert így alakítottátok. Inkább tehet róla anyukád, mint te, sokkal inkább.

De annak sincs értelme, hogy egy fórumban pletykálsz róla, ugyanaz, mint ahogy anyukád rád zúdítja a magánéleti siránkozását és a nyugtatók kapkodását. :)

Nem hinném hogy a találkozások száma határozza meg, mennyire erős egy kapcsolat :)

Felvetettem már, hogy beszélek a férjével, de azt mondta anyum hogy teljesen felesleges, mert nem lehet vele szót érteni. Én meg a háta mögött nem akarok kavarni.

Ha csak évente egy-két alkalommal találkozol vele, akkor nem lehet azt mondani, hogy erős kapcsolat fűz össze vele.

Nem anyukád az egyetlen, aki túlzásba viszi a féltékenységet, ha olyan rossz lenne nekik együtt, már elváltak volna. :) Ha segíteni akarsz neki és fontos a számodra, beszélj a férjével. Csak annyit mondjál, figyeljen oda, mert szerinted anyud depis, vagy kérdezd meg, hogy vannak, mit gondol, mert aggódsz anyukádért.

Felnőtt létedre elég érdekesen nyilvánulsz meg.

Sajnálom ha nem tűnt fel, hogy itt már régóta nem arról volt szó, hogy költözzünk vagy sem, hanem arról hogy a távolból hogyan segíthetnék neki.

"Azonnal koltozz vissza mellé, a ferjednek ha tetszik ha nem. Miért kéne foglalkozni az ő érdekeivel?"

Ezen most kiégtem. :P Egy párkapcsolatban nincs olyan, hogy ez vagy az lesz, ha tetszik Neked, ha nem. Azért kellene foglalkozni a férje érdekeivel, mert a férje, a társa... mindegy, ha ezt magyarázni kell, régen rossz. :P

Egyetértek, szerintem is boldogtalan, depressziós és paranoiás.

Soha sem menne pszichológushoz, és nem fog elválni.

Nem tudom mit tegyek, félek hogy meg fog bolondulni.