Ti hogyan kezelitek az írígységet? (beszélgetős fórum)

vedd a fáradságot és gondolkodj el azon amit itt irtunk.Már ha jót akarsz magadnak.

"

Nem mondom, hogy voltam néha jókor, jó helyen, de készen álltam rá."

És még sem kaptad meg.

A miért pedig-önmagadban keresendő. Nem a külvilágban-hanem önmagadban, és az őseidben.

Én is becsületesen élek, adózom, nem bliccelek stb. S tudod, mi van, ha elsétálok más háza előtt? Nem érdekel :-)

Komolyan mondom. Az élet rövidebb annál, semmint másokra pazaroljam. Inkább gyorsan hazasietek boldognak lenni a családomhoz.

Hozzáállás kérdése.

Nekem egy gyerekkori legjobb(!)barátságom ment tönkre azon, hogy nekem sikerült az egyetemi felvételi, neki meg nem....

Egyszerűen nem akart többet szóbaállni velem és nekem ez nagyon rosszul esett. Többet nem is kerestem. Sokszor hiányzik, de ennyi. Szerintem neki kellett volna bocsánantot kérnie a viselkedése miatt.

Az irigység az nem generációs. Generációs dolog pl. az, ha sosem irigykedtél, felfelé ivelt a karriered, mindent megtettél amit igei módón meg tehettél-és mikor átvehetted volna az áldást-eltünt, tönkrement, nem tudtad megtartani stb.

Ez a generációs.És ez azoknál a leszármazottaknál van, akiknek az őseik fajgyülölök voltak.Hungarista stb.

Akkor te szent vagy, s adj hálát Istennek!

Ha tudod, hogy dolgozol, adózol, bérlettel jársz, nem bliccelsz, nem fogadsz el vesztegető pénzt,kiegyenlíted a számláidat, nem hitelből élsz...s van ugyan tisztes, de szerény vagyonod, másról meg TUDOD, hogy adót csal, pénzért intéz olyan dolgokat, amiket hivatalosan nem szabadna,s süt róla a tisztességtelenül szerzett jólét, hát nekem megfordul a fejemben, hogy irígyeljem. Nem azt, amikor elsétálok egy utcában, s látom, hogy forog a ház kacsalábon, Lehet, hogy véres verejtékkel hozta össze. De akiről TUDOM, hogy csal,hazudik...

pontosan :-)

Ráadásul engem úgy neveltek, hogy a magánügy az magánügy, a világra csak a mosolygós arcunk tartozik. Soha nem kezdenék el siránkozni senkinek. Nem tartozik rá. Meg nem is illik anyagi vagy egészségügyi vagy családi dolgokat kiteregetni.

"S automatikusan azt gondolják, hogy aki nem teregeti, annak nincs is. Pedig ez csak neveltetés kérdése."

abszolút egyetértek ezzel... rajtam is sokszor meglepődnek, hogy hát nekem biztosan nincsenek gondjaim, mivel mindig mosolygok, jókedvű vagyok a mhelyen... tényleg nagyon ritkán szoktam panaszkodni... nem hiszem, hogy attól jobb a "világ", ha telesiránkozzuk...

Tudod, ez már csak azért sem jó, mert rengeteg energiát, ami előrevinne, elpazarolsz arra, hogy bezzeg neki.... innen már csak egy lépés azt gondolni, hogy jajjénszegény...és ez máris megszült egy hátráltató mentalitást.

Egyébként észrevettem: az irigyek általában siránkoznak is. Hogy jajj de nehéz anyagilag, meg jajj, az anyós, a férj, a devizahitel, a testsúlyuk, a menstruációs görcsük, mit tudom én. Egyszóval, kiteregetik a családi szennyest. S automatikusan azt gondolják, hogy aki nem teregeti, annak nincs is. Pedig ez csak neveltetés kérdése.

Én sajnos nagyon rosszul viselem és kezelem is az irigységet. Az utóbbi 1,5évben két nagyon jónak hitt barátágom ment tönkre emiatt... ráadásul nyilván be sem ismerik, hogy ez a fő indok.

Sosem értettem meg, hogy miért kell irigykedni, nálunk a családban ez ismeretlen tulajdonság, engem nem így neveltek, így nagyon rosszul esik és nem is tudok mit kezdeni vele...

:-(

Talán mára megtanultam, hogy sokkal óvatosabb leszek és csak "egészséges lelkületű" emberekkel próbálok barátkozni...

Rám is azért irigykedik, akinek ez a személyisége része, mert azt hiszi, nekem "könnyen2 jönnek a dolgok.

Pedig egyszerűen csak nem mutatom ki a nehézségeket, befektetett energiát stb. Ui. az nem tartozik a külvilágra.

Így simán hihetik azt, hogy csak úgy jöttek a dolgok.

Nem az irígységtől leszel sikeres, hanem azért vannak irígyeid, mert valamiben az vagy. Nagyon nem mindegy.

Ha meg, a rokon az, nem kell segíteni. Vagy túl kell lépni rajta, és elfogadni. Sajnos a rokonokat nem válogathatja meg az ember, de a velük való interaktív találkozásokat le lehet redukálni.