Kiskorú féltestvérek között, jogilag hogyan oldható meg a kapcsolattartás, ha nem egy háztartásban élnek? (tudásbázis kérdés)

2-ik bekezdésedhez .olyan őrült jó nem lehetett a kapcsoltuk a kiscsajjal, ha nem vállalta a gyámságot.

Jobb ez hogy a mamához kerül,mert ha a nevelőapával, maradt volna, jöttek volna a sumák dumák, hogy megrontotta, és furcsa is lett volna az én szememben, ha egy vadidegen pasi nevel egy iskolás lányt.

Az nem derült ki, hogy eddig ki és hol volt, de ha úgy alakult volna, hogy az én gyerekem mostohaapával nevelkedik és meghalok, akkor jobban szerettem volna, hogy egy vérszerinti rokonhoz kerüljön.

Azt sem tudjuk, hogy milyen volt a kapcsolatuk, ha ilyen lazán lemondott róla és nem engedi, hogy akár telefonon beszéljen a tesóval, akkor nem lehetett túl jó.

Én a FI helyében ennyi információval nem tettem volna ide a történetet...

És tudom, túl élénk a fantáziám, de feledkezzünk meg Szita Bencéről se! Egy kedves új anyuka, akármire képes lehet, hogy csak őt szeressék. Itt is olvasunk sok érdekes történetet.

És az, hogy az édesapára nem lehet számítani, nem jelenti azt, hogy a nagymama nem tökéletes választás.

Igaz, én a saját apai nagymamámból indulok ki;)

Volt 2 nevelőapám akikkel hosszútávon éltem együtt. El nem tudom képzelni, hogy bármelyik idegennek tartott volna, sőt azt sem, ha anno anyámmal történt volna egyszerűen odadobott volna bármelyik is a világ végén élő nagyanyámnak, aki vélhetően jobban idegen, mint a nevelőapa, ráadásul az ország másik végében él, kiszakítva ezzel a lányt az eddigi életéből, mikor vélhetően van elég baja enélkül is.

Persze nem tudjuk, hogy a lány hogy élte ezt meg, és nem is fogjuk, mert kvázi egy "ismerős" indította a fórumot. Persze az is lehet, hogy maga a lány...

Mivel a féltestvérek egymástól jelenleg 250 km-re laknak, elég nehézkes lehet a találkozás lebonyolítása.

Gyámhatóság nem fogja kötelezni a testvér apukáját, hogy egy számára idegen (rokonilag biztosan) személyhez vigye el a gyerekét.

Hiába nevelte x évig, attól még neki idegen.

Ki tudja miért nem akar a lánnyal találkozni.

Azért hallunk érdekes dolgokat, pl. a nevelőapa próbálkozik a nevelt lányával...Lehet, hogy jobb ez így, nem?

Én megértem a nevelőt apát abból a szempontból, hogy nem akarja az "idegen" lányt nevelni.

Azt nem, hogy a testvérek találkozását nem támogatja.

Szerintem a gyámhatóságra kell bemennie a lánynak és ott valószínű, hogy segítenek.

Ismerős kamaszlányról van szó.

A szülők elváltak még pici korában. Szerintem apukára nem számíthatott.

Az édesany újra férjhez ment kb 12 éve, a mostohaapával nevelték a kislányt, majd született egy közös kisfiuk, aki most 9 éves.

Másfél éve az anyuka betegségben elhunyt. Mindenki azt gondolta a mostohaapa neveli majd tovább.

Egy nap a lányt beidézték a gyámügyre. Pakolja össze a holmiját az apai nagymamához költözik az otthonától 250 km-re. (Ebből is látszik, hogy az édesapjára nem lehet számítani)

Elmondták neki, hogy a nevelőapja nem vállalja tovább a gyámságot, felkereste őket. A gyámhivatal egyetlen megoldásként a nagymamával vette fel a kapcsolatot, aki vállalta a kislány gyámságát.

Nyilván nem lehetett könnyű egy kamaszlánnyal, aki elvesztette az édesanyját. Dacolt, lázadt, mint minden kamasz. De ezt a megoldást, hogy lemondott róla a nevelőapa szemét dolognak tartom. Ez az én magánvéleményem.

Mióta a nagymamánál lakik hiába venné ferl a kapcsolatot a nevelőapával, mivel szeretne az öccsével találkozni, a férfi elutasítja minden próbálkozását. Egy éve mem látta, nem beszélt a kistestvérével. Ettől a neverlőapja elzárkózik. Nem engedi még telefonon sem beszélgetni őket.

Neki mint testvérnek van valami lehetősége, hogy hivatalos úton valahogy mégis kapcsolatba tudjon lépni az öccsével?

Vagy csak akkor, ha nagykorú lesz?

Nagyon sajnálom, hisz a testvére, együtt éltek, együtt nevelkedtek, most meg nem találkozhatnak.

A kislány nem a rokonom, csak egy ismerős. De segíteni szeretnék neki abban, hogy találjozhasson az öccsével.