Te féltél/sz a házasságtól? (beszélgetős fórum)
Nekem másfél év "járás után" lett megkérve a kezem. Egy olyan férfi kérte meg,akivel egy éjszakásnak indult a dolog,de szex után el kezdtünk beszélgetni. 12 órát beszélgettünk,evés,pisi nélkül :D És a 12. óra végén egyértelmű lett,hogy befejeztük a "nagy keresést". Attól a pillanatól együtt élünk,nem tökéletes,legalábbis nem "abban" az értelemben,hanem pont úgy jó,ahogy nekem jó...Másfél év után megkérte a kezem,ugyebár,eljegyzés után 4 hónapra volt kitűzve az időpont. Az a 4 hónap úgy telt,hogy egyik nap majd meghaltam az izgalomtól,másik nap a félelemtől...:D Sose múlik el a bizonytalanság,hiszen ez az egyik legnagyobb horderejű dolog a világon. De aznap-hál istennek időm se volt agyalni,csokor,fodrász,összes szőrszál eltüntetése :D-már csak azt vettem észre,hogy ülök a kocsiban,szebb vagyok,mint valaha voltam,vagy leszek,és robogunk a házasságkötő felé. Csodás élmény volt,legboldogabb ,mind közül. Ennek novemberben lesz 2 éve,most 9 hetes a kislányunk.
Nem bántam meg,de én sosem idealizáltam ezeket a dolgokat.Tudtam,hogy lesznek problémák,én mindíg az a fajta voltam,aki elképzelte a tündérmesék folytatását is,aki tovább vitte fejben a boldogan-amig-meg-nem-et is,a mi lesz,ha a szerelmesek már együtt vannak,amiről sose szól a történet. Lettek is gondok,csak mások.
De így kerek az élet,hisz a történet folytatódik.
Számomra a boldogságnál fontosabb az elégedettség,hisz a boldogság csak pillanatnyi,múló állapot.
Azt kell mondjam,az életem jelenleg úgy sikerült,ahogy mindíg is szerettem volna. De kérdezz rá 10 év múlva,sose lehet tudni,erre nem oktatnak ki a filmek,talán nem véletlenül :D
Mit ne mondjak,azért félek tőle!Az ismeretségi körömben sajnos kivétel nélkül akkor kezdődtek a problémák,miután mgvolt az esküvő.1-2 évre rá.És iszonyú herce-hurca lezárni egy házasságot! :(
De próbálok pozitív lenni.Annyi mindent megértünk ezalatt a kevés idő alatt. Mi jöhet még,hehe...
nem féltem.
18 éve vunk együtt ill ennyi ideje élünk együtt.
ebből 2 év házasságban - ugyan olyan mint mikor csak együtt éltünk...
max a nevem elé került a nevéből egy rész...
Köszönöm!
Én sem leszek "né" , nem is akartam. Kötőjeles leszek :-) Bár én meghagytam volna a nevemet, de a párom szeretné, h vmilyen formába fölvegyem!
Sok boldogságot kívánok nektek! Az egyik ismerősöm is július 4-én megy férjhez, éppen tíz éve ismerkedtek meg, öt éve élnek együtt. :)
A címben feltett kérdésre: Nem félek tőle, de valószínűleg sose fogok férjhez menni, hacsak a párom máshogy nem határoz. :D Nem is vágyom rá, hogy "né" legyek, mert valószínű a saját nevemet tartanám meg akkor is.
jó volt olvasni a soraidat:) köszönöm Neked. Remélem hamarosan én is babázok. Gyereket inkább szeretnék:)Örülök, hogy jól választottál és már megszületett a szerelmetek gyümölcse.Követendő példa:
)
Szia!
Nekem júl.4-én lesz az esküvőm. 6 éve, 4 éve együtt élünk abból 2 éve a saját házunkban! nálunk nem volt lánykérés, 1-2× beszéltünk erről a témáról ( bár én nagyon vágytam már rá)és egyszer csak úgy döntöttünk összeházasodunk. 3 hete döntöttük el és júl.4-én esküvő :-) Már mindent lebonyolítottam, és már nagyon várom!!! Én már alig várom h a páromat férjemnek szólíthassam :-)
Szia!
Én a lánykéréssel voltam így! Titkon vágytam rá, de a párom még nem állt rá készen.
Már teljesen lemondtam róla, csak élveztem, hogy együtt vagyunk, amikor előhozta a témát. Csütörtökön mondta, hogy szeretné megkérni a kezem, szombaton már a gyűrűket is megrendeltük. Olyan gyors volt minden!
Másfél hónappal később volt az eljegyzés. Nagyon féltem, pánikoltam, hogy mi van, ha hibát követek el? Pedig csak egy eljegyzés volt!!!
De amint mindennek vége volt, és kettesben maradtunk, sírtam a boldogságtól.
A lagzi előtt nem fogom ezt érezni. Lassan 5 éve vagyunk együtt, és még egy bő év múlvára tervezzük. De én már most hozzá mennék. Nem tökéletes ő sem, ahogy én sem vagyok ez, de szeretem úgy ahogy van, minden hibájával együtt, és tudom, bármire képes lennék érte. A legszebb érzés pedig az, hogy tudom, fordítva is így van ez.
Nem kell aggódni a házasság miatt, de mindent megváltoztat (nálam legalábbis).
Eleinte nem tulajdonítottam neki semmi fontosságot, 7 év "járás", abból 6 év együttélés után rábólintottam, hogy akkor legyen. Két hónap alatt leszerveztem, semmit sem aggódtam.
A nagy napon nálam volt senki boldogabb, holott előtte este úgy összevesztünk, hogy én nem akartam már az egészet...
Valahogy a ruha, ő, az igenek és minden olyan rózsaszín fátyolt tettek az amúgy racionális fejemre, hogy teljesen belerészegültem, és tinédzser szerelemmel vetettem magam a férjem karjaiba. A föld fölött lebegtem újra, amit soha nem hittem volna...
Ez volt egy éve, és most dédelgetem a három hónapos csöppségemet...
Hajrá, ne aggódj!
:-)
okés, majd igyekszem!
jó éjt!