Tapintat nélkül (beszélgetős fórum)

Persze, ha veszek egy új TV-t és áthívom a barátnőmet, hogy nézd mit vettem:))))

Akkor valóban azért osztottam meg, mert szeretném, ha velem örülne, de nem tárgyak esetében nem így van.

Amikor férjhez mentem sem azért mondtam el bárkinek is, hogy ez fog történni, hogy kérkedjek vagy együtt örüljenek velem vagy bármi, csak azért mondtam el, mert meghívtam az esküvőmre. Akit nem hívtam meg az nem is tudta, hogy férjhez megyek és azt sem, hogy gyerekem született...

Akinek fáj, hogy a barátjának van valamije az nem barát.

Én férjhez mentem 21 évesen és 22 évesen megszületett a fiúnk. A barátnőm nem ment férjhez és csak 6 év múlva lett gyereke. Addig azt mondta, hogy neki nem is kell gyerek, mert itt van az enyém, akit szerethet. Nagyon aranyos volt, de győzködnöm kellett, hogy az nem ugyan az. Sosem volt féltékeny arra amim van, pedig neki akkor még nem volt és akkor sem, amikor az első gyerekével elvetélt és akkor sem, amikor az ő kapcsolatának vége lett. Együtt éreztünk vele, de ettől még mi együtt voltunk és ugyan úgy megölelgetett a férjem továbbra is, mint előtte és a barátnőmet egy kicsit sem zavarta, hogy nekem van valaki, aki szeressen, neki meg nincs.

Tehát attól nem vagyunk EQ nullásak, mert nem dőlünk a kardunkba, ha a barátunknak valamije véget ért...

bocs de ha nekem valami összejön nem azért osztom meg hogy : na te balfék látod? ezt így kell...

ez hülyeség.. azért osztod meg mert per pill örülsz annak hogy mi történt és SZERETNÉD azt megosztani, attól függetlenül, hogy ki milyen élethelyzetben van...

Erről van szó!:)

Nem azért teszünk úgy, nem azért mondjuk el, mutatjuk ki, hogy másban irigységet keltsünk, hanem megmutatjuk, hogy lehet így is csinálni.

Ezzel sem értek egyet.

Ugyan volt már gyerekem, de több nem lehetett, de ennek ellenére igen is ugrálva örültem a kolléganőim pozitív tesztjének.:)

Mert miért ne örülhetnék én is neki attól függetlenül, hogy nem lehet.

És nem, nem a nyomorult helyzetem jut eszembe, hanem az, hogy de jó! Kisbabája lesz:)

szerintem csak az erez igy, aki irigy, rosszindulatu termeszet. nekem barmelyik baratom akar hetekig aradozhatna arrol, ami eppen foglalkoztatja, ha boldog, orulok neki, ha boldogtalan, probalok segiteni, legalabb azzal, hogy meghallgatom, kiontheti a szivet, amikor csak akarja

az, hogy nem puszilod meg a parodat az egyeduallo baratai elott az abszolut a nevetsegesseg kategoria :)

Ezzel nem értek egyet. Nekünk valami okból eddig nem jött össze a gyerkőc, barátainknak igen. Akkor most ők ne beszéljenek a gyerekükről, ha mi is ott vagyunk, mert minket ez esetleg bánthat?

Én sosem figyeltem oda arra mikor még nem volt párom /de utálom ezt a szót/, hogy a barátom ölelgeti, puszilgatja az övét. Bennem soha nem volt egy kis féltékenység sem emiatt.

Én ezt nem veszem magamra :D se irigy, se rosszindulatú, se egyszerű nem vagyok :DDD

Illetve mint írtam, irigy csak annyira, hogy motiváljon :D az meg jó szerintem :))) A másiknak rosszat nem kívánok :D csak magamnak még több jót :)

A hétvégén én 2 ilyen fórumot olvastam, mármint olyat, ahol épp azt taglaljuk, hogy milyen rossz a másik csoportban lévőknek.

Miért gondolják azt a másik csoportban lévők, hogy az egyes csoportban lévők élete olyan rózsás?

Az egyik fórumon az a téma, hogy a meddő nők mennyivel jobbak, mennyivel érzékenyebben és mennyivel jobban megérdemlik a gyereket, ami baromság, a másik fórumon pedig olyat akarnak rám erőltetni, ami nem tapintat kérdése, hanem pusztán a másik önzőségének a figyelembevétele.

Egyre gusztustalanabb emberek vannak, pedig inkább jó irányba kellene változni az emberiségnek és nem lesüllyedni egy bizonyos szint alá, ahol semmi más nem érdekes, csak az önös érdekek és mindenki rosszabb, akinek több van a másiknál. Szomorú a tendencia, tényleg.

Itt is leírom: nekem van gyerekem, van férjem, van állásom, ami nem is fizet rosszul és van egy csomó mindenem, amire irigykedhet bárki, de mindig azt mondom, hogy csinálja bárki utánam. Nem csak én dolgozhatok ott, ahol dolgozok, nem csak én mehettem férjhez, és nem csak én szülhettem gyereket. Ezek teljesen átlagos dolgok, valamint arról beszélek ezekkel akivel épp kedvem tartja és ha épp kedvem tartja, akkor bizony nem foglalkozok azzal, hogy az illetőnek van e gyereke vagy férje vagy bármije. Persze kevés emberrel beszélek bármiről és pont azért, mert olyan jellemű emberek sokasodnak, akikre nem vagyok kíváncsi.

Remélem, hogy a rám irigyek a betegségeinket is irigylik és minden vágyuk az, hogy ne csak gyerekük, férjük, stb. legyen, hanem betegségük is épp úgy mint nekünk pl. Egy jó kis nyirokmirigyrák pl.? Vagy egy pajzsmirigy betegség? Ki irigyli vajon ezt tőlünk? Vagy azt, hogy a szüleim meghaltak úgy, hogy az unokájukat már nem láthatták? Rémélem ez is épp oly irigylésre méltó, mint az, hogy van férjem...

Komolyan, el kezdek beszélgetni vadidegen emberekkel, mert nem tudom eldönteni, hogy mindenki ilyen szánalmas e vagy csak a hoxán gyűltek össze ezek az irigy, önző, rosszindulatú, egyszerű emberek....