Tanultam évekig, de nem látom hasznát.... (beszélgetős fórum)

Hát diplomám ugyan nincs, egy felsőfokú szakképzést végeztem egy az egyetemen.Moderátornak tanultam, ami a médiával és a rendezvényszervezéssel foglalkozik.Imádom, a rendezvényszervezés részét, és olyan szívesen csinálnám, csak nem Pesten lakom, és a kutáynak sem kellek.

Tanulni?Szívesen tanulnék, de dolgozni is kéne mellé mert kell a pénz.Diákmunkával semmit nem érek el.Tehát főállásban és levelezőn a suli. De én a semmire már nem fogok tanulni. Most sincs munkám, és senki nem garantálja, nekem, hogyha elvégzek egy másik szakot, diplomát stb-t akkor lesz...

Egyébként totál egyetértek Petrikek álláspontjával.Én már ott tartok, h ez az állás sem sikerül, akkor gyártok még egy önéletrajzot, ahova elfelejtem beírni a végzettségem:)

Szerintem át kell értékelni a dolgokat! Ha nem kelleszt diplomával, menj dolgozni diploma nélkül (meg se kell mondani, hogy van, mert egyből túlképzettnek fognak titulálni).

Én azt tapasztaltam, hogy egy jó szakmával sokkal-sokkal jobban el lehet helyezkedni, mint egy olyan diplomával, amiből millióknak van már...

Pl.: lakást festettünk. Egy szobásat. A munkadíj (legolcsóbb) 100.000,-ft. A festő két nap alatt végzett vele, maszekban csinálta főállása mellett hétvégén..

Na, melyikőtök keres két nap alatt százezret zsebbe?

De tovább megyek. Nálunk a rakodógépkezelő sokkal többet keres, mint én a nagy "értelmiségi".

A tehéntelepen a fejőnő, közel annyit keres, mint a telepvezető állatorvos. És sorolhatnám a saját környezetemben látható tapasztalatokat...

Szia!

igen,próbálkoztam.Mindjárt ez volt az első munkahelyem,10 évig voltam ugyanannál a cégnél.De,persze mellette péntek-szombat-vasárnap nyúztam kint a vendéglátásba. Mikor megszünt a munkahelyem, perszehogy kint ragadtam. A pénz és a jobb élet reményében. Azóta egy boltban dolgozom, eladok,töltök, takarítok....stb. Hát nem egy leányálom. Mindennap utazom 150 km, este hazaesek....család,háztartás. Sokan irigyelnek, de nem látják,hogy milyen stresszel jár. Itthon,ha meghallják,hogy Ausztriába dolgozom,már el is utasítanak. Pedig,már fele fizetésért is hazajönnék.Azt hiszem,hogy Magyarországon azért vesznek fel fiatal tapasztalatlan szakembereket,hogy ne kelljen őket megfizetni. Gyorsan lapátra lehet tenni,mert könnyen találnak helyettük másikat. Pedig hosszú távon nem biztos,hogy megéri. Hát ez az áldozat a családért meg a jobb életért.+Nyelvvizsgám van, +Számítógépes ismeretem,boltvezető végzettségem, nem vagyok csúnya..."sőt".Hát ennyi! De,nem adom fel! :-))

Sziasztok!

Ovasgatom itt az üziket és sokukkal egyetértek.a mai napig 7 szakmát szereztem, ebbe az építész végzettségtól a pedikűr-manikűr-műköröm építésig minden benne van. Most 40 éves vagyok, nem találok itthon munkát. Szeretnék jó csapatba,"pénzért" dolgozni,nem alamizsnáért,mert az embernek,ha szerencséje van elkell tartani pár gyereket s persze a taníttatás....20 éve dolgozom,és ,ha azt hallom valakitől,hogy nem tudom mit csináljak a szabadságommal ....fel áll a hátamon a szőr.Most sem a tanult szakmáimban dolgozom,bár szeretnék. Itt m.-on nem kellenek a 40 évesek senkinek,ez tapasztalat!! Heti szinten írom a pályázatokat,de még azt se érem el sokszor,hogy behívjanak. Lehet,hogy velem van baj? A családom miatt mentem én is külföldre,hogy ne kelljen nélkülöznünk. Haza szeretnék jönni,itthon dolgozni,unom az ingázást. De nem kellek senkinek. Hát ennyi! Fel a fejjel mindenkinek!

Nem mindenkinek.Az én unokatesóm szegény nagyon végig kínlódta az egyetemi éveit....sajna nem nagyon tudott beilleszkdedni...viszont a diplomájával most meg tök jó állása lett és jól keres.

Én viszont ott nőttem fel ott lettem független ember.Anyuéktól eljönni messze és az életet elkezdeni...ott találkoztam életem legjobb barátnőjével akivel a mai napig jó barátnők vagyunk,és persze az a sok felejtehetetlen élmény:))

18 évesen több minden szerettem volna lenni, de azt választottam, amit szívvel-lélekkel tudok csinálni. Boldog voltam, amikor friss diplomásként beteljesült az álmom, s olyan munkám lett, amihez nemcsak értettem, de szerettem is.

Aztán szültem a saját gyermekeimet, s nevelgettem őket. S nem folytathattam amihez értek. Bármit csinálhattam, csak azt nem, amihez konyítok. Sokan lettünk a pályán, s a fiatalabbakat válogatják be, mert nekik kevesebbet kell fizetni.

Én is nagyon elkeseredtem, s mindegy volt számomra mit teszek ezután azért, hogy kenyér kerüljön a gyerekeim asztalára.

Így lettem betanított munkás több műszakban.:(((

Talán, ha beszélnék anyanyelvi szinten 5 nyelvet, éveket töltöttem volna külföldön, s lenne még 3 diplomám, akkor számíthatnék valamilyen elfogadható munkára. Addig csak a remény marad, hogy valaha majd valahol pont rám lesz szükség.

Azért választottam ezt a szakmát, mert imádtam csinálni. Imádtam addig, míg el nem lehetetlenítették a munkámat. Ha lépek, akkor csak a ygerkőcöket fogom sajnálni.

Sajnos boldog-boldogtalant felvesznek ezekre a szakokra, akik csak a nyári szünet miatt választják ezt a pályát. Ilyenekkel még dolgozni is borzalom. De nem tehetünk ellenük semmit.

Ezzel a 2 diplomámmal sajnos nem sokra megyek, talán a nyelvszakossal mennék, de már csömört kaptam attól, hogy gátolnak a munkámban.

Dehogy, nem gondolom, hogy tudom a frankót. Illetve talán magamra tekintve tudni vélem..:). Sajnálom, ha más jött le.

Gratulálok a 3 gyermekhez! Miért gondolod, hogy ez rolólehúzást jelent? Egyszerűen most ideiglenesen máshol van a hangsúly, nem?

A szöveged lelkületéből az jön le nekem, hogy nagyon tudod a frankót. :)

Én is sokat tanultam, értékes diplomám és egyéb végzettségeim vannak, nekem a gyerekeim miatt kellett lemondani a karrierről és munkáról.

Van ugyan egy vállalkozásom, de ott kevés a munkám és mindig tanulok valahol újabb szakmákat vagy diplomát szerezve, ősszel is elkezdek, ha minden jól megy egy főiskolát.

De amíg a gyerekeim kicsik, addig nem dolgozhatok, utána meg kicsit tartok attól, hogy öregnek számítok és kevés gyakorlatom lesz. Tudom, hogy ezt én választottam és hogy lesz valami megoldás mindig, csak most nehéz, hiányzik a munkából fakadó öröm, a sikerélémény. Szar érzés, hogy a gyerekek miatt roló lehúz. Ennyi.

Persze, hogy hallottam, elvegre naponta kovetem a magyar hireket, Hiradot nezek, ujsagot olvasok, internetes hirportalokat bongeszek, stb...attol, hogy kulfoldon elek, meg nem vagyok analfabeta:)).

Ami a hozzaszolasod lenyegi reszet illeti: ugyanarrol beszelunk, azt hiszem, csak mas szemszogbol kozelitjuk meg. Azt irtam en is, hogy sajnos meg nem tartunk ott, bar az lenne az idealis helyzet, ha egy pedagogus (is) tisztessegesen meg tudna elni a fizetesebol es nem a gorcsos kenyerkereset miatt vegezne a fo munkajat, vallalna kulonorakat, mindenfele megalazo masodallast, hanem hivataskent gyakorolna a szakmajat es mindenezert normalisan megfizetnek.

Hallottad hány iskolát bezártak az idén és az előző években...???

Az egy álommodell,hogy valaki csak a hivatása és nem a megélhetése miatt tegye a dolgát pedagódusként. Fehér holló...a másik kereső csúcsfizetése-ami fedezné az élet költségeit....