Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Szülés után fórum

Szülés után (beszélgetős fórum)


A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.

2007. nov. 9. 23:22
20 éves vagyok 3 hónapos a kisfiam nekünk semmi problémánk nem volt a kezdetektől kezdve egymásra vagyunk hangolódva!!Este 8kor eszik utoljára azután már csak hajnali 5-6 között kel fel eszik és vissza is alszik.Egyáltalán nem sírós baba kiegyensúlyozott ami nagyban függ az anyukától is.
4. a5e77950a3 (válaszként erre: 3. - Kutja)
2007. nov. 8. 15:17
Szia!Én is hasonló cipőben járok.A kisfiam tegnap volt 2 éves.Születése óta szinte 1 éjszakát se aludt át ráadásul a mai napig csak szoptatással lehet elaltatni ami főleg éjszaka már nagyon fárasztó!Soha nem aludt még el magától és éjszaka is sírva ébred nem is egyszer.Eszméletlen eleven egész nap rohanok utána és mondogatom hogy nem szabad de nem érdekli.Mindenre felmászik folyton összetöri magát ráadásul akaratos és hisztis is.Jó lenne a szoptatásról leszoktatni de semmi nem vált be idáig.Volt hogy az apja kelt hozzá én meg a másik szobába aludtam volna de szinte 10 percenként kezdett el hisztizni és hajnali 3-kor visszamentem.Anyu szerint én csesztem el a dolgot mert elkényeztettem és ráhagytam mindent de szerintem nem így van.Ő a második gyerekem az első a lányom soha nem volt ilyen dilis!Én csak jót akartam neki és ugyanúgy neveltem munt a lányomat.Azonkívül nem hagyok rá mindent nálunk is vannak szabályok csak vele sokkal nehezebb mint az Alizzal volt.
2007. nov. 8. 12:13

Amikor majd' minden babás oldalon boldogságtól alált, problémamentes, szilfidalkatú kismama-tökély hölgyek mosolyognak rám, igencsak nehéz vidáman belevigyorogni a kócos, kialvatlan, nyúzott tükörképem arcába. Aki felém néz, csak azt kérdezi, ugye mekkora boldogság egy kisgyerek? Hogyne...nem alszom 3 hónapja, szoptatástól szoptatásig létezem, ha zöldségre merek nézni, a kisfiam visít a hasgörcstől 24 órát, a férjem angyali türelemmel küzd a mindenapjainkért, a barátaim félreértelmezett tapintatból nem akarnak zavarni (köszi), tehát fel sem hívnak, a védőnő bejön az ajtón és számonkér olyan dolgokat, amit a gyerekorvos nem javasolt, és ha a kisgyermekes ismerőshöz menekülnék, akkor flegmán megmondja a tutit...

Másfél éves a kisfiam, a depresszió nehezén túl vagyok, bár rettegek, hogy a következő gyermekemnél kezdem-e újra?!

Nagyon bízom benne, hogy én nem bánok el a hozzám forduló, kétségek közt tébláboló kismama-ismerősökkel két közhellyel, remélem, hogy valamilyen formában módom lesz változtatni azon a több nyilvános fronton sugallt képen, mely a kismama-fiatal anya képet eltorzítva közvetíti az egyszerű halandó felé...

2007. szept. 15. 00:55

Kár,nagy kár,hogy a családomból senki semmit nem tett,és a depresszió még a mai napig is tart.Magam fordultam szakemberhez,de még ki sem kezelt,egy haláleset rátett egy lapáttal,és egyes rokonok hozzáállása is.

Két lányom van.Adott esetben,ha még létezem amikor szülnek,nem fognak segítség nélkül maradni.

2006. jún. 2. 03:58
A gyermekágyi depresszióról
Időnként előfordul, hogy a babával hazatérve a kórházból, nem az a földöntúli boldogság keríti hatalmába a mamát, mint amire számított, mint amit (kimondva, kimondatlanul) elvárnak tőle. A legtöbben ilyen esetben azt a hibát követik el, ami csak tovább ront a helyzeten: minden körülmények közt igyekeznek megfelelni.

A cikk, amihez ez a fórum nyílt, már nem aktív.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook