Szociális fóbiások (beszélgetős fórum)
Te, Martos Flóra... :-) Én se nagyon lengettem a vörös zászlót, otthon pelenkáztam. A Kiszben mondták annakidején, hogy ne szálljak fel a süllyedő hajóra, valójában inkább a pártban sikerült. Az már minden ízében eresztett. Nem egyheted volt a díj. Talán csak egytized. Meg voltam tizedelve.
hogy én passzív voltam,az tuti.nem is értem miért választottak meg őrsvezetőnek,igaz később azért váltottak le.de viszont én lettem a martos flóra feje.jókat ettünk,ittunk,igaz dolgoztunk is.
az anyám mesélte,mikor Adonyban éltek,mondta a párttotkár,hogy asszonyok,foglaljuk el a szomszéd gyümölcsösét,aki persze vasvillával kergette el.őket.56-ban életre halálra keresték,föl akarták akasztani, ennek én sem vagyok a híve.de mikor a rendszerváltáskor kapott egy csomó földet,pezsgővel koccintott a föld szélén itt a faluban,,mi ez,ha nem köpönyegforgatás?
Hát én is. Az volt a pártfeladatom, hogy legyek aktív a Kiszben. :-) Járhattam a kétféle taggyűlésekre. Nem azért a két fillérért, de a párttagdíj nagyon húzós volt. A fizetés egyhetede? Kb. annyi volt. Hát az elég sok.
A gyesem korszakára esett a párttagságom, aztán meg kilépett belőlem a párt. Megszűnt, anélkül hogy erről engem megkérdeztek volna. :-)
én párttag voltam,mint az apám is.hát volt bennünk jó nagy naivitás.butaságnak nem mondanám.az ember azt hitte,hogy majd javít a világon.de mikor megláttam a többit a butaság,zsugoriság mintaképeit,nagyon elment a kedvem az egésztől.82-ben léptem ki a pártból,nekem ne dirigáljon se pap,se párttitkár.
Persze. Ebből a semmiből én olyan jegyzőkönyvet írtam, hogy a főnök a tíz ujját is megnyalta utána. A hozzászólóktól is elkértem a papírra írt szövegüket. Mindegyiknek volt. Ők egyébként mondtak is valamit.
Ó, hát megvolt annak a technikája, hogy péár sort írjon az ember a semmiről is. :D
Én tudtam gyorsírni, sokszor voltam jegyzőkönyv-vezető. Ültem a kihegyezett cerkával a kezemben, és vártam, hogy mondjon valami lényeges dolgot a főnök, amit majd jól leírok. Aztán nem írtam le egy betűt sem. :-)
Még mindig nem fobizálok, de örömmel látom, hogy szép új címet kapott a fórum!
Van itt szociális fóbiás?
Aki olyankor nem aktív, az nem is eleven.
Én annyira buzgómócsing voltam, hogy amikor főiskolára kerültem, direkt keresgéltem az alapszervezetet. Hozzászoktam a sok év alatt. Meg is találtam, de ott lebeszéltek. Ne szálljak fel süllyedő hajóra, majd ők megmondják, hol vannak jó fiatal találkozók. Repülő egyetem. Voltam pár dumcsizós összejövetelen, tényleg jó volt.
engem például azért nem vettek fel a kiszbe,csak utolsónak,mert nem voltak közösségi ember.hát ma sem vagyok.érdekes,hogy volt egy korszakom,a 20-as éveim elején,mikor aktív voltam.azóta sem,hívtak a nyugdíjasklubba,isten ments.
amikor még dolgoztam,mentünk ki az emberekhez,papírokat aláíratni.három óra múlva mentünk vissza,a posta mellett,még ugyanazok beszélgettek.
Tudod... hátha az ellenséggel paktál...
Az indigópapírt (a sokszorosítópapírt) nem volt szabad csak úgy kidobni, mert olvasható volt... :D Még kiolvassa belőle egy kém, hogy mi fontosat írtak rajta.
Csodás idők lehettek, kétségtelen. Szerencsére én már csak azon csodálkoztam, miért kell füzetben vezetni, mit másoltam a xerox-gépen (pár évre rá bevezették a fénymásolókat, arról már nem volt mit vezetni). De tény, hogy az is begyakorolta a nyilvánosság előtti beszédet, aki esetleg marhaságokat mondott.
Olyan passzív, hogy gyanús :D Azok lehettek a szép idők!
Az 50-es, 60-as években volt rengeteg értekezlet, előbb-utóbb mindenkire sor került valami szocialista dolog kapcsán. Akár olvasóköri kiselőadáson, akár munkaértekezleten javaslattételkor. Nem volt mese, mindenkinek kellett javasolni, különben belekerült az anyagába, hogy passzív, akár gyanús is lehetett.
Igen, az első prezinél én is izgultam. Pláne hogy rengeteget kínlódtam vele, én ezt sose tanultam. A feladat alkalmával nézegettem a lehetőségeket a gépen.
A munkahelyen ez így van, de régen nem volt szokás. Főleg, amikor még szervezett munkavégzés sem volt :)
Nem buta szokás. Nekünk az egyetemen kellett folyton prezentációt tartani. Nem is okoz problémát, ha ki kell állnom.
Családja válogatja.
Na jó, de pl. munkahelyen is lehet egy beszámoló, vagy egy bemutató. Olyankor a lámpaláz érthető, de a kiállásnak pozitív oka van. Megcsináltam valamit, és azt ismertetem. Nem azt kell nyilvánosan beismernem, hogy rossz fát tettem a tűzre.
Végül is nem buta szokás, amit amerikai filmekben látok, hogy minden vacakságért kiállítják már a gyereket is "pár szót mondani". Hozzászokik a nyilvános beszédhez.
Viszont amikor én jártam Németországban iskolába, ott a feleltetés ismeretlen volt. Az órai munka és a dolgozatok alapján osztályoztak, nem tették ki a gyereket a nyilvános lebőgés kockázatának.
Ha család elé kell kiállni, az teljesen más, mint idegenek elé, nem?
A földművesnek meg a bandagazda ugrik be, aki saját személyében vállalta a munkát,amivel mindannyian keresnek.
Vagy a családi kupaktanács, és meg kell beszélni a kalákát, mert Józsiék építkeznek.
Lehet, hogy tényleg pozitív lettem az idők során... :D de tudtommal mindig is optimista voltam.
Viszont ez tesztnek sem rossz.
Tényleg érdekes, hogy ez ugrott be :D De azt is hozzátettem, hogy átlag ember, amit úgy értettem, hogy nem vezető szerepben lévő, hanem mondjuk földműves.
Érdekes, hogy ez jut eszedbe, és nem egy domináns szerepkör, pl. a fővadász eligazítása a zsákmányszerző út előtt... :D
Biztos, hogy nem természetes tömeg előtt állni. Gondolj bele, az átlag ember a történelem során milyen indokkal kerülhetett ilyen szituációba? Pl. ha vétett a közösség szabályai ellen, és eljött a retorzió ideje...
Nálam teljesen hangulat és idegállapot függő ,hogy mennyire van jelen. Van, hogy egy ember is feszélyez és lever a víz ,ha néznek stb..., de van, hogy a nagy társaság sem zavar vagy akár előadást is aránylag könnyedén tartok, persze csak úgy ,ha nem kell mereven nézni a közönséget, hanem lehet mutogatni ábrát közben meg hasonlók. Olvastam egy könyvben, hogy nem természetes dolog szemben állni több tíz emberrel ,és érezni hogy minden szempár ránk szegeződik, ez alapból félelmet kelt bárkiben, fóbia sem kell hozzá. Akit ez nem feszélyez látszólag, az annak köszönhető ,ha nagyon erős a közlési szándéka, így eltereli a figyelmét a mondanivalója (főleg ha még azonosulni is tud vele), vagy szerintem a pszichopatákat sem feszélyezi senki. Persze ezt idegen közönségre értem főleg. Ha többedszer megszokott személyek elé állunk ki, ott létrejöhet a fesztelen kommunikáció.
Nálunk is. Ha együtt megyünk valahová, mindig férjem az, aki leáll traccsolni bárhol :)
itt nálunk a pasik a pletykásabbak :((((((((
Faluhelyen meg eléggé szeretnek pletykálni. Most ezt nem rossz értelemben mondom, de mindenesetre nagyon beszédesek. Főleg a nők.
Nem mintha városon ez másképpen menne. Itt is álldogállnak nők az utcán egymás mellett órákig, és dumcsiznak. :-)
Nagyon egyszerű beszélgetni az emberekkel, mert mindenki szeret magáról beszélni. Neked csak fel kell tenned egy-két kérdést, a másikból máris elkezd ömleni a szó. Mire befejezi, kedvelni fog, mert meghallgattad, és közben neked semmit sem kell mondani, csak figyelni, esetleg bólogatni.
Ha bővebben érdekel, hogyan válhatsz jó beszélgetőpartnerré, olvasd el ezt a könyvet:
Allan Pease: Kommunikációs ABC mesterfokon
De ennek a szerzőnek sok már hasznos írása is van a témában. Szemezgess belőle.
További ajánlott fórumok: