Szerintetek mire érdemes ma vállalkozni, aminek van esetleg valami jövője is? (beszélgetés)

Sajnos igazad van :(

Én magam is ismerek több embert akik elmentek.

Gratulálok!

Igazság szerint szeretném, csak egy picit még félek megtenni az első lépést.

Tudom butaság, és ha megteszem, már csak röhögni fogok magamon, de még erőt kell gyűjtenem.

Szurkolunk is neked ezerrel, hogy legalább neked sikerüljön!!!

:D

:))

Én sem igazán!

Azt szeretném, ha itt adnának lehetőséget az embereknek. de nem akarnak :(

De a fiataljaink sokan elmennek, sőt, már nem csak ők...

És még mindig semmi ötlet, hogy vajon mire érdemes itt vállalkozni. Ez a legnagyobb gond, mert azért tudjuk a választ :((

Ami nem tetszik. Legalább is nekem nem.

Ha tehetném, tanítanék. :) De azt úgy sem fogom, mert anno suli mellett nagyon élveztem, de lehet, ha egész nap ezt kellene csinálnom, megutálnám. :)

Gazdasági diplomám van, a pénzügyek érdekelnek, szintén hobbi szinten.

Baráti és ismeretségi körben férjemmel híresek vagyunk arról, hogy mennyire tudunk spórolni, hogy a legkevesebből is képesek vagyunk félretenni.

A szüleim viszont nagyon költekeztek, gyakorlatilag kifolyt a kezükből a pénz. Elkezdtem nekik összeírni, hogy mire figyeljenek, mivel tudnak spórolni, apró kis trükköket, ami aztán bevált és a lakókörnyezetükben is kezdett elterjedni. Azóta néhányan írnak, keresnek, hogy segítsek nekik, adjak tanácsot, mivel tudnának spórolni.

Szívesen segítettem az ismerősöknek, nem kértem érte semmit.

Férjem szerint meg hülye vagyok, hogy ingyen dolgozom. Azt mondta erre kellene valamit kitalálni, mert sok embernek szüksége lehet rá.

Viszont az vissza tart, hogy nem vagyok pénzügyi tanácsadó, és nem tudom, hogy reagálnának rá az emberek, ha egy idegen adna nekik tanácsokat. Főleg, ha már így is egyre szorosabban kell összehúzni a nadrágszíjat.

Emmelett szeretek varrni. Amit készítek, azt elajándékozom, azért sem szoktam semmit kérni :)

24 eve ezt hallgatom, hogy jobb lesz...

legszivesebben elkoltoznek min. 2000 km-re ^'_^'

Sziasztok!

Egy ideje szemezgetek a vállalkozással, mint kereset kiegészítéssel.

Van 8 órás munkám, de sajnos azzal nem sokra megyek, esély pedig nincs, hogy a fizetésem megemeljék.

Férjem támogat, mert amíg nem kell nagy összegeket rákölteni, veszítenivalóm nincs.

Ha elköltözünk az országból. :((

Szomorú, hogy ilyet tudok csak írni, de ez az igazság!

Nekem sem tetszik. :((

Egyszerűen olyan szabályok vannak, hogy ellehetetlenítik vele az emberek boldogulását.

Mióta eszemet tudom, ebben az országban mindig csak maaaaaaaaaaaaaaaajd lesz jobb!

A jelen le van tojva, elvégre ma kell megélni a nemlétező munkahelyeken megkereshető nemlétező bérekből.

Szóval, ma utazásra érdemes vállalkozni... :(

Magadat sem kell szégyellned!

Tegyél meg minden tőled telhetőt.

Lehet, hogy érdemes lenne a szüleidtől segítséget kérned. Átmenetileg.Majd meghálálod :)

:)

"Családban marad!" Becs szóra nem pletykáljuk ki! :)

Akik vidéken/családi házban nőnek fel, sokan, sokkal gyakorlatiasabbak, mint a városi emberek egy része.

Ez előny! Örülj neki.

A mostani időszak biztosan megvisel és nehéz valami másba kezdeni, de érdemes megpróbálni.

Ha itthon nem megy, máshol, de érdemes nagyon alaposan utánajárni a dolgoknak, nehogy rosszul járj!

A nyomasztó dolgokat pedig ki kell beszélni magunkból. Sohasem lehet tudni honnan, kitől jön jó ötlet, segítség.

A határátkelőben sok jó és hasznos tanácsot lehet olvasni.

A parasztgyerekek élete nem játék és mese, ifjú padavan! ;)

5 évesen már a fater mellett rángattam a szerszámosládát (anyám szerint minden fiúruhám olajban pusztult el :D), segítettem a földeken, a ház körül és a fusiban is (vizes-gázos-elektromos-betonozós-építgetős). Azért jó oldala is volt (megtanultam egy rakat gyakorlati dolgot), de kifizetődőnek azért nem nevezném. Arrafelé (sötét szabolcs) ez nem kirívó eset; gyakorlatilag minden egykori barátom hasonlóan nőtt fel. Az én esetem talán annyival volt halmozottabb, hogy anyám a tanulás megszállottja volt (a haverjaim Hetti-mamának hívták a háta mögött); Brehm állatok világa sorozat, Krónika sorozat, Tolnai történelem... stb. Egy kis zene. Ráadásul mosták az agyát szegénynek, hogy okos-ügyes-tehetséges vagyok (talán ezért olyan csalódott most miattam).

Nos; így a 2. műszakot mindig a nappaliban folytattam a könyvek mellett. De nem utáltam egyáltalán. A kikérdezést azt igen, de a tanulást azt nem... pedig sokat szivattak érte a haverok (akkoriban rosszul esett, de ez így volt jól).

Ehhez képest most - gyakorlatilag - a zérón állok. Az elmúlt 3 év annyit rombolt rajtam, hogy azt el nem lehet mondani... érzem a pusztulást.

Na... jól kimeséltem magam. Hallelujah!

Főleg a nemlétező munkával...

De nálunk a munkának sem értéke, sem becsülete nincsen.

Ez is nagyon szomorú dolog.

Van még min ügyködni.

:)

Jó bizony!

Szeretnék sok ilyet olvasni!

Te mi a csudát dolgoztál 5 évesen?

A tanulás az más, azt mindig kell.