Szerintetek mi az udvariasság és miért lényeges? (beszélgetős fórum)

Én is ezt akartam mondani...DDD

Lehet, hogy tálán félreértettél?

(akkor ez mégsem az un. genetika útján terjed?)

:))

Ez jó :DD

Tele szatyrokkal, vödrökkel, kosárral (kertből jöttünk be) nagy nehezen kitámasztom a bejárati ajtót, hogy forduljak még a többi holmiért, ekkor jön egy huszonéves pár, laza hellóval megvárják, míg befejezem a bénázást, és besétálnak.

Igen.

A 'cinkelt' kártyák ügyében is sok a tanulnivalónk.

A távolító udvariasság stratégiái:

-Légy közvetett (tudnál segíteni...)

-Légy pesszimista (félek nem jössz el...)

-Minimalizáld a tolakodását (csak azért jöttem, hogy...)

-Add meg a tiszteletet (Hölgyem, Uram...)

-Ismerd be a tolakodást és mentegetőzz (tudom hogy zavarom, de,.... és elnézést kérek...)

-Személyteleníts el (az ember kénytelen népszerűtlen döntéseket is hozni...)

-Az arcfenyegetést,mint általános szabály fogalmazz meg (Úriember nem hazudik...)

-Név-szósíts (az Ön válasza tettszett...)

-Vállalj magadra adósságot ( nagyon hálás lennék, ha...,vagy/ nem kerül semmibe, úgyis arra megyek...)

STB...

Ez nekem sem tetszik, bármilyen 'álarc' mögé van az elrejtve!

Az üzletkötőkkel meg ne foglalkozzál, mert nekik meg ebből kell megélniük.

Nagyon udvarias magatartással is el lehet őket küldeni, a a francba...:))

Hát nem tudom mennyire udvariasság vagy sem,de engem nagyon zavaró dolgok egyike amikor valaki mások pénztárcájában turkál átvitt értelemben.

Gusztustalannak tartom..

A másik ami nem tetszik amit az üzletkötők csinálnak az erőszakos stílusukkal.

Ez is az udvariasságnak egyik példája lehetne...

Kedves ismerősömmel xy év után véletlenül összefutottam.

-Mi újság nálatok? Látogatóban vagy itthon?-kérdeztem.

-Na, ne is kérdezd!-mondta, és a következőket mesélte.

Egyszer hosszú évek múlva- a gyerekeim már önállók- nagyon rosszul éreztem magam fizikailag meg lelkileg is.

Az addig a 'jónak' hitt, meg így elkönyvelt szomszédom megkérdezte tőlem, hogy: hogy Vagy??

Őszintén válaszolni akartam erre a kérdésre, de csak addig jutotta el, hogy nem valami jól..., abban a pillanatban bocsánatot is kért tőlem, hogy az intim szférámba behatolt...

Hidd el, láttam rajta, hogy miattam szégyenkezik!

Ez volt az a bizonyos csepp a pohárban.

Vettem egy lakást itthon, kaptam munkát is és most 'kétlaki' életet élek. Hol itthon vagyok, hol pedig otthon vagyok, és élvezem mindkét helyemet.

(Hmm, így is lehet boldognak lenni.)

:))

Valahogy így gondolom:

-a 'közelítő' udvariasság jelzi azt, hogy kedvelem, elismerem az igényeit, s a személyiségét magam fölé helyezem....

Pl:

-Alkalmazz csoporton belüliségre utaló azonosításokat, zsargont (...hát, öregem!...)

-Törekedj egyetértésre (biztonságos témákat válasszunk, um.időjárás, sport, divat)

-Kerüld a nézeteltéréseket

-Jelezd, hogy ismered az igényeit és törődsz velük (tudom, hogy nem tudsz meglenni nélküle, de..)

-Kínálj, ígérj (ha arra járok, meglátogatlak..)

-Légy optimista (remélem eljössz?..)

-Vond be a tevékenységedbe (induljunk...)

-Adj, vagy kérj indoklást (miért ne találkozhatnánk?...)

-Feltételezz, vagy állíts kölcsönösséget ( múltkor én túlóráztam, most rajtad a sor...)

-Adjál ajándékot (megértem a problémáidat, de nem tudok segíteni...)

STB!!!

Példa: utaztam külföldre vonaton egy ismerősömmel.

A fülkében, ahová a helyjegyünk szólt, már ült egy fiatal s még-fiatalabb hölgy. Mosolyogva léptünk be, s csomagok rakodása közben mi is beszélgettünk egymással, na meg Ők is, csak különböző nyelveken...

A fiatal hölgy hirtelen hozzánk fordult, s bocsánatot kérve kérdezte, hogy mi értjük-e azt amiről Ők beszélgetnek?

Sajnálkozva mondtuk, hogy nem...

S ez volt számomra a csúcs, az udvariasság terén!!!

Azóta is imádom Őket! Olyan példát mutattak, és ráadásul rengeteget segítettek a konkrét dolgainkban is...

DD

Egy 'kiragadott' példa az udvariasságra, és a való életemből...

...Pozsonyban egy 'magyar' étterembe mentem ebédelni. Ott egy nagyon kedves és udvarias ember fogadott. A párbeszéd köztünk, utólag restaurálva, így hangzott:

-Ön, asszonyom nem beszél szlovákul?-kérdezte.

-Nem...csak magyarul-feleltem.

-Egyedül van asszonyom?

-Igen.

-Hogy szólíthatom?

-Katalinnak.

-Kérem Katalin, kövessen...

Odavezetett egy 5 fős társasághoz, akik már a 2. fogás végénél tartottak, és 'bemutatott' nekik. A kihúzott székre csüccsentem, majd kezembe is adta az étlapot, s rögtön küldte a pincért is, hogy a rendelésemet felvegye.

A társaság e-közben hallgatott és figyelt...majd hirtelen egymás szavába vágva egy 'semleges' témáról kezdtek csacsogni...

Rettentően zavarba éreztem magamat ott is. Többet nem mentem még társasággal sem abba az étterembe, pedig Igazán Jól Főztek...s köszönettel csakis a 'szakácsnak' tartozom.

:))

:))

(különben a 'pragmatika' az a 'szemiotika' egyik ága...s én is wikiből nézek már utána)

DDD

Bevallom ,segítségül kellett hívnom a wikit.:))

Iggen,pontosan ,tökéletes összefoglaló kifejezés,amire udvariasság címén gondolok:))

Ez a szitu,lehetne egy 'közelítő udvariasság' is. Ha szipog valaki, akkor csak() kérdezed: kérsz egy zsepit?

DDD

A távolító udvariasság stratégiája: Kérdezd és Biztosíts...!

...Nem tudom, érdekel-e? Lehet, hogy az nem jó amire, én gondolok: mert szerintem az udvariasságot tanulnunk kell....

DDDD

Érdekes és elgondolkodtató dolgokat írtok.Nagyon sajnálom, hogy nem tudok gyorsan reagálni a beírásaitokra, mer túl lassan pötyögtetek, így a gondolataim egy része mindig elszáll, ill. lemarad.

Most ezt a hsz.-at is előre leírtam...

Közösségünk számos erkölcsi szabály követését várja el életünk minden területén, de hogy melyik sorolható az udvariasság körébe és melyek nem, az egyenenként változó és nagyon tág határok jelzik ezt.

Amikor két ember beszélget, nem csak az a fontos hogy azt mondják amit gondolnak, éreznek, hanem megfelelő hatást, benyomást kell elérniük egymásra. Vagyis a mondanivalón kívül a másik fél gondolatait érzéseit is figyelembe kell venni és tiszteletbe tartani.

Kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy köntörfalazás nélkül direkt módon fejezzük ki magunkat.Általában akkor teszünk így, ha nem félünk a megtorlástól, vagy a felek egyetértenek abban, hogy felfüggeszthető 'Arcunk' védelme.

pl.:ilyenek a családon belüli dolgok, vagy a műtétet végző orvos és segítők közötti párbeszéd, veszélyhelyzet...stb.

Most csak ennyi...

DDD

Az udvariasság megfelelés a közösségi együttélés szabályainak, vagyis a társadalmi normáknak, elvárásoknak.

Hogy miért fontos? Azért, hogy jónak lássanak minket, és ezáltal mi is jobbnak lássuk magunkat :)))

Én egyébként szoktam udvariatlan is lenni, ezzel szépen, finoman kifejezve, hogy az illető le van... :)))

"Nem a pusztában élünk, hanem emberek között és az udvariassági szabályok a viselkedésünket szabályozzák."

Korrekció:

A pusztában élő emberek is udvariasan viselkednek egymással..sőt..

De a mondandód többi részével egyetértek.

Sokáig nem értettem azt sem, hogy az udvariasság terén is micsoda 'kulturális' különbségek vannak.

Egy példa: Sztpétervárott vendégségbe mentem télen. Alighogy beléptem, házigazda mindjárt lekapta a lábamról a csizmát és még ki is bokszolta...én meg zavartan, és megkövülve álltam s vigyorogtam...

Udvariasság?

Ha egy nő egy ismeretlen férfinak jó napot, jó reggelt stb köszön, akkor a férfi ne Hello-val köszönjön vissza!

Főleg, ha csak látásból ismerik egymást, illetve nincsenek bemutatva egymásnak.

Pláne, ha a férfi ráadásul polgármester. Még ha látszatra egy korúak, akkor is. (Legalább a férfi előre köszön.)

Olyan szép a magyar nyelv, annyi köszönés forma létezik, és annyira nem figyelünk ilyenekre!:(

Az udvariasság azért fontos, mert civilizált, művelt emberek vagyunk (már, aki) és a saját viselkedésünk minket tükröz.

Nem a pusztában élünk, hanem emberek között és az udvariassági szabályok a viselkedésünket szabályozzák.

Elég baj, ha egyáltalán felmerül, hogy miért fontos ez.

Szerintetek mi az udvariasság és miért lényeges?

Bevezetésként:

-Hogy ne rontsuk el saját napunkat, meg a másokét sem.

-Hogy felvidítsuk magunkat, / másokat.

-Hogy megmutassuk: fontos vagy, figyelek rád, törődöm veled, számíthatsz rám, akkor is, ha nem ismerlek.

-Hogy megmutassuk: fontos vagyok magamnak.

...

Most, csak ennyit szedtem össze a gondolataimból; de ha tudtok, akkor segítsetek hogy igazán kinyíljon ez a 'virág' bennem.