Szerintetek jogos ebben az esetben a férjem elvárása, mit mondanátok neki ebben a helyzetben? (beszélgetős fórum)

Jajjjj! Most látom, hogy te vagy akit a faluban mindenki néz, mindenki akarja hogy hozzáköltözz, mindenki meg akar dugni, s te senki szülinapjára nem akarsz elmenni.

Így már minden világos!

Neked jó lesz az új bevezetésre kerülő anonim fórum!

Sok sikert!

fűvel-fával kavarsz,

minden új fórumban az a téma, éppen kiakarja hogy hozzá költözz,

csodálod,ha nem szeretnek?

Nem akarlak véletlenül sem megbántani, de a mostani fórumodról az süt le, hogy te vagy az, aki mindennel és mindenkivel elégedetlen, mert nem úgy történnek dolgok, ahogyan azt te elképzeled.

Egy kapcsolat kompromisszumokon alapszik!

Attól, hogy te nem kedveled a férjed szüleit, attól a férjed még mehet hozzájuk, akár naponta is segíteni, ha ő úgy érzi szükségességét.

Az én férjem 11 év alatt kétszer 3-szor találkozott a szüleimmel, de eszébe sem jutna, hogy megjegyzéseket tegyen, ha én menni akarok hozzájuk s mégis működik. Nem mondhatom én sem, te sem a férjednek, hogy kit szeressen és kit nem! De csak tudd, hogy az élettől, majd ha felnőnek a gyermekeid kétszer ennyire fájdalmasan kapod vissza. S úgy tűnik, hogy nem is érdemtelenül!

-Jobban szeretik az egyiket, mint a másikat.

-Férjem elmegy segíteni a saját szüleinek.

-Ha én nem vagyok jóban a férjem szüleivel, hát ne legyen jóban a férjem sem.

-Soha nem állt mellettem a férjem. (mégiscsak lett egy gyermek, mégis vele vagy)

-Nem szeretnék úgy szülinapozni, gogy ide jön az anyós, de bánt, ha nem visz magával az anyóshoz a férjed.

-Ha férjed elmegy, hogyan is képzeli, hogy elmegy a szüleihez éppen aznap....(néha jobb egyedül sütögetni a szülinapra)

Végül is valóban nincsen bajod mindenkivel....:-))

Elmegy, elmegy. A szülei. Mi az hogy hogy esik neked?

Ha te nem akarsz menni, mert nem szereted őket, attól még nem tilthatod meg neki, hogy látogassa a szüleit.

Aztán azt sem szabhatod meg, hogy a másik unokát szeressék, vagy sem. Felnőtt emberek, eldöntik, hogy kivel töltik szivesebben a szabadidejüket.

Lehet, a volt menyükkel jobb volt a kapcsolatuk. Amit nem is csodálok, ahogy olvasgatom itt a fórumjaidat.

Szia.

Igen, jogos a férjed elvárása.

Korábbi fórumaidból kiderül és ebből is, hogy mindenkivel bajod van, mindenki hibás mindenben, te pedig a megsebzett vadként, áldozati bárányként viselkedsz.

Az a legtermészetesebb, hogy a férjed azzal szeretne születésnapot ünnepelni, aki felnevelte, aki mindvégig az életben az édesanya! Még akkor is, ha te neked ez nem tetszik. A férjed nem a tulajdonod!

Talán azért nem kérdezi a férjed, hogy vele mész-e anyósékhoz, hogy ezzel ne legyen újabb vita, elégedetlenség. Ha mindíg hívna, hogy menj vele, akkor most azt olvasnánk hogy az a bajod, mert össze akar ugrasztani, most hogy nem, akkor meg az a bajod...

Én a helyedben azt mondanám a férjednek, hogy tartsuk meg a szülinapot, majd legalább leülnék két napra gondolkodni a nagy nap előtt, hogy hogyan is tudnám magamban rendezni a haragomat az anyósék felé, mert egyenlőre te vagy aki a problémát generálja, mint ahogyan az is bajodra van, hogy segít a szüleinek a gyermekük.

Majd a te gyermekeid segítsége is jól fog esni, ha eljutsz oda. Bár ezzel a hozzáállással nem nagy az esélye.

Sok sikert!

Szerintem csak te képzeled, hogy különbséget tesznek a nagyszülők a gyermekek között. Hiszen mindkettő a fiúk gyermeke. Amiben különböznek a szülő anyjuk. Erről meg szegények nem tehetnek.

Szóval a megkülönböztetés nem a gyerekek, hanem az anyjuk közt van.

Az, hogy nem kedvelnek nem is csodálkozom...

Miért hibáztatod a férjedet, hogy szereti a szüleit. Szeret téged is, és ő a két, egymással haragban levő ember között, mint 2 tűz között vergődik.

Ha valóban szereted a párodat, belegondolsz az ő helyzetébe is, rájössz, hogy választhatsz: vagy kibékülsz az anyósoddal, helyre állítod a kapcsolatot vele a férjed boldogsága érdekében, vagy pedig valóban felesleges szülinapi ünneplést tartani.

Lehet, hogy anyósod valóban egy lehetetlen, összeférhetetlen, akármilyen ember. Lehet. De mégiscsak olyannak nevelte a fiát, aki neked tetszik, megfelel, akit olyannak ismertél meg, hogy összekötötted vele az életed.

Hogy anyósodnak is vannak hibái? Egészen biztos!

Láttál te már hiba nélküli embert? Ugye nem?

Akkor milyen alapon várod el attól a másiktól, hogy tökéletes legyen?

Ha közös születésnapot tartottok a férjeddel, akkor miért gond az, hogy ő a szüleit is ott szeretné látni?

Neked itt lesz az alkalom, hogy kibékülj a szüleivel.

Mivel bántottak meg? Miért vagy velük haragban?

Én ugyan semmit se mondanék neki, a te férjed, intézd a magad életét szépen önállóan, ne úgy, hogy ki mit mondana.

Te ismered, te szakítottad ezt a rózsát, szagold hát.

Azt meg simán benyelheted, hogy a gyerekek szoktak segíteni a szülőknek, ha szülinap, ha nem, a kettő nem zárja ki egymást.