Szerintem nem normális, hogy a mai harmincas fiatalok már... (beszélgetés)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Mai harmincas fiatal vagyok, és már kicsiként is folyton kutyáról ábrándoztam. Nem sokkal később pedig megfogalmazódott bennem, hogy nekem nem fog kelleni gyerek. Elgondolkodtató, kinek köszönhető ez.
Egyébként szerintem a legtöbb gyerekmentesség hátterében feldolgozatlan traumák vagy egészségügyi okok állnak, nem kényelmi szempontok.
Nem firtatni kell!
Gondolom beszélgetni szokott a gyermekével arról, hogy mit tervez az életével.
Igen, az agglegény kifejezés már a gyerekkoromban is egy kicsit avas volt, ez a 60-as, hetvenes években volt. De akkor még használták ezt, a vénlány megnevezéssel együtt. Emlékszem voltak a rokonságban ilyenek és ez okot adott arra, hogy pletykáljanak róluk. Aztán beszéltek a Rozikáról, meg a Julcsi testvéréről, akiknél valami rejtélyes női ok miatt nem jött össze a gyerek...
Szóval ilyen mindig volt. Csak nem társalogtak úgy róla, hogy a gyerektelenség jó dolog...
Én is szeretnék unokát, a fiam harmincas. Pontosan 37 éves. Ő is szeretne gyereket, de még csak nem régen találtak egymásra a párjával (kb. 2 éve), azaz aki szintén akar gyereket, és együtt akarja leélni az életét a fiammal.
Volt több barátnője, még a húszas évei elején, volt is olyan lány, aki családot szeretet volna, de azonnal, a fiam, még fiatalnak érezte magát.
Utána pedig, csak olyan lányokkal találkozott, akik nem akartak gyereket.
A jelenlegi barátnője, mindent akar. 36 éves. Még sajnos, nem jött össze a baba.
Már bejelentkeztek kivizsgálásra és a meddőségi klinikára.
Nem, nem mindig a biztos háttér hiánya miatt nem akarnak gyereket sokan manapság.
Inkább, sok esetben az van, hogy későn találnak párt, kifutnak a biológia határidőből, illetve sok esetben a korban leginkább megfelelő pár egyike, ebben a korban már nem akar gyereket, mert van az előző kapcsolatából, öregnek érzi magát, nem akarja a nyugalmát feladni, stb.
FI, nem tudom, hogy fiad vagy lányod van e, de régebben se akart gyereket?
Az én fiam, mindig akart családot, azaz feleséget, gyereket és mindent. Sosem változott a véleménye.
Bár, volt olyan időszaka, hogy berendezkedik arra, hogy egyedül, család nélkül éli le az életét, de ez csak átmeneti volt.
Nekem, mindig az a legfontosabb, hogy a gyerekem boldog legyen. Csinálja azt, amitől boldog.
Nagyon szomorú lennék, ha nem akarna gyereket, azaz nem lenne unokám, de elfogadnám.
De nagyon bízom abba, hogy összejön nekik valahogy.
Érdekes, mennyire másként tudunk gondolkozni. Nekem a legnagyobb örömöm a lányunokám, meg hogy jön a fiamnál is a gyerek.
Van két macskám, meg volt egy kölcsönösen imádott kutyám, de a kettőt azért nem keverném.
Minden okkal történik.
Nem ismerjük azoknak az (idegen) embereknek az életét akik nem akarnak gyereket. Vagy nem vágynak a velejárójára, vagy életkörülményeik olyan hogy nem fér bele. A gondoskodási vágy és az hogy valaki feltétel nélkül szeresse őket, az viszont bennük van. Ezért a kutya, gondolom én.
Csak feltételezem hogy a te fiad/lányod sem akar vállalni gyereket. Ha így boldog, fogadd el! Mégis csak az ő boldogsága a legfontosabb. Képzeld el, pont így vagyok én is. Nem akart fiam gyereket, nincs is neki, és köszöni jól van. Számomra ez a legnagyobb öröm.
Igen, régen is mindig voltak olyanok, akiknek ez egyszerűen nem jött össze a gyerek. Agglegények, vénlányok mindig voltak, vagy csak egyszerűen valami ok miatt nem jött a baba.
Akkor csak az agglegények hencegtek a gyerektelenséggel, a többiek általában nemigen.
Most viszont ebben a szingli divatban, amelynek az a lényege, hogy ne nevelj gyereket, minden érintett azzal jön, hogy mennyivel jobb néhány kutyát, meg macskát felnevelni. Vagy teknősbékát, ahogy itt valaki megjegyezte.
Egyáltalán nem biztos, hogy helyette. Inkább előtte. Valószínűleg pl. én sem vállalnék gyereket addig, míg egy egyszobás albérletben élek, aminek az árát kényük-kedvük szerint emelik a bérbeadók. A kutya pedig elfér, addig is gyakorolják a gondoskodást és a felelősséget.
Más világ van, mint a mi huszas-harmincas éveinkben.
"szinte " egyidősek vagyunk
én gumipárti voltam, vagyok
egy feleségem volt, és mindig voltak kutyáim
Pont a duplája vagyok.(60)
Soha nem akartam gyereket.
Van egy kutyám.
#unokát szeretnék
Akkor a gyermekeddel kell beszélned.
Van stabil párkapcsolata?
Lehet, hogy ők is szeretnének már gyermeket nevelni, csak valami oka van annak, hogy nem tehetik.
A kutya vállalása is azt jelenti, hogy gondoskodni szeretnének.
További ajánlott fórumok:
- A legidegesítőbb reklám szerintem...
- "Jaaa és szerintem ma már nagyon ritka az olyan felnőtt nő, akinek ne lett volna minimum egy abortusza. . . "
- Szerintem nem normális, hogy tőlünk is látni már sokszor a...
- Szerintem ez nagyon nem normális. Egyik nap egész nap...
- Miert néznek rám rosszul a szomszédok, ha szerintem ők nem viselkednek normálisan?
- 5. héten normális az iszonyatos felfúvódás, haspuffadás? Szerintem korai nagyon, de más oka nem nagyon van.