Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)

Azoknak fájdalmas.

De akkor miért is beszéltél idáig arról, hogy elkerülhetetlen és nem is tehetünk sokról? :)))

Tudod velem nehéz dolgod van Fata, mert engem érdekelnek a részletek és észre veszem, ha valaki kavar és nem követi a saját gondolatmenetét. Erre ki vagyok hegyezve, mert ezzel a technikával állt össze a képem a világról. Nem hagytam magam megvezetni :)

:)

Sajnos nem...

Az érdekel, vajon miért kutatod annyira?

HA valaki valamivel gőzerővel foglalkozik, annak oka van...Úgy érzem visszacsatolást vársz, hogy valóban létezik -e valamiféle élet a halál után...

Van egy nagyon jó film: Teljesen idegen... google s megtalálod...

Dióhéjban:

Egy nő meghívást kap a kedvenc éttermébe, de van egy kis bibi:) Az aláírás Jézus

A nő azt hiszi, hogy tréfa, de elmegy...

A film szuper magyarázatokat ad s éna végén szétbőgtem magam...

Vagy ott van Pio atya I-II ( az is fent van a neten)

Ezeket érdemes megnézni, mert olyan dolgokat tanít meg, amiket magunk is tudunk, csak nem biztos hogy hagyjuk felszínre törni ...

Egyébként kevés embert fogsz találni, aki mindenért tudja vállalni a felelősséget az életében. Szívesen gondoljuk úgy, hogy erről mag arról tényleg nem mi tehetünk :))

Ez az, ami inkább segít a feldolgozásban és ezért érdemes felületesebbnek lenni

CSAK

van egy kis probléma :) Ez átmeneti megoldás :)

Ezért mondtam,hogy majd rájössz. Régen még ennyit sem tudtál ezekről a dolgokról és azt hitted, hogy minden véletlen. Ahogy ráébredünk a világ működésére, egyre jobban rájövünk, hogy mindennek oka van és semmi sem véletlen.

Akár keresed az okát, akár nem.

Keresni szerintem sem kell mindig, akkor érdemes, ha segít a megértése abban, hogy tovább tudj lépni.

Ha egy fájdalomnak nem keresed meg az okát, akkor ismétlődni fog és addig nem fog engedni, ameddig meg nem érted. Akár slussz passz, akár nem :)

Nem össze vissza írom,hanem úgy gondolom ,hogy igen a saját felelősségünk sok minden,DE VANNAK OLYAN ÉRZÉSEINK,AMINEK SEM OKAI NEM VAGYUNK,SEM FELELŐSSEK MIATTA,egyszerűen csak vannak érezzük őket.

Nem kell ,hogy egyetértsünk ebben,vagy másban ,én így gondolom ,és slussze pássze!:DDDD

És hülyeségnek tartom életünk minden apró kis részletétnagyító alatt vizslatni,mert időpocsékolás ,és semmi értelme!:)))

Ott, hogy összevissza mondod, hogy persze, hogy van felelősségünk a sorsunk alakulásában, aztán meg azt mondod, hogy nincs, hiszen ezek az élet velejárói és még a betegség sem a mi felelősségünk.

Tudod olyan nincs, hogy van, ami a mi felelősségünk és van, ami nem :) Az életed alakulásáért kizárólag te vagy a felelős. Ameddig erre nem jössz rá, addig nem fogjuk megérteni egymást. :)

Persze, ez mindaddig igaz, ameddig nem olvasod el amit erre írtam. A szomorúság vagy félreértésből adódik, vagy a tettünk következménye.

Ha éhezőket nézek és tudom, hogy hogyan működik az univerzum és miért is éhezik valaki, akkor nem fogok szomorúságot érezni. Együttérzést igen, hogy nem lehet könnyű egy ilyen bevállalt sorsfeladatot teljesíteni, már ha gyerekekről van szó, ha felnőttről, akkor tudom, hogy nem a szél fújta oda, ez az életének a következménye. A tetteinek és a gondolkodásának.

Én arról beszélek ,hogy önmagában lehet ok az,hogy szomorúságot,vagy fájdalmat érzünk,az ,hogy emberek vagyunk,hogy érző lények.Ez lehet ok,de nem konkrétan mi miattunk,vagy a tettünk következményeként érezhetünk csak ilyen érzéseket.

Tehát nem minden szomorúságunknak,vagy fájdalom érzetünknek vagyunk konkrétan az okai.

Megnézel egy filmet az éhezőkről,vagy az állatkínzásokról,vagy elhagy akit szerettél tök természetes ,hogy szomorúvá válsz..nem te vagy az oka,hogy ezt érzed, de ,hogy ez meddig befolyásolja az életedet,az valóban a te döntésed.

"Na végre.Csak ennyit mondok én is ,hogy nincs élet fájdalom nélkül,mert természetes velejárója annak,hogy érző lények vagyunk. "

"Ezt nem hiszem.

Az élet tele van tőlünk független fájdalommal.

bántó szülők, bántó emberek, balesetek, betegségek, halál. . . . . . mind fájdalommal jár . . mert ez az élet része.

Persze meg lehet próbálni feldolgozni úgy , hogy okkal történtek, meg hogy azért, mert hogy tanítsanak valamire, és igen ez is egy módja a továbblépésnek. . . . de szerintem egyszerűen csak ilyen az élet."

Itt megint ellentmondasz magadnak.

Főleg, hogy még a betegségeket is tőlünk független fájdalomként írod, az meg végképp mutatja, hogy messze nem érted még a fájdalom és saját felelősség összefüggését.

A lelki fájdalmak mögött sokszor nem valós dolgok állnak.

Képzelgések, rögeszmék, téves elgondolások. Ha ezeket felismerjük, már kevesebb a fájdalom.

Szerintem nem ugyanarról beszélünk még mindig.

Azért van fájdalom, mert még nem értjük, vagy mert tettünk érte.

Minél tisztább a kép, annál kevesebb a fájdalom. Ha így gondolod, akkor értünk egyet :)

Na végre.Csak ennyit mondok én is ,hogy nincs élet fájdalom nélkül,mert természetes velejárója annak,hogy érző lények vagyunk.

A fájdalom feldolgozásáért,megértéséért,továbblépésért valóban mi vagyunk a felelősek.

Pedig így van :)

Én nem élem meg fájdalomnak, amiket eddig említettél. Van, ami nekem is fáj. Ennek két lehetősége van. Az egyik, amit elkövettem és kapom érte a következményt, a másik, amire még azt hiszem, hogy az szomorú dolog. De később erre mind rájössz, hogy nincs benne semmi szomorú.

Ha ez még nem állt neked össze, akkor majd összefog. Egyszer biztos. :)

Tudom. És ezzel egyet is értek. :o))

A generált szót viszont olyan értelemben használtam, hogy mi idézzük elő azokat a dolgokat, amik negatív érzéseket váltanak ki belőlünk. Tehát az érzés itt is valódi, "jogos", de a kiváltó eseményt mi idézzük elő .....

Nem,egyáltalán nem fáj a fogam fájdalomról beszélek.

Hanem lelki fájdalomról."a gyász a természetes halál következménye

ez ellen nem tudsz mit tenni"...erről beszélek ,hogy vannak olyan fájdalmak ,amikre nincs befolyásod,sem felelősséged,sem választásod.

Nem is arról szólt a történet, hogy lenne fájdalom mentes élet, hanem, hogy olyan nincs, aminek ne mi lennénk az oka. Van, akinek sok sok fájdalmas története van az életében és van, aki rájön, hogy hogyan tudja a számát minimalizálni, csökkenteni.

Azaz minden következményért mi vagyunk a felelősek.

Így van .Ezért beszélek a valódi érzésekről,fájdalomról,nem a "generáltakról".

De nekem úgy tűnik Cast,és Doki azt próbálja mondani,hogy aki "jól " éli az életét ,annak nem történhetnek olyan dolgok az életében ,amik fájdalmat okozhatnak.

Én ezt cáfolom,nem azt,hogy vannak generált érzések,meg saját felelősség az életünkért.

Olyan fájdalomról beszélsz, ami testi. Pl belerugok egy kőbe-fáj a lábam

ez temészetes

de a lelki fájdalmakat akkor is a gondolkodás hozza létre..

a gyász a természetes halál következménye

ez ellen nem tudsz mit tenni

ha feltöri a lábadat a cipő, nem kerülheted el a fájdalmat

a lelki fájdalmat viszont befolyásolhatod