Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)

Hát nem jelenthetjük ki, hogy nem gondolkodik, mert nekem is meg voltak a gondolataim és szerintem nem veszélytelen.

Amúgy meg felesleges. Minek beletenni szörnyű dolgokat? Mintha anélkül nem lenne mese.

Amúgy az eredeti témám pedig nem is teljesen ez volt, hanem, hogy melyik mesének mi az üzenete. Ha lány vagy ,akkor várd a szőke herceget, aki megment és életed végégig boldog leszel vele. Nem kevés nő gondolkodik ám így. A többit meg már írtam :)

De akkor itt nem a mese volt rossz hatással rá, az csak segített neki...

Most ez jutott eszembe.

Szerintem ez nem annak a függvénye, hogy kinek mekkora vagy milyen színes a fantáziája. Hanem pont, amiatt amiért a példát is írtam. Mit éltél, tapasztaltál meg addig, amíg ezt a mesét olvastad.

Megint egy példa (szeretem a példákat) Volt egy kislány, aki éjjelente felsírt, rosszat álmodott. Nem akarta elmondani mit álmodik, végül elvitték egy szakemberhez. Kiderült, hogy a kislány az Ózból álmodta azt a részt, amikor jön a gonosz boszorkány. És ki volt a gonosz boszi? Az az óvó néni, aki mindig durva és bunkó volt a gyerekekkel. A gyerek meg nem merte megmondani, hogy nem szereti az óvó nénijét, mert félt, hogy akkor baja esik. Ilyen egy gyerek fantáziája.

Karinthy Frigyes egyszer meghallgatta, ahogy a gyerekeknek egy Grimm mesét meséltek. Teljesen kiakadt, hogy a gyerek fejét rémtörténetekkel tömik!:)))) Nem Te vagy az első aki megkérdőjelezi a mesék csupán építő jellegét.

Valamikor mintha beszéltünk is volna arról, hogy néhány mese alapját a kriminológiában kell keresni.

Azt hiszem, hogy a népmesék eredeti változatai sem így hangzottak el. Pl:: a Fehérlófiában ugyanvajon hogyan is születhetett a főhős? De csodás elem mégis,amit a gyerek ÉREZ, és nem gondolkodik közben, csak izgul, hogy a gonosz Hétszűnyű Kapanyányimonyókot végre legyőzze valaki!

Ezt most nem értem.

Elég sok mesét olvastam, amire rá lehet mondani, hogy hororr, de bennem nem ezek maradtam meg.

Talán nem volt elég nagy képzelőerőm, hogy úgy lássam...

Bocsáss meg kérlek, nem akartam rosszat.

Csak érzékeltetni akartam, hogy lehet óvni a gyereket a „gyilkosos” véres filmektől, de bármikor történhet olyan, amit nem tudsz megakadályozni. Ezek az élmények beépülnek és hozzá adnak a képzelőerőhöz is.

Ezt még olvasni is borzasztó volt.

Amit most leírtál, hááát...

Kár volt elolvasni...

A fantázia adott. Attól is függ, hogy ki-mit látott addig.

Megint egy példa. Lehettem vagy 8 éves, nyár volt vagy negyven fok, autóval mentünk haza. Az út egyik fele le volt zárva egy baleset miatt. Nem tudtuk mi van, lassan csorogtunk előre. Az ablakok le voltak húzva, néztem ki, hátha látok tűzoltót vagy rendőrt (szerettem őket). Erre elmentünk egy teherautó mellett, ami elütött egy öreg bácsit és átment a fején. A kerék még a fején (pontosabban a helyén volt) az agyvelő és koponya szét volt fröccsenve. És a szagot sem fogom elfelejteni sose. A sofőr szólt, hogy ne nézzünk, de hát milyen egy gyerek… Egy ilyen élmény sokat hozzá tud adni ahhoz, hogy mit lát egy gyerek, ha vérről beszélnek.

Igen, sosem lehet az sem tudni, hogy egy gyerek milyen módon él meg egy mesét. Nem mindegy, milyen jellemű a gyermekünk.

A Jancsi és Juliskánál egyébként nekem nem az volt a gondom, hogy ki esz meg kit, hanem az, hogy a szülők kirakják a gyerekeiket az erdőbe. Lehet ezért hordtam haza az összes kóbor kutyát és könyörögtem, hogy csak addig had maradjon, amíg gazdit nem találok neki :D

Pl:

A mézeskalácsházikóban élő néninek már nem telik a cukorgyógyszerre. Jancsi és Juliska megsajnálja és összeszedi az erdőben élőktől a rávalót... :)))))

Hm. Van benne valami.

Amúgy utána olvasgattam a neten és azt magyarázzák, hogy azért kezdik így a meséket, hogy túl az óperencián, mert ezzel mutatják a gyereknek, hogy ez nem a valóság.

Hát oké, de akkor is.

Rám nem voltak jó hatással a farka belezések sem. Én sajnáltam a farkast. Nem kellett volna megölni :)) De annak sem örültem, hogy megette a nagyit.

De mit is tanul ebből a gyerek? Hogy ha valakit megesznek, akkor az még életre kelthető.

Én nem látok ebben semmi pozitívat.

Maradok a népmeséknél.:) Meg a lightosított verzióknál. :)

Igen, erre gondolok. Szerintem az nagyon jó, ha az ember az értékrendjének megfelelően adja át az információt. Én pl olyan mesét nem szívesen mesélnék neki, ahol a "banyát" elevenen elégetik. Egyébként emlékszem, hogy ez akkoriban tényleg olyan hatással volt rám, hogy sokáig láttam a kályhába a nénit.

Szóval Janics és Juliska új verzióban lesz előadva. Nem horrorisztikusan. Emberien. :) Valódi tanulsággal.

Én fogok :)

Nem is én lennék, ha nem tenném :)

Szerintem a nevelésen nagyon sok minden múlik...

Aki szeretetben nő fel, azt eleve nem fogja érdekelni az ilyen erőszaktól tocsogó rajzfilm, hanem átkapcsol egy lightosabb, kedvesebb mesére...

Amíg picik természetes, hogy odafigyel az ember azért hogy a gyereke mit néz...

Bocsi, hogy bele kotyogok, de részemről örülök, hogy anyukám némelyik mesét másképpen mondta. Legalább kicsit. Amikor például a Hamupipőkét mesélte, nem azt monda, hogy az anya levágatta a lányaival a sarkukat meg az ujjaikat, hogy beleférjenek a cipőbe és elvigye őket a királyfi, hanem csak azt, hogy kicsi volt a cipő és feltörte a lábukat. Amikor 9 évesen kivettem a könyvtárból ezt a mesét és az eredetiben elolvastam, nem esett jól olvasni. Addig úgy jelent meg a fejemben, hogy vérhólyag lett a lányok lábán és az vérzett. Aztán az eredeti mesén le is sokkoltam. Örülök neki, hogy hat évesen nem ezt a verziót hallgattam meg. Emlékszem még így is sokáig láttam magam előtt, ahogy bugyog, meg szivárog a vér a cipőből…

Persze lehet, hogy a mai vérfarkas meg vámpír divat mellett, ez már viccesen hangzik.

Azt nem tudom, mi számít túlpátyolgatásnak, de az semmi esetre sem, hogy a gyerek a korának megfelelő mesét hallgassa. Zsuzsi írta a Micimackós dolgot, hát azon én is kiakadtam :) Az már tényleg túlzás.

De volt, hogy magyaráztam a gyerekeimnek..., de már nem tenném.

Igazad van, rosszul fogalmaztam.

Én már nem magyarázok.