Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)
Aha, jó indok,én meg azt mondom nincs.
Nem láttam még rá példát,hogy bármi kapcsán értelmes lenne szenvedni,mert az előre vinne.
Igazából az elengedést, vagy az elfogadást is a szüleinktől kellene megtanulnunk, mégpedig a reakcióikból,de ezt nehéz jól érezni és áthelyezni a gyakorlatba még nehezebb.
A szülőnek mindent el kellene fogadnia,amit a gyerek csinál, ekkor a gyerek is megtanulná hogy mindent el kell fogadnia amit az élettől kap. Aztán a szülőnek következetesen és megértéssel meg kellene tanítania, hogy mi az ami nem jó, így a gyerek megtanulná,hogy mi az amin változtatni kell.És elengedni, vagy kikerülni, vagy továbblépni etc...
Mondjatok már egy értelmes szenvedést :) Egy hasznosat. Mert ha jól értem, szerintetek van hasznos szenvedés. Na kíváncsian várom.
De konkrét legyen! :)
Épp erről beszéltem alant,hogy valahogy úgy látom ,ha a szenvedés sokáig ,és látványosan tart,az emberek azt hiszik az a szeretetet a valódi,a mély ,az elvárható,és sokan már azt sem tudják hol vesztették el a fonalat a valódi érzéseik ,és a dagonyázás között.
Mert olyan jó ,ha az emberek megértéssel ,elnézéssel fordulnak hozzájuk,olyan jó ,hogy evvel néha akár manipulálhatják is őket....no ezt olyan nehéz elengedni....a valós fájdalma ilyenkor már a múlté.
Az értelmes szenvedés érted van. Az értelmetlen szenvedés ellened van.
De mélyebb szempontból még az értelmetlenségnek is értelme van, csak kerülőutakon jár.
Bonyolult ez... :)
Azt szerettem volna kifejezni,hogy sok mindent megtanulunk a szüleinktől,aztán más emberektől ,hogyan kell viselkedni bizonyos helyzetekben.Megtanuljuk a bizalmatlanságot ,haragot ,szenvedést ezek miatt,de nagyon kevesek tanítják meg nekünk az elengedést,vagy a megértést,megnyugvást.
A legtöbb embernek ezekkel vannak gondjai,sokszor egész életében.
Is.
Viszont ez lehet full tudat alatt.
Nem biztos,hogy tudatos szinten van a valódi ok,amiért inni kezd.
Az már lehet egy következmény.És akkor hiába néz szembe önmagával, vagy az életével,mert gyökerénél kell kiszedni a dolgot.
Hát ezzel sem értek egyet.
"Tudat alatt szeretünk szenvedni" ez nem igaz.
Tudat alatt vannak blokkjaink, amik miatt nem tudjuk elengedni a számunkra hátrányos helyzeteket, és ragaszkodunk hozzájuk, már inkább elfogadható szerintem.
Ez elég meredek megfogalmazás.
Úristen.
Nem muszáj szenvedni.
Az egy dolog,hogy nem tudsz néha másként érezni, de nem kötelező.
És nem feltétlenül az a jó ha sokáig szenvedsz ha valakit elveszítesz,ez nem lehet cél.