Szeretők egymás közt, beszéljük meg problémáinkat! (csak olyanoknak, akik nem ítélik el a szeretőket!) (beszélgetős fórum)

Szerintem itt mindenkinek igaza van csak attól függ honnan nézed.

Az esetek döntő többségében valóban a házastárs győz, de....!!!!!

Van amikor nem és ez a kis lehetőség hagy maradjon meg annak, aki ilyen szerelembe esett.

Én 10 éve estem bele a "hibába", ma már 8. éve vagyunk házasok és az élet nem állt meg. A gyermekei végül elfogadtak és rendszeresen járnak hozzánk. Ma már mindenki boldogabb, mint 10 évvel ezelőtt volt. (az exet is beleértve)

Pár dologban látok igazságot abban amit írsz.

A kapcsolatomról nem írok bővebben, mert... de látod miért. :-) Mindenkivel ellentétben én látok perspektívát a dologban. Máskülönben már rég nem lennénk ott ahol vagyunk.

Az élet pedig egyáltalán nem igazságos. Látható a mindennapokban.

Korábban azt írtad, hogy milyen nehéz egy szeretőnek, mert nem hozzá megy haza, akit szeret. Ez a balekség, mert valójában pár napig könnyű gondtalannak és boldognak érezni magát az embernek azzal, aki csak a szórakozásra van. Ha együtt élnétek, könnyen lehet, hogy hasonlóan néznétek egymásra pár év múlva. Az a nagy dolog, ha az ember a valós kapcsolatában marad boldog, nem pedig kamu, lopott percekben.

Ha megkérdezel egy kábítószerest, akkor azt fogja mondani, hogy a szer hatása alatt boldog. Ki a balek?

Téged csak szórakozásra használ, de nem meri komolyobbra fűzni a kapcsolatot, mert a hétköznapi problémák megoldásához már felelősségre van szükség és helytállásra. Ott derül ki, hogy ki mennyit ér. Szórakozni mindenki tud. Ha veled lenne komoly kapcsolata, akkor pár hónap múlva mással lenne olyan boldog a lopott napokon, mint most veled és te lennél a megszokott. Most azt hiszed, hogy te vagy a különleges a számára.

Ha ez így lenne, akkor miért is nem veled él?

Erre mondtam, hogy balek. Mert reménykedsz valamiben, ami nincs. Szórakozás vagy a számára. De te többet szeretnél. A balekség ott van a dologban, hogy mást hiszel, mint ami van. Koppanás lesz a vége.

A szeretők sosem járnak jól. És a megcsalók sem. Az élet igazságos :)

Várom az idézetet, kiröhögés ügyileg.

Olvastam a sztorid, megértem a hozzáállásod. Bármennyire furcsa, én is voltam feleség ugyanilyen szituációban, és be kell valljam nem a nőre voltam pipa. Nincs két egyforma nő, nincs két egyforma férfi, nincs két egyforma kapcsolat. Ezt kéne valahol elfogadni.

Szerintem egyik sorstársam sem azért ír/írna ide, hogy nekiessenek vagy vigasztalják.

Ha visszapörgetném az időt, és most akkor lenne amikor még azon a bizonyos túloldalon álltam lehet, hogy idetévednék, még az is lehet, hogy írnék pár sort... De jóslatokba nem bocsátkoznék semmikép.

Most nincs kedvem ehhez, de remélem, érzed, hogy fordítva ülünk a lovon...

Nem gondolom, hogy bárkit is köpködtem volna, de ha azt is tettem volna, még mindig elfogadhatóbb, mint másokat átverni, megalázni és még röhögni is rajta. Olyan embereket, akik valószínűleg soha nem tettek ellenetek semmit. És ha valakinek ez nem tetszik, még nektek áll feljebb. Szívem szerint nem csak a fórumról üldözném ki az ilyen embereket. Mert van, hogy az ember belekeveredik ilyenbe, de aki ide ír, az már tudja, hogy miben van benne és mindig van választás. Megértem, ha vár az ember arra, akit szeret, de hogy a megbántott, átvert felet még szinte ki is röhögjük, az gyomorforgató. Miközben mindannyian jól tudjuk, hogy az ilyen esetek többségében tényleg az van, amit az előbb leírtunk. Ha igazi a szerelem, akkor meg lépni kell és nem évekig hülyére venni a másikat, ezzel elvéve tőle a lehetőséget arra, hogy boldog lehessen mással - hát én ezt tartom gáznak. Én már itt leírtam a sztorimat, most nem fogom még egyszer.

Most olvastam másik fórumon, aranyos...

"...Magyarországon népszerűbb társasjáték a szeretősdi, mint a Monopoly...," :))

"De kis megnyugvás volt olvasni írásod, mert szinte szóról szóra egyezik az én helyzetemmel...."

Nos igen, ezek a történetek szóról szóra egyformák... egyforma nők... egyforma történetei.

(Nem köpködés volt... semmi csúnyát nem írtam... becsszó... becsszó... nem is gondoltam! :)))

Kártyavetéssel is foglalkozol? :D

Tudod, az itteni első hozzászólásom után kaptam pár érdekes üzenetet. Egyikből idéznék ha megengeded.

"Szia!

Új vagyok még nagyon itt, és azért írok privát üzenetet neked, mert bár a fórum címében az áll, hogy akik nem ítélik el, de látom, ezzel nem mindenki foglalkozik, és nem szeretnék epés hozzászólásokat kapni. De kis megnyugvás volt olvasni írásod, mert szinte szóról szóra egyezik az én helyzetemmel..."

Elég szomorú, hogy a nyílt fórumon nem lehet kulturáltan beszélgetni. Visszaolvastam ebben a topicban, nem tartok még csak a felénél, de látom sokakat sikerült elüldözni.

Komolyan kérdezem: Nem kéne egy olyan fórum ahol mehet a már megbocsáss, köpködés? Ha visszaolvasod magad, olyanokat állítasz amiről fogalmad sincs. Hiszen ahhoz ismerned kéne /nem csak engem, a jövőt is/. Én csak azokat sajnálom akik szeretnének valamit kiírni magukból. Nem építő jellegű, nem segíteni akaró a reakciód. Olvasd el légy olyan kedves.

Csapkodhatsz magad körül, mint akit sarokba szorítottak, de vigyázz, nehogy te legyél az, aki 60 évesen egyszercsak arra ébred, hogy rááldozta az életét valakire, és mégis egyedül ébred. És akinek a fontos pillanatokban egyedül kell helyt állnia és aki az örömét sem tudja igazán megosztani a párjával - szerintem az rosszabb, mint amikor a bánatodat nem tudod megosztani.

Nem rosszindulatból írom ezeket, hidd el.

Öröm olvasni benneteket. :-)

Nem gondolkodtatok el még azon, hogy nyitni kéne egy:

Szeretők, nem szeretők egymás közt, beszéljük meg problémáinkat! (csak olyanoknak, akik elítélik a szeretőket!) ?

erzsii kedves, neked tökéletesen igazad van. Nem is tudom, hogy miért nem láttam eddig ilyen tisztán. Lehet, hogy nekem is olyan korán kéne felkelnem reggelente, még fogmosás előtt beírhassak valami okosat. :-)

Interaktivitásod 8 hozzászólása hűen tükrözi, hogy bevonzod ezt a témát rendesen.

Ja, elnézést. Még tagja vagy a szénhidrátmentes klubnak is. Halkan súgom: az agysejtekre igencsak serkentőleg hatnak, hiányuk vezethet oda ami összefoglalva olvasható tőled.

Kapj be egy csokit. Szebb lesz a világ. Egy bizonyos fajta endorfin kiválasztását ösztönzi, pontosabban megnő a szervezet szerotonin szintje. Ha ez az enzim nem éri el a megfelelő mennyiséget az ember szervezetében, az könnyen depresszióhoz vezethet. A csokoládé tehát éppen ennek az enzimnek a jelenlétét fokozza, eredményképpen jókedvű, derűlátó lesz az ember. :-)

Mennyi idő után?

Nem hiszem, hogy idő függvénye lenne bármi is.

Engem akar, mert velem van.

Szeretőnek lenni nem könnyű. Soha nem úgy indul, hogy tudod előre, mi lesz a vége. Mondhatod, hogy nem fogsz beleszeretni, és néha mégis megtörténik. És akkor ott állsz egy már nem érvényes forgatókönyvvel, mert változtak a szabályok, érzelmek kerültek a kapcsolatba. És innen nehéz kiszállni.

Várni valakire, hogy legyen rám ideje, amikor ő akarja, vagy amikor neki van lehetősége...

Ha jobban belegondolok, nem is ő határozza meg, hogy mikor látom, hanem egy másik nő. Az ő időbeosztása hatással van az enyémre is, akár elismerem, akár nem. Lehetek én jó szakácsnő, isteni az ágyban, megadhatok neki bármit, amire vágyik, lehetek szellemi partner, mégis csak második maradok. Akivel nem lehet kézen fogva mászkálni, akiről nem tudhatnak a barátok, nem tudhat szinte senki. Elfelejthetem a spontán programokat, nincs közös nyaralás, nincs közös hétvége, nincs ünnep, nincs olyan, hogy megteszek valamit csak úgy, mert kedvem van, tervezni kell, határidőt betartani, az óra olyan fontossá vált az életemben, amennyire régen el sem tudtam képzelni. Várok.

Várok akkor is, ha váratlanul közbejön valami, és lemond engem. Persze sajnálja, persze igyekszik jóvá tenni, legközelebb majd más lesz. Legközelebb. Észre sem veszem, hogy az egész életem csak várakozás, mindent e köré szervezek. Hogy mindig elérhető legyek. Hogy ott legyek, ha szüksége van rám. Ha a felesége nem megértő, én az vagyok. Ha a felesége nem szereti a szexet, én ki sem engedem az ágyból. Ha azt mondja, hogy a nejével nem lehet beszélgetni, csak veszekedni, lenyűgözöm az odafigyelésemmel.

Harcolok egy nővel, aki nem is tud rólam. Riválisnak tekintem, még ha soha nem is beszélek róla. Más világ. Ahogy én is. A megfelelő pillanatokban bármikor elérhető vágy vagyok. Órákat, talán napokat is kapok. Kedvességet, gyengédséget. Amiért cserébe nem terhelem a gondjaimmal, hiszen nem azért jön hozzám.