Szeretők egymás közt, beszéljük meg problémáinkat! (csak olyanoknak, akik nem ítélik el a szeretőket!) (beszélgetős fórum)

Alapvetően szeretjük és hajlamosak vagyunk arra, hogy a könyebbnek látszó utat válasszuk.

Minta folyó is a könnyebb ellenállás irányába folyik.

Csak nekünk embereknek pedig pont az a kihívás, hogy ne a könnyebbet, hanem a helyesebbet lépjük meg.

Ez sokszor nagyon nehéz. Ezért ezen a ponton elgyengülünk és bevállaljuk a könyebbet. Utána megszívjuk, de nem magunkat okoljuk, hanem az életet hibáztatjuk.

A nehezebb, de helyesebb döntésnél pedig félünk, hogy úgysem lesz meg az eredménye. Ezért a legtöbbször meg sem lépjük. Így sosem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha bátrak vagyunk.

Ezután elméleteket gyártunk inkább arra, hogy az élet nem tökéletes és nem is lehet boldogan élni, hiszen nézzük meg, hogy nap, mint nap milyen nehéz.

Szóval a váltás nehéz, ezért a legtöbbször nem tesszük meg, ebből pedig az életre vonunk le következtetést, nem pedig arra, hogy amit teszünk, annak mi a következménye.

Az élet nem adja könnyen, csak akkor ha kitartunk emelett a meggyőződés mellett.

Amíg nem kapjuk meg a pozitív megerősítést, addig nehéz elhinni, hogy így működik.

Amikor elkezdjük tisztán csinálni és nem jön össze egyből, akkor meg könnyen feladjuk.

Ha kibirjuk addig, amíg valóban elkezdjük a pozitív megerősítéseket megkapni érte, onnantól már többet nem figunk másban hinni.

Olyan, mint amikor a hajunkat növesztjük. Ameddig félhosszú, addig megbűnjuk, hogy elkezdtük. De ha kibírjuk várni a végét, amit kitaláltunk és kitartóak vagyunk a pozitív cél érdekében, akkor beérik.

Persze van, amikor rájövünk, hogy nem is áll jól a hosszú haj :O))))

De meglesz bennünk az érzés, hogy megcsináltuk. :)

Így fogaj fel, mert nem köti össze a következményeket.

Egy ideig minden téves elképzelés jónak tűnik, különben nem csinálnánk.

Tehát arra gondolsz, hogy sok ember prostituálódik? Azaz pénz miatt van a másikkal és nem azért, mert szereti?

A pénz kérdést meg lehet beszélni. Ezentúl nem vagyunk együtt, de anyagiak miatt egy háztartásban maradunk, ameddig nem tudunk önállósodni.

Amúgy kifogások mindig lesznek. Azokkal dunát lehet rekeszteni.

2 út van:

1. Kifogások=kompromisszum=boldogtalanság

2. Megoldások=kompromisszum nélküliség=boldogság

Nem tud, de akar. Itt a csavar. Ha tudna, akkor nem is döbbenhetne rá soha, hogy nem helyes. Az élet igazságos. Ezért tudunk tanulni a hibáinkból.

De sokszor azt hisszük, hogy lehet a más kárán is.

Mert az könnyebb.

Nem nőtt fel érzelmileg, mert akkor tudná, hogy sunyi dolog. A sunyi dolog pedig éretlen.

Pont ezt kell megtanulnunk, hogy ne akarjunk mások kárán boldogok lenni.

Ez a legnagyobb lecke. És nem csak a megcsalásban.

Ott van az alapvető hiba, amikor azt mondogatjuk, hogy ha a másik félre megy, akkor hiányzik neki valami.

Ez egy akkor a közhely, hogy borzasztó.

Az ilyen általánosított butaságok miatt szenved sok ember.

Nem azért megy félre, mert ha a hiányokat rendeznénk, akkor nem tenné. Azért megy félre, mert érzelmileg még nem nőtt fel és ezt megoldásnak látja, a párjának adott becsapásba pedig nem gondol bele, vagy nem érdekli.

Ha valaki meg akarja teremteni azt az életet, amiben azt gondolja, hogy ha a másiknak mindent megad, akkor nem fogják megcsalni és ha mégis megcsalják, akkor elkezd a "hiányok" pótlásán erőlködni, akkor gyönyörű zsákutcába pörög ezerrel.

ÉBRESZTŐ!

Jellem kérdése. Nem a hiányok kérdése.

Egyiket sem választanám. Nekem ebben a témában nincs kompromisszum. Én szeretek boldog lenni és kizárom a megalkuvást.

Aki nem zárja ki, persze, hogy nem lesz boldog.

Ahogy Padmaksi írta, az energiáinkat szívja a kompromisszum.

Sokszor érzem úgy, hogy sok ember nem hisz a tiszta dolgokban. És mivel ő nem hisz benne, így nem is csodálom, hogy nincs is tiszta élete.

Mintha csak ki lenne mondva valahol, hogy valakivel lenned kell.

Egy túrót. Csak olyannal érdemes együttlenni, ahol ezeken még csak elmélkedni sem kell.

Ha nem kerek a dolog és nem is tudjuk azzá tenni, akkor hagyni kell a fenébe.

Ezt mi irányítjuk. Ez a kezünkben van.

Persze, hogy nem csak ez a két válaszlehetőség van. - Hál'Isten...!

Csak kicsit szerettem volna kiélezni a témát a "struccpolitikára".

Szerintem ha valaki folyamatosan félremegy a párja mellett, míg a másik nem tud róla, akkor az nem tiszteli a párját.

Nem köti az orrára... :S

Persze miért is kötné, ha otthon várja a meleg családi fészek, néha az asszonnyal is van, de mennyire fel tudja dobni a mindennapjait a "másik"...

Én párszor találkoztam olyannal, hogy a nő maximálisan megbízott a férjében, míg a pasi folyamatosan félrement. :S Sokszor csodálkozom, hogy mennyire naívak tudunk lenni mi nők. "Az én párom soha." - közben a színfalak mögött megy a megcsalás...

Ugye nem gondolod komolyan, hogy csak ez a két válaszlehetőség van.... és ezek közül bármelyikkel le kellene... le lehetne élni egy életet?

Az, hogy szeretünk és szeressenek az életünk mozgatórugója... és itt nem csak a párkapcsolatra gondolok, hanem mindenféle emberi kapcsolatra, az adja az energiánkat, a lendületünket, a tettre készségünket napról napra... ha él mellettünk valaki, aki nem szeret, urambocsá mást szeret... az energiáinkat lefelé húzza, nem kell mondani ez mivel jár ugye? ... fáradékonyság, betegség, kiábrándultság, életuntság... stb. stb.

... és (tántalán) mindenki tudja, hogy milyen az ha szeretünk és szeretve vagyunk... össze lehet hasonlítani a hatásokat. :)

Kiírtam szavazásra is a kérdést, érdekes, hogy nem arra szavaztak többen amire én gondoltam, hogy fognak. :)

Mondjuk kissé hiányos a válaszlehetőség is.

Kár, hogy nem lehet javítani...

"igazoból senkinek sem fog működni"

Akkor minek erőlködni? Vagy egyből lezárni mondjuk egy házasságot?

Valóban, nem biztos, hogy kíváncsi vagyok arra, hogy mit csinál titokban, és nem azért mert egy ál valaki érdekel. " Ha nem tudom, nem fáj."

Ha megtudnám sem biztos, hogy elhagynám és nem azért mert szeretem ha megaláznak, vagy mögöttem kuncognak. Éppen ezért legalább ne tüskével éljen az ember amíg még együtt van. Jobb az álom. - talán :)

Szerinted melyik a jobb -persze tudjuk, hogy melyik az ideális, de most ettől tekintsünk el-:

1. Szeret a párod, de nem mutatja ki, sőt inkább azt érzed, hogy közömbös veled?

2. Nem szeret, de annyira a tenyerén hordoz, lesi minden kívánságod, hogy elhiszed a szerelmét?

Ugye itt csak magadból indulhatsz ki, hogy Te hogy érzed. Mindkettő hazugság, amiről nem tudsz...

Melyiket választanád?

Nézd meg, amit írtál. Neki sem működött, mert igazoból senkinek sem fog működni.

Azt gondolod, ha valamit nem mondassz el, akkor annak nincsen következménye?

Szerinted csak az van, amit hallunk és látunk?

Ha te nem szeretnéd tudni, hogy a párod mit tesz, vagy tett veled, akkor nem is rá vagy kiváncsi, hanem egy ál valamire. Amit nem is ismersz.

Szeretsz egy hazugságot?

Nem tudunk szembenézni a valósággal?

Az ismerősök persze sokszor tudni fogják és jót kuncognak, hogy mesevilágban élünk.

Az emberek szeretik a strucc politikát sokszor, dehát az élet nem a túlélésről szól.

De ha ennyi gond volt, akkor miért nem hagyta ott a pasi. Ez gyengeség. Akkor lépni, ha már van új, akibe lehet kapaszkodni.

Mint a tarzan. Addig nem engedi el az előző liént, ameddig nincs meg az új.

Nem túl férfias, lássuk be.