Szeretitek az anyósotokat? (beszélgetős fórum)

Én nagyon szeretem...pedig rosszul indult, nagyon ellenséges volt velem...de teltek az évek, és ma már úgy szólít: kislányom...

hát...annyira nem vagyok oda érte:))

Kellő távolságból elviselem.

ahogy ő engem....

Nem!!!!!

Ha jobban belegondolok,én szeretem az anyósomat.Ő is szeret engem.Kedves,barátságos,aggódó,csicsergő,segítőkész.Ja,és 300km-re lakik tőlünk.:))De én akkor is szeretném ha közelebb lenne,komolyan!

...még mindíg! ;)

hát elolvastalak,ez egy boszorka lehet!

nekem idáig csak nagyon szemét anyósaim voltak,de a mostani..ilyen biztos nem lesz még egy..olyan aranyos:)

Szerntem ez nem egészen így van!Én nem akarok olyan anyós lenni,mint az enyém és angyon remélem,hogy nem is leszek!Após elég piás így akire számítani tudott anyós bármiben az a férjem.A lányom születése után sajnos náluk laktunk.Folyton azt leste mit csinálok,mikor megyek el otthonról.Ha valami nem úgy volt ahogy ő gondolt akkor adjuk le a lakáskulcsot.Egy példa :azt mondta ő nem tudja a keresztelőt megtartani,mondom jó akkor anyuék megszervezik.Meg is lett beszélve Fehérváron a keresztelő.Erre ő közölte,hogy akkor ők nem jönnek!A férjemet meg a veszekedés után kitagadták!A férjem csak ült,nem szólt semmit,én mondtam apósnak,hogy akkor törölje ki a seggét a millióival!Anyós nagyon utált,de azt nem engedte,hogy elköltözzünk(legalábbis együtt nem)Háromszor hazaköltöztem anyuékhoz a férjem nélkül,mindig kért anyós menjek vissza,nem fog szórakozni,1 hét nyugi aztán kezdődött minden előről.Emeletes a házuk ő már a földszinten elkapta a férjemet és mondta neki,hogy milyen vagyok.A férjem meg nem tudta kinek higgyen..Pl volt olyan,hogy szó volt róla ők vesznek a lányomnak babakocsit(végül mi vettünk)Erre azt mondja még jó,hogy nem adtak bele pénzt mert abba nem vihettem volna be a gyereket Fehérvárra(anyuék ott laknak),erre mondtam neki,hogy akkor vegyen magának egyet és tologassa benne apósomat az udvaron..Volt,hogy átjött a szomszéd kislány erre azt mondja neki egyen sütit,otthon ilyet úgysem kap!!!Meg bármi gondunk volt egymással miníg mondta kérdezzek meg bárkit a faluban ,hogy ő milyen JÓ ASSZONY!(UTÁLOM A JÓ ASSZONYOKAT!ÉN CSAK A SAJÁT CSALÁDOMNAK AKAROK MEGFELELNI,NEM EZER MÁS EMBER VÉLEMÉNYE ÉRDEKEL)Nos egyszer csak nagy nehezen rábeszéltem a férjemet,és kivettünk egy albérletet.Na ekkor leesett anyós álla,mert azt hitte nyugodtan szórakozhat mert úgysem tudunk hová menni,és közölte hogy neki ezen túl nincs unokája.Mondtam rendben!Nekem ő nem fog hiányozni,ő veszíti el a fiát meg az unokáját.Mondtam úgysem költözünk messzire,akár minden hétvégén elmehetnénk(vagy mehetnének)hozzájuk,másnak is elköltözött már a gyereke ,és túlélte,de hiába...A költözés:A cuccaimat kidobálta az udvarra,a karomnál fogva hajított ki az ajtón(anyunak telefonon azt mondta,hogy olyan dühös volt rám,hogy le akart lökni a lépcsőn)Végül szinte úgy menekültünk el egy üres lakásba,annyi cuccal ami a kocsiba belefért a pár hónapos gyerekünkkel.Az eredmény fél évig nem találkoztunk(hál istennek)Aztán elkezdték nyúzni a férjemet,hogy vigye le a gyereket (pedig tudták,hogy én nem engedem)A viszonyunk mostmár emberi,de soha nem kértek bocsánatot!Csak ugy tettek mintha nem történt volna semmi...

Nagyon!!!

Ó ezt az enyémekről is elmondhatjuk:-S Nem irigyellek..

ilyen az én "drága" új családom is:(

Nekem szerencsém van! Nincs anyósom, a férjem anyja elhagyta őt 2 éves korában(a dög), de ezt tudva valószínűleg jobb is.

elvoltam vele egészen idén januárig, különösebben nem utálkoztam vele kapcsolatban, de aztán januárban fordult a kocka: rájöttem, hogy anyósjelölt és apósjelölt egy álszent, pofámba kedveskedő, hátam mögött féreg emberek....

Az "anyósom" 2és1/2 éve nem tudja,hogy nem élettárs,hanem feleség lennék.Mára mindegy,a válást tervezzük.

Igazad van talan kicsit tulirtam a dolgot,akkor nem imadja,hanem szereti,tiszteli es becsuli az anyjat.Tulajdonkepp azon is fugg a dolog,hogy a "kedves anyuci"el tudja e ereszteni a fiacskajat amikor itt az ido,mert ha nem akkor johet akarmilyen jo menyecske nem lesz jo egyiksem.Ketton all a vasar,nem azt mondom,hogy fejet kell hajtani minden esetben,de meg kell probalni alkalmazkodni,de ugyanugy az anyosnak is!!!

Az enyém is nehéz eset.Egy faluban lakunk, egy utcában gyalog kb 8 percre egymástól.Nem igazán lehet kiigazodni rajta.Hetente egyszer eljön megnézi a gyerekeket, de mikor valamiért kéne,hogy vigyázzon rájuk akkor az nagyon nehézkesen megy.Ő engem nem szeretett még az esküvőnk előtt sem, és szerintem most sincs oda értem.Én próbálom elfogadni mert a párom anyja a gyerekeim nagyanyja.A legjobban azt nem szeretem benne,hogy nem áll ki a véleménye mellett.Annak ad igazat akivel szemben áll.Ez nálam nem válik be.Nem tud a gyerekekkel mit kezdeni hoisszabb ideig mondjuk 3 órahossza alatt, olyan hülyeségeket mutat nekik ,hogy az ember haja égnek áll.Na de mindegy, próbálom vagyis elfogadom olyannak amilyen, de jó,hogy nem együtt lakunk az tuti!!!

Nem hiszem azt, hogy abból lesz a legjobb a férj, aki az anyját imádja.Nekünk rengeteg konfliktusunk van a férjemmel az anyja miatt. Ugyanis a párom mindent megoszt vele, és a drága mama meg ellátja okos jótanáccsal, amire a kutya nem kíváncsi. Nem hiszem, hogy normális dolog belefolynia abba, hogyan nevelem a lányomat, úgy, hogy hetente egyszer látja a gyereket, tehát alig ismeri. Arról nem beszélve, hogy a gyerekei életét kibeszéli az egész familijájának.

Elso anyosomat en sem szerettem,sot!De az ember minnel oregebb annal bolcsebb.Tulajdonkeppen elosszoris nem szeretni kell az anyost,hanem elfogadni!Kepzeld azt,hogy vlmikor Te is leszel anyos,persze most jon az a szoveg,hogy:"En nem leszek ilyen",dehogynem vagy meg rosszabb.Es van egy masik fele is a dolognak.Az ferfe aki mellett elsz annak ez az asszony az edes anyukaja,tiszteletet es megbecsulest erdemel,mert barmit is teszel a kicsi fia mindig is szeretni fogja,ha meg nem szeretne,akkor milyen ember az?Gondoljatok bele aki az anyjat nem szereti az milyen ember lehet?Van gyereketek ugye?Es meg valami:Abbol a fiubol lesz a legjobb ferj,aki az anyukajat imadja!!!Es ezt mind tapasztalatbol irtam.

Az tulzas hogy szeretem,de megvagyok vele:)))

Nem nem szeretem és ö nem is nagyon tesz azért hogy másképpen legyen!

igen szetem az anyósomat egy nagyon kedves aranyos teremtés aki senkit nem tud megbántani.

Ezt is, azt is...

Melyiket?A még jelenlegit,vagy a leendőt?

Néha kivagyok rá,de alapjában véve,kijövünk egymással...