Szeretem a feleségem, de beleszerettem másba (beszélgetős fórum)

Értelek sajnos. Jól belemásztál a dologba. innen nehéz lesz kijönni, de nem lehetetlen. Úgy érzem még maradt józanságod. Viszont nagyon veszélyes ponton vagy. Ha átbillen a dolog nem fogsz tudni leállni.. :(

Ilyenkor rombantják sokan a családjukat, aztán a rózsaszín köd elmúltával visszasírják azt.

El kellene döntened mit fogsz tenni.

Ha a házasságodat akarod megmenteni, akkor munkahelyet kell váltanod, és kiírnod ezt a nőt az életedből.

Nem tudom.. Az ijesztő az, hogy még sosem éreztem ilyet. Feleségemet az egyetemen ismertem meg, randizgattunk, összejöttünk, együtt voltunk, mindig minden rendben volt, egy idő után reális döntés volt a házasság. Szeretem, szerettem, de ezt az őrült szerelmet sosem éreztem. Ez most valami nagyon új. Előtte egy barátnőm volt, semmi több.

És rám telepedett az az érzes hogy egy élete van az embernek, és én kihagyom az enyémből ennek a szerelemnek a megélését. Mindeközben még egyszer mondom, tudom, hogy igaz amit írtok, hogy ez elmúlik és szerencsés vagyok hogy van egy szerető feleségem, akit nem akarok elveszíteni. Éppen ezért őröl fel lassan ez a dolog.

Lassan a házasságomra is rátelepszik. Nem vágyom rá annyira, alig bírok aludni, mert arra kelek az éjszaka közepén hogy megint a másik nővel álmodtam. sokszor vagyok feszült és ingerlékeny vele.

Az újdonság varázsa, kis fűszer a megszokott mindennapokban.

Mit gondolsz erről?

Előfordul.

Nem Te vagy az első, meg az utolsó sem.

Vagyunk akik bevallják, meg vannak akik hazudnak, maguknak is, meg másoknak is.

Nekem sok nő tetszik, persze én jelenleg független vagyok.

Pár együttlét után tisztábban fogod látni a helyzetet.

Ha itt idegenek leb@sznak, ne vedd komolyan.

Mielőtt még mindenki azzal jönne itt, hogy ha igazán szeretem a feleségem, akkor nem szerethetek mást, akkor aki ilyet akar válaszolni, az forduljon el, mert nem volt még ilyen helyzetben, így piszok mázlista, és segíteni nem tud.

Mert tényleg szeretem a feleségem, akivel 15 éve vagyunk együtt, és eddig én sem hittem, hogy ebbe bárki be tud kavarni. Boldogok vagyunk, nem volt semmi gondunk. Szerető párom, akivel eddig minden jól ment, csodálatos anyának tartom, és a szex is jó vele, nem laposodott el semmi. Sosem gondoltam volna, hogy ebben a helyzetben bárki más ennyire meg tud fogni.

Mégis megtörtént. Egy új kolleganő. Ősszel kezdett nálunk egy másik osztályon, de hetente 1x közös továbbképzésünk van. Első pillanatra megfogott benne valami, pedig kimondottan nem is az a nő, akik után megfordulnék az utcán. Mégis, ahogy beszél, ahogy gondolkozik, az intelligenciája, a kisugárzása...azonnal lebilincselt. Mégsem foglalkoztam vele. Próbáltam inkább kerülni, mégis vonzott hozzá valami, szerettem volna vele beszélni, kicsit jobban megismerni. Gondoltam abban még nincs semmi.

Aztán egyre többet beszélgettünk, minden alkalom előtt és utána is. Egyre személyesebb dolgokról, sokszor együtt mentünk haza. Egyre inkább éreztem, hogy ő sem közömbös felém. De sosem kezdeményeztünk semmit, még csak nem is flörtöltünk. Csak beszélgettünk.

Aztán már munkaidőben is néha emaileztünk. Egyszer munka miatt írt, és benne ragadtunk. Nagyjából február környékén azon kaptam magam, hogy folyton vele álmodok, és csak arra várok, hogy találkozzunk. Minden gondolatomat lassan ő töltötte ki. Nem kerestem többet, hogy elfelejtsem, de minden találkozás újra és újra felkavart.

Nemrég kiderült, hogy hasonlóan érez ő is. Sosem akarta mondani, mert tiszteletben tartja, hogy feleségem van, de ő is egyre nehezebben palástolja. Úgy érzem, kezd felőrölni a dolog. állandóan az jár a fejemben, hogy meg akarom élni ezt az érzést, hogy nem hagyhatom elmenni magam mellett, mert sosem találkoztam ennyire érdekes nővel, aki így lebilincselt volna. Viszont szeretem a feleségem, és nem akarom konckáztatni a családunkat, az amúgy boldog életünket. Próbálom ezt lezárni magamban, de a másik felem ordít, hogy ne engedjem el.

38 éves férfi vagyok.