Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)
Nincs az az ember, aki egy másik embert olyannak szeretne, amilyen.
Változtatni akarunk rajta, mert mindig csak látomásokat szeretünk.
Ami valóságos, arra nem vágyódhatunk, éppen azért, mert valóságos.
(Valery)
Sziasztok! :)
Nagyon jók a versek, párat le is mentettem :)
Azzal a kéréssel fordulok hozzátok h szükségem lenne pár olasz nyelvű szerelmes idézetre ha megoldható magyar jelentéssel!
Bízom benne h lesz aki segít rajtam :)
Ha kérhetem az e-mail címemre küldjétek : hejcegno_@freemail.hu
Ui.: SÜRGŐŐŐS :D
Kösziiii :)
Szeresd a szívemet!
Bárhova mész, bár merre jársz ezen a világon,
Ez az édes mámorító szerelem, elkísér utadon,
Fáradt szívemet, szeresd a szíveddel,
Áraszd el testemet, a szerelmeddel,
Csendben, félénken, oly nagyon beléd szerettem.
Szerelmes szívemet, tedd boldoggá édesem,
Vigyázz erre a gyönyörű, könnyfakasztó szerelemre,
Meleg sugarával, csak úgy árad bennem,
Ez a szerelem varázsa ,csábítja el a lelkedet,
Fogd a kezem, és ne engedd el soha sem.
Vezess a boldogság szigetére,és egymást szeressük,
Ott szívünk megpihenhessen végre,és boldogok legyünk.
Vágyom minden érintésed, mint medret a hűs patak,
Kérem kezedet, ölelj át szorosan, s ne engedj el soha .
Vágyakozom az igazi boldogságra, új életre vágyom veled,
Szívemmel együtt neked adom ha kell az egész életemet.
Ha már nem kellek s nem leszek, csak a múló feledés
Gondolj rám bárhol is légy ,mert addig élek mig szeretsz.
Utána meghalok, kialszik bennem a szerelem fénye,
De, had éljek még veled, mert meghalni félek.
Hazudok magamnak..
Minden este hazudok magamnak.
Azt gondolom itt vagy és átkarolsz
Csókot hintesz az arcomra
Becsukom a szemem és símogatsz.
Azt hittem szeretsz,pedig csak játszottál velem,
Minden,amit hittem romokba hever.
Össze tört szív,ennyi volt a boldogság,
Nehéz könnyes szememen,uralkododni most már.
Éjjelente,mikor már minden alszik,
Valaki sír és nagyon szomorkodik.
Könnyei szívből jönnek és csak magának.
Mert nem akarja, hogy más meglássa, meghallja.
Ó, pedig legszívesebben űvölteném a világba,
Hogy mindenki meghallja, szívemnek bánatát
Ordítanám a Világba,hogy Hiányzol nekem,
De össze roskadva érzem,hogy már nem érdemes .
Megint egyedül vagyok,s nincs ki fogja kezem,
Pedig oly jó lenne ha itt lennél velem ,
Némán hallgatom a választ bár jól tudom,
Talán szíved mélyén, ott vagyok valahol.
Szeress Édes!
Szeress édes és taníts meg feledni,
Engem a szerelmed tudd boldoggá tenni.
Ha boldog lehetek a jövőtől nem félek,
A karjaidban a bánat sem talál meg.
Nálad nélkül, mi volna életem,
Örök bánattal gyászolnám szívemet.
Enyhitsen szerelmed, vigaszt nyújtson nekem,
És hogy ne győzön a kín a bánat felet.
Szeress édes,mint ahogy eddig szerettél,
Én is szeretlek, tiszta szívemből.
Mindent elvesztettem, s mindenem Te lettél,
Vigaszom, reményem, és az egész életem.
Hát SZERESS Édes!!!
Mi vár Rám holnap!
Szívemmel és eszemmel, nagy csatákat, vívok,
Hogy imádjalak vagy elfelejtselek, ezt nem tudom.
A fejemben kavarog rengeteg gondolat,
Fényképedet nézve írom-e sorokat
Most könnyeim hullnak, nem tudom, elfolytaní,
Mert amit most érzek, nem tudom letagadni.
Másnak talán igen, de szívemnek sohasem,
Becsapni magam, nem szép dolog de kényszer.
Szeretném ha eljutna hozzád az amit érzek
S nem gátolná meg semmiféle vétek
Csak annyit szeretnék az égtől most kérni
Hogy legyen velem az akiért érdemes élni.
Szerelem és érzelem ez van a szívembe,
Mit adhatok Én még ennél többet neked.
Ma, még szeretsz, de holnap mi lesz
Meddig tart ez a szerelem ami éltett
Annyit kérek tőled, szeress, s gondolj rám néha,
Gondold hogy milyen volt az együtt töltött, szép nap.
Tudod, hogy imádlak, mert te vagy az életem
De vajon mi vár rám holnap, a magány vagy a végzetem.?
Szerettem egy fiút!
Minden pillanatban csak téged vártalak!
Harcoltam a szerelmedért, de mind hiába,
Oly nagyon hiányzol!Majd belehalok,
De egyszer elmúlnak majd a rossz napok!
Kihalt minden,csak egy lány van ébren ,
Akit egy fiú, elhagyot nagyon régen.
Miért van az, hogy egyszer minden elmúlik
Hogy azt akit szeretünk, el tudjuk feledni.
Szerelmes volt a lány, csak e fiút szerette,
De már nem látja a fiú, mert a lány nem kereste.
Boldog volt Ő egykor, mert itt volt melletted.
Elhagytad Őt, és mély nyomot hagytál benne,
Kegyetlen volt a fiu, játszadozott vele,
Oly sok mindent mondot, de jégből volt a szíve.
Kínozta a lányt, míg nem bírta már tovább:
S elment Ő messzire hol nincs se bú se magány.
A fájdalom égete szívét, mely sebet ejtett benne,
De nem mutathatta senkinek, hogy mennyire szenved.
A bánat egyre csak nőtt, és kínozta lelkét,
Tudja már hogy várják, nincs miért tovább itt élni.
Veled vagy Nélküled...
Mond miért törted össze megint darabokra szívem,
Az életben nékem, szerencsém úgy sincsen.
Szeretnék újra élni, s boldog lenni már végre,
S legalább még egyszer, érezni a szerelmet.
Szeretelek Téged, bár sokszor becsaptál,
Próbáltalak gyűlölni, de szívem ezt nem tudná.
Akartam hűvös lenni, de úgy érzem meg fagyok,
A Te boldogságodért, a szerelmem is feladom,
Talán csak vágyakoznom szabad, célba érnem soha,
S vajon így megy ez majd életemben sorra?
Most hull a könnyem hang nélkül, csendesen,
S választhatok Veled vagy Nélküled.
De azért tudd hogy mi voltam, s milyen vagyok Neked,
Vállalom a fájdalmat, azért hogy Te boldog lehess.
Az én ajtóm, s szívem előtted bármikor nyitva áll,
Tudod hogy szeretetemnek, s a szívemnek nincs határ.
Elengedlek, bár bevallom megszakad a szívem,
Mit is tehetnék most, mond el kérlek nekem.
Kívánom kísérjen Téged boldogság, s nyugalom,
Az én szívemre gyógyírt hozzanak a holnapok.
Nem tehetek róla még mindig szeretlek,
Pedig mindenki azt mondja, feledjelek.
Tudom Én hogy Ők mondák az igazat,
De az ember mindig csak a szívére halgat.
Nem tudlak feledni, bár sosem leszel enyém,
De ébren álmodozni az mindig nagyon szép.
Kivülről olyan vagy mint egy szelet kenyér,
De belülről nézve,szíved olyan mint a jég.
Mig szívedet melengettem, az enyém hűlt ki,
Már nem akarok a múltra gondolni.
Nem akarom soha hogy vissza gyere hozzám,
Mert akkor a szívem jégcsapp lessz már.
Játszottál szívemmel össze is törted,
Feledem emléked nem akarlak Téged,
Ha majd eljőn az idő, szép vőlegény legyél,
Az esküvődőn azért Én is ott leszek ne félj.
Állok majd szépen a többiek között,
S elbujok majd az oszlopok mögött.
De ott leszek veled mindenütt mint a széll,
Most búcsúzik tőled, egy lány akit régen szerettél.
ezt a verset én irtam szerelmemnek:
Már megint félek,
félek,hogy elveszitelek téged.
Mindig arra az egy pillanatra gondolok,
Amikor pillantásunk elöször találkozott.
Akkor még minden szép és jo volt,
de életünk egy pillanat alatt megváltozott.
A rózsaszinű felhőket sűrű köd követte,
S ez a köd szerelmünket szép lassan elelmésztette.
Mindenre pontosan emlékszem,
elöször még szoritottad mindkét kezem,
sokáig fogtad,tartottad,erősen,
de kezem kicsuszott és én elengedtem.
Akkor tudtam,és éreztem,hogy baj van,és én elvesztem.
Még egy darabig a közelemben voltál,
néha megérintett közelséged,
de ujra elillantál.
Szörnyü volt tudni azt,
hogy a közelemben vagy,de mivel elengedtelek,
valószinű többé már nem szerethetlek.
Én ujra magamba roskadva maradtam a ködbe,
a rózsaszin felhők elmentek örökre.
Minden nap rád gondoltam,
hisz mindenért magamat okOltam.
Rettegtem a gondolattol,hogy másé legyél,
azt akartam hogy minden nap mellettem ébredjél.
De ez csak álom volt,és gondolat,
és én azt hittem ez már igy marad,
De a szerelmünk csillaga ujra felragyogott,
pedig azt hittem már rég lehullott.
De nem,még halványan de világitott.
Ujra az enyém lettél,
És megint mellettem ébredtél.
Megint csodálatos minden,
és a rózsaszin felhőknek párja nincsen.
SZerelem,Boldogság,Öröm Mámor,
Csak egy a baj ott a köd de még távol.
DE nem félek,
mert tudom már jol,
hogy fogod két kezem,erősen,
ölelsz szorosan,
és ha én el nem engedem,többé már el Nem veszhetem.
De ha kezem mégis kicsuszna,
TUDOM HOGY A SZERELMÜNK, A KÖDBEN ÖRÖKRE ELUSZNA!!!!!
Töröltél életedből..
Fáj most a szívem, mert nem láthatlak,
Már nem mondhatom neked, mennyire imádlak.
Töröltél életedből.bár nem igy gondoltam,
Most minden semivé foszlott egy perc alatt.
Miért kell mindig arccal a földre esni,
Miért kell mindig félni az érzésektől,
Miért kell mindig pofont kapni az élettől?
Mi az a sok fájdalom, ami annyira gyötör,
Azt hiszem életemnek nélküled nincs értelme,
Nem tudom, merjek e hinni néha a furcsa érzéseknek
Oly hirtelen változott meg minden ami szép.
És nem tudom elhinni azt ami történik
Egy lány ki nagyon szeret téged
Soha el nem felejti, a Te kedves neved,
Mert ez a szív csak érted lángol
És semmi nem olthatja ki ezt a lángot
Köszönöm drága, hogy megismertelek,
Köszönöm az első baráti szót neked,
Köszönöm az ölelést, az első csókot,
El se mondhatom ,milyen jó volt.
Köszönöm az édes perceket,
Amikor először súgtad halkan: SZERETLEK"
Ha arra gondolok milyen boldog voltam,
Még ha nem is voltál Velem, csak gondolatban.
Szerettelek tisztán és őszintén,
De most fáj a szívem mert töröltél..
Szeretlek Tégeg mint senki mást,
Levelet írok de ez nem búcsúzás.
Sírva könyörgök,de te szóra se méltatsz,
Kín szenvedés igy minden perc minden óra.
Vérző szívvel állok a semmibe tehetetlenül,
Mert hiányzol nemken oly kegyetlenül.
Vagy talán fussak a végzetem felé,
Vagy megőlsz, vagy maradjak életbe még?
Kétségbe esve megyek céltalan,
Talán lessz egy hű szív mely értem dobban.
Mert a régi már nem tudd szeretni,
Ezért halálra akar gyötörni.
Nem akarja hogy másé legyen szívem,
Mert tudja hogy csak Ő a kedves.
Bár meg sebzi össze töri lelkem,
Meg állítanám az időt hogy vége legyen.
Már hiába keresem a tova tűnő álmot,
Minden éjjel csak a fájó szívemre találok.
Elmennék már végre oda ahol szeretnek,
De vissza űz a gondolatt a sors kezdetére
Volt egy fiú és volt egy lány
A lány balettos volt,a fiú pedig Punk,
A két szív látszatra teljesen más volt
De valahol mélyen mégis egymásért dobogott.
A fiú teljes szívéből szerette a lányt
De a lány soha nem merte bevallani, hogy az ő szíve is a fiúért fájt,
Úgy gondolta hogy ennek a kapcsolatnak nem lenne értelme
Ezért a lány-bár szíve szakadt meg-a fiút mégis csúnyán elküldte.
Most ül a fiú egy sötét szobában
Egy lányra gondol,de hiába
Bár odaát a szív őérte dobog
De a fiú csak ül a sötét szobába,mert ugy érzi elbukott....
...Aztán eltelt 5 év,a lány bekapcsolja a TV-t
És kit lát benne? első tinikori szerelmét,
A Punk srácért lányok ezrei rajonganak
A koncertjére a jegyek viharosan fogynak.
A lány nem hisz a szemének
Hogy mi lett abból a fiúból kit mindvégig szeretett,
Büszke magára hogy ez a srác őt valaha szerette
Bár sok év telt el,de a lány a fiút soha nem feledte.
Rohan a koncertre megállás nélkül
Alig várja hogy megcsókolja a fiút szerelme jeléül,
De a gyors futásból hirtelen megáll
Mert a fiút most egy másik lány öleli át.
-Szia kedves,én vagyok,emlékszel még rám?
Csak miattad futottam ide,mert akartalak látni régen már!
De a fiú nem örül a lánynak,mint oly régen
Csak egy mondatot súg halkan a fülébe:
-És te emlékszel rám?
Én voltam az,ki téged szívből szeretett
De te eldobtál, nem kellettem neked
Ezért hát kérlek menj,és felejts el örökre engemet.
És a srác egyszercsak eltűnik a tömegbe
A lány szeméből a könnyek lassan hullanak a földre,
Nem hitte el hogy ezt a fiút őt valaha eldobta
Mint egy kisgyermek a játékát,ha már rég megunta.
És csak ül az esőben,a villámok is cikáznak
És a szerelmére gondol,kit most lányok ezrei imádnak,
Milyen más lenne most minden
Ha nem küldte volna el a fiút oly régen.
Dörög,villámlik,vihar készülődik
Az eső egyre csak szakad,de a lány nem tétovázik,
Előkap egy kést kabátja zsebéből
Mellyel szíven szúrja magát,s a vér csak úgy ömlik ki testéből.
Az égből hulló esőcseppek még fényesen esnek
De hirtelen a vértől pirosak lesznek,
A lány lelke lassan elhagyja rideg testét
Egy hulló csillag jelzi elmúló életét.
Aztán a fiúhoz másnap egy levél érkezik
A lány írta, ki most nem lehet itt
A fiú megmerevedve olvassa a levelet
Most jött rá hogy a lány őt tényleg szerette.
A fiú szeméből a könny lassan a földre folyt
Amikor az utolsó sort olvasta,amely így szólt:
Ha este láttál egy hulló csillagot,és azt kívántad felejtselek el
A kívánságod teljesült,mert a hulló csillagban az én lelkem távozott el.
Őszinte, tiszta szívvel állok eléd,
S neked adom, vedd el, ne félj.
Benne van szeretet és remény,
Hogy vele együtt boldog legyél.
Nyiraty Gábor
Ne tudd meg soha, a szerelem hogy tud fájni,
Milyen is az hulló könnyel az igazira várni.
Mert fájdalmas a szerelem,oly gyötrelmes néha,
A boldogság is mese, mert nem olyan ahogy meg van írva.
Ne tudd meg soha hogy milyen szenvedni,
Hogy a lelkedbe milyen sebet tud hagyni.
Gyilkos dolog,mert összetöri az embert,
De az idő mullásával nyomot hagy benne.
Vissza gondolva a régi multra,
Mikor még bíztam az igazi boldogságba.
Mikor még nem féltem tiszta szívből szeretni,
Mikor még tudtam mindennek örülni.
Most nincs velem senki,magányos vagyok,
Aki eddig itt volt velem, az is elhagyott.
Fáj a szívem, lehet meg is halok,
A világtól s mindentől őrök búcsút mondok.
Volt egy jó barátom, mióta meg ismertem,
De félek nagyon hogy meg szeretem és elvesztem.
De oly meglepő érzés hogy mikor csalódott vagy,
Barátodnak hiszed de még sem az.
De mondanék Én valamit mit oly sokat mondtam,
A barátság ugy szép ha mégis tiszta.
Mert szívből szeretni barátot is lehet,
Mert a szerelem és barátság meg fér egymás mellet.
Legszebb titkom hogy,eljussak
Te hozzád,
Eléd állni,várni, de szólni, nem merek már.
Kiáltom gyáván,csendnek a nevedet,
Istenem mond meg nekem hogy mit tegyek.
Amióta tudom hogy létezel,
Gondolatom mindig nálad felejtem.
De néha csöndes éjszaka,
álmodozva egyedűl,
Miért van az hogy könnyet ejt szívünk.
Szerettem valakit tiszta szívvel,
De Ő elment s itt hagyot engemet,
Sokat sírok szenvedek érte,
Úgy hiányzik szívemnek szerelme.
Mulló pillanatok pár emlék képek,
Enyi, nem több mi megmaradt tőle.
Arcomon a könny cseppek sebet ejtenek,
Istenem mond meg feledni miért nem lehet.
Szívem vérzik hisz üres lett helye,
Most egyedül bolyongok, oly
érzéketlen az élet.
Minden perc, mit veled tőltöttem, ajándék volt nekem,
Istenem csak egyet kérek tőled ad vissza nekem.
Ha elfordulsz tőlem akkor megtagadsz,
De számomra mindig az egyetlen maradsz.
Nem kérek Én Tőled oly sokat,
Csak sok-sok boldog percet
hogy lássam arcodat.
Légy őszinte és ne dobj el könyedén,
Meglátod hogy szerelmem őrömet okozhat még.
Szeress ugy ahogy eddig tetted,
Adj egy jelet s fogom tudni, hogy szeretsz.
Úgye nem hazudsz nekem,igazat szólsz,
Minden amit mondol minden egyes szó.
Ne sebezd meg szívem mert nehezen gyógyúl,
Ne törd össze lelkem mert bele halok.
Nem kellet kérned soha Tőlem,
Én mindig adtam neked a szerelmem.
Bár éjszakánként próbáltalak feledni,
De reggelre ugyan ugy tudtalak szeretni.
Ó hogy szeretnék eggyé lenni veled,
Egy lenne lelkünk s meg nyugodna szívem.
Meg teszek majd Én is mindent hogy egyek lehessünk,
Hogy többé soha egymást el ne
veszítsük.
Útolsó vallomás..
Már nem dalol, a kis pacsirta kertembe,
Már nem nyilnak ablakomban a virágok sem.
Szívemből elmúlt a nyár, a szerelem,
S lett helyette örök magány, s gyötrelem.
Érzem , egyedül leszek most már örökre,
A szívem, a lelkem, s minden érzésem,
Eltűnt minden, mert éltetőjét életemből töröltem.
És most mutatja Neked, hogy ezzel, szívem is halott lett.
Már nem zakatol szívem, oly hevesen,
Halott vagyok belűl, üres a testem.
De még egy utolsó vallomást, elmondok Neked.
Bár csupán csak egy keserű meg késet vallomás ez.
Te voltál a szívem éltetője, Te voltál mindenem,
Te voltál, az álmom, Te voltál a reményem,
Te voltál, a boldogságom, s Te lettél a végzetem.
Te voltál a tűz, mi megperzselte lelkem,
Te lettél a kárhozat, melyben halálomat leltem."
Gyűlöllek
Hogy mondjam el mennyire gyülöllek,
Mert nagy fájdalmat okoztál nekem.
Én már nem leszek olyan mint rég.
Mert szeretni már nem fogok soha többé.
Nem fáj már az égvilágon semmi.
A csillagom is fog még fényesen ragyogni,
Mert a fájdalmaktól még erősebb vagyok,
Mert kértem az Istent vigyázon rám nagyon.
De bár ne kértem volva Tőle ilyet,
Mert most nem fájna anyira a szívem.
Azt hiszed, hogy a nap örökké ragyogni fog,
Hogy neked szenvedést soha nem okoz.
Mig Én megtanulok élni és szeretni,
Te akkor fogol majd csak igazán szenvedni.
Fogod Te még gyűlölni azt a napot,
Mikor elhagytad azt ki szeretni tudot.
Én boldogan élek és nevetve nézlek,
És rájösz, hogy nem vagyok olyan mint régen,
Könnyes szemmel fájó szívvel zokogsz.
És akkor sajnálod majd hogy Én boldog vagyok
Nem hiszed, hogy szeretlek?
Nem hiszel a lelkemben?
Majd elhiszed, de már késő..
Ha eljön az óra, de a végső!
Ránézel a koporsómra és olvasod a néma szavakat:
ÉLT, DE MEGHALT MIATTAD!
Elérkezett az idő, melyet nem is vártam,
Melyről hosszú éjszakákon soha sem álmodtam.
Fájó szívvel kelett megfognom a tollat,
Hogy kopott hegyével bús levelet írjak.
Ne gondold kedvesem, hogy azért írom ezt,
Hogy megsajnálj, s elfeledjem nevedet.
Nem, azt ne tedd, hisz úgysem lenne jobb,
Enged meg, hogy kívánjam, mással légy boldog.
Nem vetem szemedre, csak most utoljára,
Ez már a végső, hisz nem kelek számodra.
Búval kell, hogy töltsem fiatal életem,
Mert akit én szeretek, nem szeret az engem.
Ha valaki szeretet, én szerettelek Téged,
Ha valaki szenvedett, én szenvedtem érted.
Mert, hát a szerelem, tudod, nem játék,
Ha nem szeretnélek, talán jobban járnék.
Ne hidd, ne hidd, hogy eltudlak feledni,
Rajtad kívül mást is oly nagyon szeretni.
Majd, ha a síron túl lesz az életem,
Ott sem fogok mást szeretni, csak Téged.
Boldogságod egét felhő ne takarja,
Gondolj néha arra, ki e pár sort írta.
Viseld el a napot, melyen kelett vállni,
Felejts el engemet, neked nem fog fájni
Szívem mélyén ott izzik egy szikra,
Várja a szerelmed hogy ujra lázba hozza.
Egy dal van az eszembe szüntelen,
És azt mondja hogy Téged feledni nem lehet.
Lopot csókok édes érintések,
Minden percbe látni szeretnélek.
Légy enyém add nekem a szíved,
Mert nélküled oly lassan mulnak a percek.
Sirok ha nem vagy velem,mert hiányzol,
De könnyeket ejteni már nem tudok.
Szerelmed feledni nem tudom,
De leszünk még egyszer boldogok...igaz?
Jó lenne mindent ujból kezdeni,
Ami volt csak ugy elfelejteni,
Most mindent máskép csinálni,
És hagyni hogy az álom valóra váljon.
Nem akarom hogy vége legyen,
És nem akarom hogy ez csak álom legyen.
Meg adnék mindent amit csak lehet,
Csak egyszer mond még hogy szeretsz.
Jó veled lenni, de rossz nélküled,
Ez azért van mert nagyon szeretlek.
TE vagy nekem minden vágyam,
Bele halok ugy kívánlak...tudod?
Hazudni szépet...
- Hazudj már valami szépet!
Elhiszem majd az egészet!
Legyen kert, s benne virágok,
Törpe is kell, meg óriások!
És te is legyél ott kérlek!
Ha hívlak hazudni szépet.
- Csak igazat ne!... Az fájna!
Tedd meg!... Csak egyszer, utoljára...
-
Te már a tegnapé vagy de őriz a szívem,
holnap is azt hiszem,igaz volt hitem.
Hogy az együtt szőt álom nem csupán frázis,Igaz Szerelem volt még ha jött rá más is...
Segíts felejteni!!
Nem rég még valóság volt, ma már csak álom,
Forró csókodnak már csak emléke él számon.
Nem rég még öleltél, becéztél Kedvesem,
Ma már csak keserűség van a szívemben
Nélküled kelek, emlékeddel fekszem,
Már csak emlékeimben lehetek veled.
Megtanultam hazug mosollyal élni,
Elmúlt a szerelem már nem fáj semmi.
Hazudom, hogy vége, s már nem fáj emléked,
Magamnak is hazudom, hogy feledtelek Téged.
Ha este, álomra hajtom le a fejem
A magányom csendje űvőlt a messzeségbe.
El kell hogy feledjelek, el kell engedjelek,
Úgy érzem a szerelem, keserűség nekem.
Űres lelkemben, csak néma sóhajok.
Csak álmodni akarok, ugy nem fáj hiányod.
Soha nem hallod meg többé, hogy nevetek,
Úgy érzem most már magányos leszek örökre.
Nincs többé álom, s nincs többé ébredés,
Nincs álombéli szavak,s nincs képzelt ölelés.
Ó Idő! Nagy Gyógyító! Segíts felejteni!
Hogy a fájó múltból tovább tudjak lépni
Segíts, hogy feledjem az álomvilágot,
Hogy megleljem végre az igaz boldogságot
Volt egy lany!!!
Emlekszel meg egyetlen szerelmem?
Milyen boldogok voltunk mi ketten?
Miert lett ez igy?
Mit rontottam el?
Mondtad volna hogy nem szeretsz es mondtad volna hogy ne kezdjuk el.
Mondtad volna hogy szivem nem kell.
Es most valyon ez igy jo neked?
Semmit nem mondsz,de lehet jobb is igy.
Csak tudd meg kedvesem,hogy teljesen tonkre tettel.
Almatlan ejszakak,folytonos siras ongyilkos gondolatok es meg sorolhatnam.
Ez lettem en.
Persze te miattad.
Tudom nem erdekel.
Azt hogy sajnalj nem varom el soha.
Remelem boldog vagy!!!!!!!
PABLO NERUDA:
ÉRETT NŐ, HÚSOS ALMA,
IZZÓRA HEVÍTETT HOLD
Érett nő, húsos alma, izzóra hevített hold,
átható alga-illat, fény és sár egybegyúrva,
mily sötét ragyogás nyílik meg combjaid kozt?
Mily ősi éjbe nyúl érzékével a férfi?
Szeretni, jaj nagy út az, vizek és csillagok közt,
fojtogató ködökben, szitáló, gyors viharban:
szeretni, villámok vad csapkodása,
s két test, amely egyetlen csepp mézért semmisül meg.
Csókról csókra bejárom parányi mindenséged,
kicsinyke falvaid, határaid, folyóid,
s a nemző tűz, gyönyörré alakulva,
végigszáguld törékeny ösvényein a vérnek,
míg végtére lekókkad, mint estére a szegfű,
míg végül ennyi lesz csak, egy sugár a sötétben.
SOMOLYÓ GYÖRGY fordítása
További ajánlott fórumok:
- Valentin napi szerelmes sms-ek, idézetek, versek
- Szomorú szerelmes - szakítós - csalódással kapcsolatos idézetek, versek, sms-ek
- Szerelmes idézeteket írnátok?
- Boldog szerelmes idézetek a Páromnak
- Szép szerelmes, romantikus vagy "hiányzol" idézetek? Ismertek ilyeneket?
- Karácsonyi és egyben szerelmes idézetek