Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Szerelmes versek, idézetek fórum

Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)


❮❮ ... 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 ... ❯❯
2008. júl. 7. 21:28

Féltelek! Ha tehetném vigyáznám minden léptedet.

Vigyáznék rád, mint egy angyal,

hisz Te vagy aki már akkor is hiányzik

amikor ébred a hajnal!

1267. majacs
2008. júl. 7. 16:24
Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el töbé a szerelem elől. Halálugrottam és lezuhantam. Nem tudok megbocsátani magamnak. Te bocsáss meg nekem."
1266. majacs
2008. júl. 7. 16:23
Nem ismertelek, de már az első találkozásnál éreztem valamit. Gyönyörű volt minden pillanat amit veled töltöttem...örökkévalóság volt tele szerelemmel.majd hátat fordítottál,s én nem kérdeztem mért, sírástól nem tudtam szólni. Vártam hónapokat, de a seb nem gyógyult be.hiányzol és mindig is hiányoztál.sosem kérdeztem mért történt ez velünk.fájdalmamom nem segített volna.beletörődtem.és most itt állok másfél évvel a "bukás" után.ez idő alatt rájöttem, hogyszerelmem nem múlik el,csak elcsendesedik.Te voltál életemben a legszebb dolog,és a legfájdalmasabb.szeretlek és szeretni foglak.
1265. majacs
2008. júl. 7. 16:22

Mikor velem voltál, minden jó volt, minden szép és tiszta,

De beborult az ég, a madarak elszálltak a .........ba!

Elhervadtak a virágok, fekete lett a szivárvány,

Leszálltam a fehér lóról, most pofán váglak királylány!

Lehetek én görény, a tetű, na meg a szemét,

Könnyű kimondani, hogy vége, ellökni a másik kezét!

Eddig utánad futottam, most meg előled menekülhetek,

Az emléked temetném, de minden reggel sírva ébredek.

Mielőtt kinyitnám a szememet álmom utolsó képe villan fel

Az arcod látom, a kép hirtelen illan el,

Fáj minden pillanat, mit nélküled el kell töltenem,

Egy gyenge mondat vigasztal, egyedül jobb nekem

1264. majacs
2008. júl. 7. 16:22

Szakítós versek/idézetek(sok van)


Összeszedem e darabokra tört tükröt,

összerakom szép lassan,

megszúrja kezem, vérzem...

Felsöpröm egy lapátra

és beöntöm testem szemetesládájába....

Eltemetem a gondolatokat, a lelkemet,

ezentúl szív nélkül élem az életet....

Nem fog fájni semmi,

feledni csupán agyam nem bír el,

látom az embereket, mellettem suhannak el...


Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,

Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,

Utolsó emlékként küldöm neked,

Papírra égetve mennyire szerettelek.

Könnycsepp hull a semmibe,

Talán célba ér nem fáj ennyire,

Reszketek, mikor rád gondolok, érzem,

Te vagy az, te voltál, kiért éltem.

(Children of Distance)


Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,

A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan,

Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra,

Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra.

De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít,

Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít.

(CoD)


Az a szenvedés hogy élek, nélküled létezem de minek,

Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.

De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein

És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim.

(CoD)


Olyan sok dolog jár most az eszembe,

És nem tudom hogy mit tegyek vele.

Bár tudom te nem leszel már az enyém hiába is szeretném,

Mégis bízok abban hogy van még remény.

Hazudni kell a szívnek hogy ne fájjon annyira,

Hogy ne törjön szét 2 darabra.

Próbállak elfelejteni,

De nem hiszem hogy menni fog,

Mert a szívem még mindig te érted dobog.

Tudom hogy mostmár vége,

Mindennek hiába,

Pedig én szeretnélek újra és újra,

Igaz mindez már hiába.

Fáj hogy mással látlak,

Fáj hogy nem vagy mellettem,

És fáj hogy nem vagy az enyém.

De tudd meg hogy még mindig ugyanazt érzem amit régen,

És ez az érzés örökre megmarad.

A szerelem nem múlik el,

Mert örökre bennem marad!

Nekem nem kell más,Csak TÉGED akarlak,

Csak TÉGED és senki mást!

SZERETLEK és nekem NEM KELL MÁS!!!!

1263. majacs
2008. júl. 7. 16:21

Az a szenvedés hogy élek, nélküled létezem de minek,

Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.

De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein

És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim

1262. majacs
2008. júl. 7. 16:15
Úgy látszik emlékeidből messze szálltam, hazug szavaid ide már nem jönnek utánam. Légy boldog azt kívánom,s felejtsd el, hogy valaha is léteztem ezen a világon!
1261. majacs
2008. júl. 7. 16:14
szia babyhusy köszike az észervételt:) nem láttam hogy hiányos amint tudom potolom:)
1260. Babyhusy
2008. júl. 7. 13:26
1243 hozzászóláshoz...majacs nagyon szép az a történet,de úgy látom hiányos a szöveg :S megkaphatnám egyben az egészet??Előre is köszönöm!!
1259. enolka
2008. júl. 4. 15:48

Te vagy…


Te vagy a kíváncsiság, mi egyre hajt

Te vagy a remény, mi életben tart

Te vagy a nyugalom, mit benned megtaláltam

Te vagy az állandó, mit érted feláldoztam

Te vagy az új, mi bennem zúg

Te vagy a szerelem, mi lelkemben dúl

Te vagy a testem remegése, a vágy

Te vagy maga a kéj, mely ölembe zár

Te vagy a boldogság, mely örömet ad

Te vagy a nevetés, mely életben tart

Te vagy a fájdalom, hogy elveszítelek

Te vagy a könnycsepp, ha nem értesz meg

Te vagy a Sorsom végzete Kedvesem

Te vagy a szívem hóhérja csendesen

Te vagy: Már Te vagy az életem!

1258. majacs
2008. júl. 4. 15:38

volt idő mikor más volt minden,

volt idő, mikor te voltál a minden.

Volt idő.mikor szeretelek,

volt idő, mikor gyülőltelek.

Elmultak az évek, megint más lett minden,

elmultak az évek, megint te lettél a minden.

Elmúltak az évek, de újra szeretlek,

így lesz ez már mindig,míg élsz és amíg élek.

1257. majacs
2008. júl. 4. 15:02

Volt idő, mikor máshogy láttam mindent,


volt idő, mikor te voltál a minden.

Volt idő, mikor szerettelek,

volt idő, mikor gyűlöltelek.

Elmúltak az évek, megint más lett minden,

elmúltak az évek, megint te lettél a minden.

Elmúltak az évek, de újra szeretlek,

így lesz ez már mindig, míg élsz és amíg élek

1256. majacs
2008. júl. 4. 15:01

Nem akartam beléd szeretni, és

nem hiszem, hogy te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem...

1255. majacs
2008. júl. 4. 14:58

Szeretnék már boldog lenni veled,

szeretném ha foghatnám a kezed.


Rólad álmodom éjszakákon át,


s reménykedem, hogy szíved rám talál.


Tudom, egyszer már enyém lehettél volna,


de elrontottam , s számodra vége lett.


Ma már csupán emlék vagyok.


Bocsáss meg nekem a múltért,


nem tudtam mit teszek.


Kezdjük el újra, hidd el csodás lesz velem,


nem kérek sokat , csak azt hogy:Te is szeress engem!

1254. majacs
2008. júl. 3. 23:01

Az éjszaka közepén felkelek, hogy megtöröljem könnyes szememet,

megint vele álmodtam, és megint ugyanaz a szerelmes jelenet.

Nem bírom ki, hogy nem én csókolom, ölelem, szeretem,

ő már rég elfelejtett, és más tölti be az én régi szerepem.

Én örülök, hogy boldog, vagyis a világnak ezt mutatom,

de a szívemben még ő él, és a régi szerelmét kutatom.

Mikor ő elhagyott, elvitt belőlem egy fontos darabot,

nálam is itt van egy része, és tudom, örök rabja maradok.

Neki csupán egy csettintésbe került, hogy elfelejtsen engem,

én meg szenvedek, és még most is mély nyomot hagy bennem.

Hiába a véget nem érő bulizás, hajnalig tartó tombolás,

akkor nem gondoltam rá, de másnap megint jött a zokogás.

A legfájdalmasabb az, hogy tudom sose lehet már enyém,

a szívem szakad meg, hogy többé nem ölel meg gyengén.

Annyi mindenen mentünk át, volt köztük jó és rossz,

de kitartottunk egymás mellett és erősödött köztünk a kapocs.

Egy lassú zene hallatán, az összes emlék előtör belőlem,

és tudom, már csak én gondolok rá, és ez megöl itt bent.

Kandalló, medence, kocsi, holdfény, számos hely ami fontos,

mennyi őrültséget csináltunk itt, ha ezeket látom mindig rá gondolok.

Neki köszönhetem azt, hogy megtanultam igazán szeretni,

és most ő lett az, akit nem tudok egyszerűen feledni.

Egy percre lenne minden a régi, a tűz újra égne a szemünkbe,

mint mikor egymásra néztünk, és körülöttünk a dolgok megszűntek.

Ez az érzés lassan felemészti a szívem, és többé szeretni nem lesz képes,

tudom őt nem érdekli, de ilyen szerelmem nem lesz még egy.

Lehet egy kósza napon újra látom, de lehet többé sohasem,

azért remélem majd marad rólam egy kis emlék odabent.

Arra kérlek, mikor már csak éppen, hogy élek, fogd meg erősen a kezem,

nézz mélyen a szemembe, és azt látod majd benne: "még mindig szeretlek!"

Ez a szív még akkor is szeretni fog, mikor már alig dobog,

ilyenkor tudod majd meg, hogy számomra a világ csak körülötted forog.

Egy szomorú, esős délután, síromnál állva, fejfámon majd olvasod:

"Én nagyon szerettelek téged, bárki bármit is mondhatott!"

1253. majacs
2008. júl. 3. 22:58

Nem ismertelek, de már az első találkozásnál éreztem valamit. Gyönyörű volt minden pillanat amit veled töltöttem. Örökkévalóság volt tele szerelemmel, majd hátat fordítottál s én nem kérdeztem miért, sírástól nem tudtam szólni. Vártam hónapokat, de a seb nem gyógyult be. Hiányzol és mindig is hiányoztál. Sosem kérdeztem miért történt ez velünk, fájdalmamon nem segített volna. Beletörődtem és most itt állok másfél évvel a \"bukás\" után. Ez idő alatt rájöttem, hogy szerelmem nem múlik el, csak elcsendesedik. Te voltál életemben a legszebb dolog és a legfájdalmasabb. Szeretlek és szeretni foglak.

NEM FELEJTELEK EL SOHA:(

1252. majacs
2008. júl. 3. 22:55
Lassan elteltek az évek és most bevillanak képek, nem tudom mit tehetnék még nemtudom mit érzek. Volt hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom nekem te voltál a fiú akivel örökké kell bánnom. Hidd el nekem sajnálom, és tudom nem tudsz többé szeretni, most egy új utat kell keresni és veled együtt feledni. Sajnos nem lehet ezt így én is tudom így bocsánatot kérek, és bánni fogok minden sort ameddig csak élek, mert fontos voltál nekem. Érzem talán több mint barát, s próbálom most megdönteni szíved erős falát, csak hogy megbocsáss és hogy én is végre megnyugodjak egyszer, bár nem forrt be a seb de talán enyhítetem ezzel,mert bár nem beszélünk róla de megtörtént mi tudjuk csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk, hogy lesz e jövőnk arra tőled várok választ, de ne is mondj még semmit ha az kételyeket támaszt
1251. majacs
2008. júl. 3. 22:53

Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem;


Minden,amit eddig hittem,romokban hever.


Összetört szív,s talán már néma érzések suttogják:


nem érdemes sírni,ennyi volt a boldogság.


Nehéz könnyes szemen uralkodni,hisz őt senki sem tudja majd pótolni.


Néma minden,hisz még fáj a szív,s azt hiszed,hogy ez soha nem lesz többé így.


Talán igazad van,de ha így is lenne,gondolj az együtt töltött,boldog percekre.


Hisz annyi minden közös emlék,forró csókok,meleg ölelés..


S most minden szertefoszlott.


Közös álmok,vágyak,tervek,minden,miket együtt terveztetek.


Ennyi volt,s te már tudod,sohasem feleded el őt,bárhova is juttok.


Az ő szerető szívét nem lehet feledni,mert megtanított arra,hogyan kell szeretni.


Forró ölelések,csókok,s minden,mit ajkaitok egymás felé mondott.


Ha most már vége is,tudd,hogy sohasem feledhet el ő téged,hiszen élete egy részét szentelte néked.S ezt kitörölni,elfeledni még akkor sem lehet,ha szíve majd egykor egy másikat szeret.Ennyi volt,mi szép volt s jó,hidd el,ez nem múlandó.


S hidd el azt,ne kételkedj benne,ha végső búcsúd közeleg,ő lesz az utolsó,ki azt mondja:ég veled,szerettelek,s talán még most is így érzek.Tudom,ez már késő,s tán te ezt nem is érted,hogy mért hagytalak el,ha szerettelek téged

1250. majacs
2008. júl. 3. 22:52
Mért tetted ezt velem?Mért nem szóltál?Megkérdeztem mi bánt,s csak ennyit mondtál:,,már nem szeretlek úgy mint régen''!A mai napig nem értelek!Te nem érezted azt amit én érzek?Az egyik percben imádsz, a másikban már nem szeretsz. Mond hogy van ez?Látom már eldöntötted,s végleg kitörölsz a szívedből, ettől félek!Mond mért nem őrzöd az emlékeket?Már látom,nem érdemeltél meg!De csak hogy tudd,meghalnék érted!Igen,fájnak az emlékek,de vmi hozzám is fog kötni,és akkor majd eszedbe fogok jutni,de már bánni fogod,h nem tudtál szeretni
1249. majacs
2008. júl. 3. 22:51

6.Mosolygott az arcom, de mögé senki nem néz.

Játszom a közömbös embert,

most látom csak milyen nehéz.

Ha valaki azt megkérdezné tőlem:

Mondjam meg mit jelentesz nekem?

Egy pillanatra zavarba jönnék,

s nem tudnék szólni hirtelen.

Csak nagy sokára mondanám, halkan:

- Semmiség csak egy elmúlt szerelem.

Elmegyünk egymás mellett és az arcod

rám nevet, kacagva köszöntelek én is,

de hangom kissé megremeg.

S nem venné észre rajtam senki sem,

hogy titokban könnyes lett két szemem.

Egy halk sóhaj ez volna minden jel, s

mennék tovább csendesen.

Ha valaki azt kérdezné, tőlem:

- Mit jelentesz Te nekem?

Talán könnyelműen felelném:

- Semmit, semmit csupán... az ÉLETET.

A valóság mindig nehéz,

de tévedsz, rosszul ítélsz.

Szívedben mindig lesz hely emlékeknek

s felejtjük egyszer, hogy rossz vége lett.

Most búcsúzom, ennyi az egész

most menj el, vissza se nézz.

Csak vedd karodba azt, ki tőlem elrabolt,

s gondolj arra, hogy voltam s talán... VAGYOK!"


EZZEL BÚCSÚZOM ÉLETEM SZERELMÉTÖL:(:(

1248. majacs
2008. júl. 3. 22:48

Néha úgy érzed, az élet egy nagy sorstalanság,


szeretsz valakit, ki téged nem, sok-sok csalódás.


Fáj őt boldognak látni mással,


fáj, hogy a párás tükörbe más nevét írja.


Nem tudod utálni, haragudni rá,


bármennyire akarod, ha azt mondod: Utállak; nagyon fáj!


Egy könnycsepp folyik végig arcodon,


ezt miatta hullajtod, közben ezt gondolod.


Ülsz reszketve egy hideg padon,


szemed csukva, gondolkozol.


A sok régi szép emlék lebeg előtted,


ahogy édes csókjaira vártál karjaiban heverve.


Ekkor szemed kinyílik, még jobban könnyezel,


szeretnéd őt visszakapni, de tudod: LEHETETLEN!


Lenézel, könnyed földre hull,


majd a szél egy halott falevelet eléd fúj.


Szomorúan látod, neki már annyi,


közbe neked is eljött a vég, csak erre tudsz gondolni.


Ajkadról leszáradt a mosoly,


úgy érzed, már sose lehetsz boldog.


Behunyod szemed, majd újra kinyitod,


de rájössz, ez valóság, sajnos nem álom.


Előre nézel, egy sötét árnyékra felfigyelsz,


közelebb jön, s látod, nem ő az, egy idegen.


Elmegy melletted, még csak rád sem néz,


azt hiszed, téged mindenki senkinek néz.


Rossz ez az érzés, Fáj, hasít,


ezért féltél, hogy szerelmed szakít.


Ki téged szeretett, de jött egy másik,


utálnod kéne, de tudod, ez SOSE fog menni.


Mindenkinek azt mondod: ő már senki többé,


de még mindig nagyon szereted, ott bent,a szíved mélyén

1247. majacs
2008. júl. 3. 22:47

2.Szeretni valakit, ki ránk se néz. Szeretni ,várni ,remélni.

Mindennap látni ,s rádöbbeni,hiába minden elkéstél.

Hiába minden? Akkor miért imádkozunk? Miért könyörgünk és miért sírunk?

És miért vele álmodunk és miért remélünk,várunk rá?

S ha végre ránk néz,vagy végre ránk nevet,a sok-sok szenvedést miért feledjük el?Az az egy pillanat mi örömöt okoz,miért feledtet velünk oly sok bánatot?

Ha elutazik messze megy s majd sokára jön vissza,az az érzés,mit ápolunk,nem hívhatja vissza.

S közben a józanész feledtet velünk,mert azt diktálja állj meg,tovább nem mehetünk.

Nem szabad szeretni olyat, aki megvet,aki nevet rajtunk.

Nem szeret bennünket.

Aki örül,mert tudja,hiába remélünk,aki érzi,miatta szenvedünk.

De ha a szív e kis motora szeret, hiába a józanész,nem tilthatja meg az érzést,mit ember nemesít.

Nem bír érzelemmel az ész hiába tilt. Nem tehetünk róla ,s ha szeretünk,nem mondhatja senki,hogy feledd!

Nem mondhatja senki, aki tudja, hogy legszebb az olyan érzés mely tiszta.

Nem kell, hogy azt mondd, hogy szeretsz.

Ha mást érzel, ne hazudj nekem.

Nem kell a szép, de hazug szavad.

Mondj inkább rosszat ,de igazat.

Először fáj,ha friss lesz még a seb,de később elmúlik,hálás leszek neked.

Lehet, hogy egyszer szerelmes leszel s nem viszonozzák,s te kínlódsz,nyögsz,szenvedsz.

Úgy érzed nem bírod,meg kell halnod.

Gondolj akkor rám, s megtudod, hogy rossz volt.

Sétálsz még te is elhagyott utcán, fejed lehajtva könnyeid ne lássák.

Zokogsz még te is egy kedves ablak alatt, s hallod, hogy ő odabent ő vígan kacag.

Megvetni ,gyűlölni,gyűlölni akarod,de csak becézni,imádni,szeretni tudod.

Nem bírsz és nem akarsz nélküle élni,nevetni,küzdeni,harcolni,sírni.

S ha eddig elértél ,nem fogod kérdezni.

Tudni fogod majd:

"Mit jelent Szeretni"

2008. júl. 3. 21:23

Szidnálak, s küldenélek pokolra,

Minden érintésedre gondolva.

Hazug csókok, tekintetek, álmok

Bosszúra fájdalmadra vágyok!

Csak ne látám könnyes szemed...


Hosszú kínzás, maró élet,

Mert én szerettelek téged!

S te tiportál arccal a földbe,

Én átkoználak mindörökre!

Csak ne látnám könnyes szemed...


Rövid lenne a búcsú, véges.

Reménytelen, halvány kékes.

Halodón borús viharfelhőn

Bestia képp lecsap, eljön!

Csak ne látnám könnyes szemed...


Eltemetnélek mélyre, időn túra.

Nem gondolnék a bosszúra.

Békésen élnék, boldogan Mással,

egy szerelmes, elégedett társsal!

Csak ne látnám könnyes szemed....

2008. júl. 3. 21:13

Gondoltad, hogy elmúlik

az éjszaka vágy?

Nem kisért piros,

cseresznye ízű szája?

Nem látodcsillogó,

csodáló szemét?

Elfelejtheted azt,

mi táplálta a reményt?


De megmaradt benned,

kiséri álmaid.

Benne látod múltad,

jövőd s álmaid.

Hiába félsz,

ha oda húz a szíved!

Nélküle nem tudsz,

nem is szabad élned!

2008. júl. 3. 21:08

Reszket a szív,

gyorsulón dobban.

Felforr a vér,

eredbe robban.

Hangod elcsuklik,

ha szemedbe néz.

Torkod szorítja

egy láthatatlan kéz.

Féltő fájdalom

úrrá lesz rajtad.

EEzt nem így, nem most,

s nem tőle akartad.

2008. júl. 2. 22:28
Sziasztok! nagyon tetszenek a verseitek... máregy ideje keresek olyan verset ami olyan szerelemről szól amit hiába bizonygat az ember a párjának az nem hisziel,ha valakinek van ilyen verse és elküldené nagyon hálás lennék... előre is köszi
1242. majacs
2008. júl. 1. 13:22

Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,

Hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,

Hogy felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,

De ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz aki felvegye.

Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe,

Mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe.

Elvégre már olyan régen belopták a fülembe,

Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre.

Létezésem értéke és elmúlásom rém képe

Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)…

Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke

Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére.

Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,

Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.

És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,

Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében.



Refr.(Kriszta, Horus):

Emlékezz rám, mikor fúj a szél,

Emlékezz mikor minden véget ér.

Nézz rám, fogd meg a kezem,

Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.


Emlékezz mennyire szerettél,

Mennyire fájt mikor elmentél.

Nézz rám, fogd meg a kezem,

Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem



2.vsz.(Carp-E):

Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,

De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem

Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta

Egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?

Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzok?

Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?

Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe

Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve

Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán

Csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután

Lehet, hogy nem szerettél, de bár csak én lennék az egyetlen

Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem

Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató

Ez érted szól, hisz emlékünk most így dalban hallható

Én szeretettel adom ezt, remélem érzed azt hogy hozzád szól

Hozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol.



Refr.(Kriszta, Horus):

Emlékezz rám, mikor fúj a szél,

Emlékezz mikor minden véget ér.

Nézz rám, fogd meg a kezem,

Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.


Emlékezz mennyire szerettél,

Mennyire fájt mikor elmentél.

Nézz rám, fogd meg a kezem,

Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.



3. vsz.(Horus):

Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél,

Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél.

Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre,

Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.

De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek,

Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek.

Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád,

Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.

Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,

Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.

Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,

Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem.

Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad,

A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.

Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot

Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.


Refr.(Kriszta, Horus):

Emlékezz rám, mikor fúj a szél,

Emlékezz mikor minden véget ér.

Nézz rám, fogd meg a kezem,

Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.


Emlékezz mennyire szerettél,

Mennyire fájt mikor elmentél.

Nézz rám, fogd meg a kezem,

Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem



4.vsz.(Shady):

Szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta,

Így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta.

De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem

Aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.

Ez az életem emléke, emlékeztet elméket

Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.

Csak játszottam és kacagva ástam a síromat,

Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.

Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,

Így az idő távlatából már minden másképp fest

Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal

Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal

Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.

Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:

Születtem 80, éltem halálomig,

De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.


2x Refr.(Kriszta, Horus):

Emlékezz rám, mikor fúj a szél,

Emlékezz mikor minden véget ér.

Nézz rám, fogd meg a kezem,

Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.


Emlékezz mennyire szerettél,

Mennyire fájt mikor elmentél.

Nézz rám, fogd meg a kezem,

Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem


Children of Distance-Emlékezz rám

1241. majacs
2008. júl. 1. 13:20

Megpróbáltalak kerülni téged,

De utam mindig a te utadba tévedt.

Majd lassan kialakult köztünk a szerelem,

Melynek csúfos kudarc lett a vége.


Megpróbáltalak kerülni téged,

Hisz már ekkor tudtam, hogy ebből csak csalódás lesz.

Majd tényleg bekövetkezett, amitől féltem,

Már nem szeretsz, már nem fogod a kezem.


Megpróbáltalak kerülni téged,

De hiába, már késő, ezen változtatni nem lehet.

Elválásunk után szerelmedért hiába harcoltam,

Megint vesztettem, egyedül maradtam.


Most megpróbálom elhitetni magammal, hogy elfelejtettelek,

De mindig rájövök, hogy csak becsapom szívemet.

Most megpróbálom leküzdeni az irántad érzett szerelmet,

De bevallom gyenge, és kevés vagyok ehhez.


Most megpróbálok törölni minden szép emléket,

De ne hidd, hogy ez olyan könnyen megy.

Most ott tartok mint az elején, próbállak kerülni téged,

De most még nehezebb, mert még őszintén szeretlek,

és őrülten hiányzol nekem

1240. majacs
2008. júl. 1. 13:19

BÚCSÚ LEVÉL


Ne haragudj soha többé Rám

Bocsásd meg nekem,hogy szerettelek

De nem úgy ahogy kellett volna tán

Talán azért tettem mert már régen tudom

Szerelmünk álom csupán

Búcsúzóul azt kívánom,virág nyiljon ahová csak lépsz

S akinek oda adod a szíved,úgy szeressen,ahogy akartalak Én.


Temetés van messze a határban,

Temetnek egy barna hajú lányt

Odahaza harangszóval jelzik

Esküszik egy barna hajú srác

Ha eljön a lakodalmi dráma

Nászéjszakán ágyba fekszel kedvesem

Gondolj arra a barna hajú lányra

Aki Téged holtig szeretett.


Határmenti kistemető mellett emelkedik egy kis sírhalom

Szerelmes lány fekszik annak mélyén

Megölte Őt a fájdalom

Ha utad egyszer arra vezet hol a Te szerelmed pihen

Borulj rá a névtelen fejfára,és könnyeiddel írd rá a NEVEM!

1239. majacs
2008. júl. 1. 13:10

Orditanék de nem tudok

Orditanék de nem merek

Orditanék de félek felébresztelek

Orditanék mint egy sakál

Orditanék mint egy oroszlán

Orditanék hogy az egész világ meg hallhasa

De félek elveszithetlek

Félek nem csinálhatom már visza amit elkövetem elened

Megbántam sajnálom de nem tudok már elene tenni

Megbántam sajnálom de nem tudom már vissza forditani az idö kerekét

Hisz most jöttem rá hogy menyit érsz nekem valojában

Hisz most jötem rá hogy bármeik percben elveszithetlek

Hisz most jötem rá hogy igen is számitasz nekem

Elrejthetem az érzéseimet elöted és az egész vilád elöl

De valaki biztos rájöne a titkomra hogy örrűlten beléd szeretem

Hisz hiába probálom titkolni ha csak rád gondolok csilognak a szemeim

Hisz ha csak téged látlek a felegekben járok

A szerelem kiszámithatatlan és soha nem tudhatjuk mikor ér el

Én nem akarok szeretni de nem birom elfolytani magamban az érzéseket

Bár hogy is probálom valaki mindig emlékeztet arra a személyre akit nagyon megszeretem ha nem is akarom.......



Válaszok

❮❮ ... 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook