Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)
Féltelek! Ha tehetném vigyáznám minden léptedet.
Vigyáznék rád, mint egy angyal,
hisz Te vagy aki már akkor is hiányzik
amikor ébred a hajnal!
Mikor velem voltál, minden jó volt, minden szép és tiszta,
De beborult az ég, a madarak elszálltak a .........ba!
Elhervadtak a virágok, fekete lett a szivárvány,
Leszálltam a fehér lóról, most pofán váglak királylány!
Lehetek én görény, a tetű, na meg a szemét,
Könnyű kimondani, hogy vége, ellökni a másik kezét!
Eddig utánad futottam, most meg előled menekülhetek,
Az emléked temetném, de minden reggel sírva ébredek.
Mielőtt kinyitnám a szememet álmom utolsó képe villan fel
Az arcod látom, a kép hirtelen illan el,
Fáj minden pillanat, mit nélküled el kell töltenem,
Egy gyenge mondat vigasztal, egyedül jobb nekem
Szakítós versek/idézetek(sok van)
Összeszedem e darabokra tört tükröt,
összerakom szép lassan,
megszúrja kezem, vérzem...
Felsöpröm egy lapátra
és beöntöm testem szemetesládájába....
Eltemetem a gondolatokat, a lelkemet,
ezentúl szív nélkül élem az életet....
Nem fog fájni semmi,
feledni csupán agyam nem bír el,
látom az embereket, mellettem suhannak el...
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékként küldöm neked,
Papírra égetve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire,
Reszketek, mikor rád gondolok, érzem,
Te vagy az, te voltál, kiért éltem.
(Children of Distance)
Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan,
Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra,
Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra.
De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít,
Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít.
(CoD)
Az a szenvedés hogy élek, nélküled létezem de minek,
Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim.
(CoD)
Olyan sok dolog jár most az eszembe,
És nem tudom hogy mit tegyek vele.
Bár tudom te nem leszel már az enyém hiába is szeretném,
Mégis bízok abban hogy van még remény.
Hazudni kell a szívnek hogy ne fájjon annyira,
Hogy ne törjön szét 2 darabra.
Próbállak elfelejteni,
De nem hiszem hogy menni fog,
Mert a szívem még mindig te érted dobog.
Tudom hogy mostmár vége,
Mindennek hiába,
Pedig én szeretnélek újra és újra,
Igaz mindez már hiába.
Fáj hogy mással látlak,
Fáj hogy nem vagy mellettem,
És fáj hogy nem vagy az enyém.
De tudd meg hogy még mindig ugyanazt érzem amit régen,
És ez az érzés örökre megmarad.
A szerelem nem múlik el,
Mert örökre bennem marad!
Nekem nem kell más,Csak TÉGED akarlak,
Csak TÉGED és senki mást!
SZERETLEK és nekem NEM KELL MÁS!!!!
Az a szenvedés hogy élek, nélküled létezem de minek,
Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim
Te vagy…
Te vagy a kíváncsiság, mi egyre hajt
Te vagy a remény, mi életben tart
Te vagy a nyugalom, mit benned megtaláltam
Te vagy az állandó, mit érted feláldoztam
Te vagy az új, mi bennem zúg
Te vagy a szerelem, mi lelkemben dúl
Te vagy a testem remegése, a vágy
Te vagy maga a kéj, mely ölembe zár
Te vagy a boldogság, mely örömet ad
Te vagy a nevetés, mely életben tart
Te vagy a fájdalom, hogy elveszítelek
Te vagy a könnycsepp, ha nem értesz meg
Te vagy a Sorsom végzete Kedvesem
Te vagy a szívem hóhérja csendesen
Te vagy: Már Te vagy az életem!
volt idő mikor más volt minden,
volt idő, mikor te voltál a minden.
Volt idő.mikor szeretelek,
volt idő, mikor gyülőltelek.
Elmultak az évek, megint más lett minden,
elmultak az évek, megint te lettél a minden.
Elmúltak az évek, de újra szeretlek,
így lesz ez már mindig,míg élsz és amíg élek.
Volt idő, mikor máshogy láttam mindent,
volt idő, mikor te voltál a minden.
Volt idő, mikor szerettelek,
volt idő, mikor gyűlöltelek.
Elmúltak az évek, megint más lett minden,
elmúltak az évek, megint te lettél a minden.
Elmúltak az évek, de újra szeretlek,
így lesz ez már mindig, míg élsz és amíg élek
Nem akartam beléd szeretni, és
nem hiszem, hogy te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem...
Szeretnék már boldog lenni veled,
szeretném ha foghatnám a kezed.
Rólad álmodom éjszakákon át,
s reménykedem, hogy szíved rám talál.
Tudom, egyszer már enyém lehettél volna,
de elrontottam , s számodra vége lett.
Ma már csupán emlék vagyok.
Bocsáss meg nekem a múltért,
nem tudtam mit teszek.
Kezdjük el újra, hidd el csodás lesz velem,
nem kérek sokat , csak azt hogy:Te is szeress engem!
Az éjszaka közepén felkelek, hogy megtöröljem könnyes szememet,
megint vele álmodtam, és megint ugyanaz a szerelmes jelenet.
Nem bírom ki, hogy nem én csókolom, ölelem, szeretem,
ő már rég elfelejtett, és más tölti be az én régi szerepem.
Én örülök, hogy boldog, vagyis a világnak ezt mutatom,
de a szívemben még ő él, és a régi szerelmét kutatom.
Mikor ő elhagyott, elvitt belőlem egy fontos darabot,
nálam is itt van egy része, és tudom, örök rabja maradok.
Neki csupán egy csettintésbe került, hogy elfelejtsen engem,
én meg szenvedek, és még most is mély nyomot hagy bennem.
Hiába a véget nem érő bulizás, hajnalig tartó tombolás,
akkor nem gondoltam rá, de másnap megint jött a zokogás.
A legfájdalmasabb az, hogy tudom sose lehet már enyém,
a szívem szakad meg, hogy többé nem ölel meg gyengén.
Annyi mindenen mentünk át, volt köztük jó és rossz,
de kitartottunk egymás mellett és erősödött köztünk a kapocs.
Egy lassú zene hallatán, az összes emlék előtör belőlem,
és tudom, már csak én gondolok rá, és ez megöl itt bent.
Kandalló, medence, kocsi, holdfény, számos hely ami fontos,
mennyi őrültséget csináltunk itt, ha ezeket látom mindig rá gondolok.
Neki köszönhetem azt, hogy megtanultam igazán szeretni,
és most ő lett az, akit nem tudok egyszerűen feledni.
Egy percre lenne minden a régi, a tűz újra égne a szemünkbe,
mint mikor egymásra néztünk, és körülöttünk a dolgok megszűntek.
Ez az érzés lassan felemészti a szívem, és többé szeretni nem lesz képes,
tudom őt nem érdekli, de ilyen szerelmem nem lesz még egy.
Lehet egy kósza napon újra látom, de lehet többé sohasem,
azért remélem majd marad rólam egy kis emlék odabent.
Arra kérlek, mikor már csak éppen, hogy élek, fogd meg erősen a kezem,
nézz mélyen a szemembe, és azt látod majd benne: "még mindig szeretlek!"
Ez a szív még akkor is szeretni fog, mikor már alig dobog,
ilyenkor tudod majd meg, hogy számomra a világ csak körülötted forog.
Egy szomorú, esős délután, síromnál állva, fejfámon majd olvasod:
"Én nagyon szerettelek téged, bárki bármit is mondhatott!"
Nem ismertelek, de már az első találkozásnál éreztem valamit. Gyönyörű volt minden pillanat amit veled töltöttem. Örökkévalóság volt tele szerelemmel, majd hátat fordítottál s én nem kérdeztem miért, sírástól nem tudtam szólni. Vártam hónapokat, de a seb nem gyógyult be. Hiányzol és mindig is hiányoztál. Sosem kérdeztem miért történt ez velünk, fájdalmamon nem segített volna. Beletörődtem és most itt állok másfél évvel a \"bukás\" után. Ez idő alatt rájöttem, hogy szerelmem nem múlik el, csak elcsendesedik. Te voltál életemben a legszebb dolog és a legfájdalmasabb. Szeretlek és szeretni foglak.
NEM FELEJTELEK EL SOHA:(
Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem;
Minden,amit eddig hittem,romokban hever.
Összetört szív,s talán már néma érzések suttogják:
nem érdemes sírni,ennyi volt a boldogság.
Nehéz könnyes szemen uralkodni,hisz őt senki sem tudja majd pótolni.
Néma minden,hisz még fáj a szív,s azt hiszed,hogy ez soha nem lesz többé így.
Talán igazad van,de ha így is lenne,gondolj az együtt töltött,boldog percekre.
Hisz annyi minden közös emlék,forró csókok,meleg ölelés..
S most minden szertefoszlott.
Közös álmok,vágyak,tervek,minden,miket együtt terveztetek.
Ennyi volt,s te már tudod,sohasem feleded el őt,bárhova is juttok.
Az ő szerető szívét nem lehet feledni,mert megtanított arra,hogyan kell szeretni.
Forró ölelések,csókok,s minden,mit ajkaitok egymás felé mondott.
Ha most már vége is,tudd,hogy sohasem feledhet el ő téged,hiszen élete egy részét szentelte néked.S ezt kitörölni,elfeledni még akkor sem lehet,ha szíve majd egykor egy másikat szeret.Ennyi volt,mi szép volt s jó,hidd el,ez nem múlandó.
S hidd el azt,ne kételkedj benne,ha végső búcsúd közeleg,ő lesz az utolsó,ki azt mondja:ég veled,szerettelek,s talán még most is így érzek.Tudom,ez már késő,s tán te ezt nem is érted,hogy mért hagytalak el,ha szerettelek téged
6.Mosolygott az arcom, de mögé senki nem néz.
Játszom a közömbös embert,
most látom csak milyen nehéz.
Ha valaki azt megkérdezné tőlem:
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék,
s nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagy sokára mondanám, halkan:
- Semmiség csak egy elmúlt szerelem.
Elmegyünk egymás mellett és az arcod
rám nevet, kacagva köszöntelek én is,
de hangom kissé megremeg.
S nem venné észre rajtam senki sem,
hogy titokban könnyes lett két szemem.
Egy halk sóhaj ez volna minden jel, s
mennék tovább csendesen.
Ha valaki azt kérdezné, tőlem:
- Mit jelentesz Te nekem?
Talán könnyelműen felelném:
- Semmit, semmit csupán... az ÉLETET.
A valóság mindig nehéz,
de tévedsz, rosszul ítélsz.
Szívedben mindig lesz hely emlékeknek
s felejtjük egyszer, hogy rossz vége lett.
Most búcsúzom, ennyi az egész
most menj el, vissza se nézz.
Csak vedd karodba azt, ki tőlem elrabolt,
s gondolj arra, hogy voltam s talán... VAGYOK!"
EZZEL BÚCSÚZOM ÉLETEM SZERELMÉTÖL:(:(
Néha úgy érzed, az élet egy nagy sorstalanság,
szeretsz valakit, ki téged nem, sok-sok csalódás.
Fáj őt boldognak látni mással,
fáj, hogy a párás tükörbe más nevét írja.
Nem tudod utálni, haragudni rá,
bármennyire akarod, ha azt mondod: Utállak; nagyon fáj!
Egy könnycsepp folyik végig arcodon,
ezt miatta hullajtod, közben ezt gondolod.
Ülsz reszketve egy hideg padon,
szemed csukva, gondolkozol.
A sok régi szép emlék lebeg előtted,
ahogy édes csókjaira vártál karjaiban heverve.
Ekkor szemed kinyílik, még jobban könnyezel,
szeretnéd őt visszakapni, de tudod: LEHETETLEN!
Lenézel, könnyed földre hull,
majd a szél egy halott falevelet eléd fúj.
Szomorúan látod, neki már annyi,
közbe neked is eljött a vég, csak erre tudsz gondolni.
Ajkadról leszáradt a mosoly,
úgy érzed, már sose lehetsz boldog.
Behunyod szemed, majd újra kinyitod,
de rájössz, ez valóság, sajnos nem álom.
Előre nézel, egy sötét árnyékra felfigyelsz,
közelebb jön, s látod, nem ő az, egy idegen.
Elmegy melletted, még csak rád sem néz,
azt hiszed, téged mindenki senkinek néz.
Rossz ez az érzés, Fáj, hasít,
ezért féltél, hogy szerelmed szakít.
Ki téged szeretett, de jött egy másik,
utálnod kéne, de tudod, ez SOSE fog menni.
Mindenkinek azt mondod: ő már senki többé,
de még mindig nagyon szereted, ott bent,a szíved mélyén
2.Szeretni valakit, ki ránk se néz. Szeretni ,várni ,remélni.
Mindennap látni ,s rádöbbeni,hiába minden elkéstél.
Hiába minden? Akkor miért imádkozunk? Miért könyörgünk és miért sírunk?
És miért vele álmodunk és miért remélünk,várunk rá?
S ha végre ránk néz,vagy végre ránk nevet,a sok-sok szenvedést miért feledjük el?Az az egy pillanat mi örömöt okoz,miért feledtet velünk oly sok bánatot?
Ha elutazik messze megy s majd sokára jön vissza,az az érzés,mit ápolunk,nem hívhatja vissza.
S közben a józanész feledtet velünk,mert azt diktálja állj meg,tovább nem mehetünk.
Nem szabad szeretni olyat, aki megvet,aki nevet rajtunk.
Nem szeret bennünket.
Aki örül,mert tudja,hiába remélünk,aki érzi,miatta szenvedünk.
De ha a szív e kis motora szeret, hiába a józanész,nem tilthatja meg az érzést,mit ember nemesít.
Nem bír érzelemmel az ész hiába tilt. Nem tehetünk róla ,s ha szeretünk,nem mondhatja senki,hogy feledd!
Nem mondhatja senki, aki tudja, hogy legszebb az olyan érzés mely tiszta.
Nem kell, hogy azt mondd, hogy szeretsz.
Ha mást érzel, ne hazudj nekem.
Nem kell a szép, de hazug szavad.
Mondj inkább rosszat ,de igazat.
Először fáj,ha friss lesz még a seb,de később elmúlik,hálás leszek neked.
Lehet, hogy egyszer szerelmes leszel s nem viszonozzák,s te kínlódsz,nyögsz,szenvedsz.
Úgy érzed nem bírod,meg kell halnod.
Gondolj akkor rám, s megtudod, hogy rossz volt.
Sétálsz még te is elhagyott utcán, fejed lehajtva könnyeid ne lássák.
Zokogsz még te is egy kedves ablak alatt, s hallod, hogy ő odabent ő vígan kacag.
Megvetni ,gyűlölni,gyűlölni akarod,de csak becézni,imádni,szeretni tudod.
Nem bírsz és nem akarsz nélküle élni,nevetni,küzdeni,harcolni,sírni.
S ha eddig elértél ,nem fogod kérdezni.
Tudni fogod majd:
"Mit jelent Szeretni"
Szidnálak, s küldenélek pokolra,
Minden érintésedre gondolva.
Hazug csókok, tekintetek, álmok
Bosszúra fájdalmadra vágyok!
Csak ne látám könnyes szemed...
Hosszú kínzás, maró élet,
Mert én szerettelek téged!
S te tiportál arccal a földbe,
Én átkoználak mindörökre!
Csak ne látnám könnyes szemed...
Rövid lenne a búcsú, véges.
Reménytelen, halvány kékes.
Halodón borús viharfelhőn
Bestia képp lecsap, eljön!
Csak ne látnám könnyes szemed...
Eltemetnélek mélyre, időn túra.
Nem gondolnék a bosszúra.
Békésen élnék, boldogan Mással,
egy szerelmes, elégedett társsal!
Csak ne látnám könnyes szemed....
Gondoltad, hogy elmúlik
az éjszaka vágy?
Nem kisért piros,
cseresznye ízű szája?
Nem látodcsillogó,
csodáló szemét?
Elfelejtheted azt,
mi táplálta a reményt?
De megmaradt benned,
kiséri álmaid.
Benne látod múltad,
jövőd s álmaid.
Hiába félsz,
ha oda húz a szíved!
Nélküle nem tudsz,
nem is szabad élned!
Reszket a szív,
gyorsulón dobban.
Felforr a vér,
eredbe robban.
Hangod elcsuklik,
ha szemedbe néz.
Torkod szorítja
egy láthatatlan kéz.
Féltő fájdalom
úrrá lesz rajtad.
EEzt nem így, nem most,
s nem tőle akartad.
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
Hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
Hogy felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
De ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz aki felvegye.
Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe,
Mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe.
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe,
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre.
Létezésem értéke és elmúlásom rém képe
Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)…
Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke
Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére.
Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében.
Refr.(Kriszta, Horus):
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
2.vsz.(Carp-E):
Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
Csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután
Lehet, hogy nem szerettél, de bár csak én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató
Ez érted szól, hisz emlékünk most így dalban hallható
Én szeretettel adom ezt, remélem érzed azt hogy hozzád szól
Hozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol.
Refr.(Kriszta, Horus):
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
3. vsz.(Horus):
Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél,
Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél.
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre,
Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek,
Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád,
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,
Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem.
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad,
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.
Refr.(Kriszta, Horus):
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
4.vsz.(Shady):
Szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta,
Így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta.
De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem
Aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából már minden másképp fest
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
2x Refr.(Kriszta, Horus):
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
Children of Distance-Emlékezz rám
Megpróbáltalak kerülni téged,
De utam mindig a te utadba tévedt.
Majd lassan kialakult köztünk a szerelem,
Melynek csúfos kudarc lett a vége.
Megpróbáltalak kerülni téged,
Hisz már ekkor tudtam, hogy ebből csak csalódás lesz.
Majd tényleg bekövetkezett, amitől féltem,
Már nem szeretsz, már nem fogod a kezem.
Megpróbáltalak kerülni téged,
De hiába, már késő, ezen változtatni nem lehet.
Elválásunk után szerelmedért hiába harcoltam,
Megint vesztettem, egyedül maradtam.
Most megpróbálom elhitetni magammal, hogy elfelejtettelek,
De mindig rájövök, hogy csak becsapom szívemet.
Most megpróbálom leküzdeni az irántad érzett szerelmet,
De bevallom gyenge, és kevés vagyok ehhez.
Most megpróbálok törölni minden szép emléket,
De ne hidd, hogy ez olyan könnyen megy.
Most ott tartok mint az elején, próbállak kerülni téged,
De most még nehezebb, mert még őszintén szeretlek,
és őrülten hiányzol nekem
BÚCSÚ LEVÉL
Ne haragudj soha többé Rám
Bocsásd meg nekem,hogy szerettelek
De nem úgy ahogy kellett volna tán
Talán azért tettem mert már régen tudom
Szerelmünk álom csupán
Búcsúzóul azt kívánom,virág nyiljon ahová csak lépsz
S akinek oda adod a szíved,úgy szeressen,ahogy akartalak Én.
Temetés van messze a határban,
Temetnek egy barna hajú lányt
Odahaza harangszóval jelzik
Esküszik egy barna hajú srác
Ha eljön a lakodalmi dráma
Nászéjszakán ágyba fekszel kedvesem
Gondolj arra a barna hajú lányra
Aki Téged holtig szeretett.
Határmenti kistemető mellett emelkedik egy kis sírhalom
Szerelmes lány fekszik annak mélyén
Megölte Őt a fájdalom
Ha utad egyszer arra vezet hol a Te szerelmed pihen
Borulj rá a névtelen fejfára,és könnyeiddel írd rá a NEVEM!
Orditanék de nem tudok
Orditanék de nem merek
Orditanék de félek felébresztelek
Orditanék mint egy sakál
Orditanék mint egy oroszlán
Orditanék hogy az egész világ meg hallhasa
De félek elveszithetlek
Félek nem csinálhatom már visza amit elkövetem elened
Megbántam sajnálom de nem tudok már elene tenni
Megbántam sajnálom de nem tudom már vissza forditani az idö kerekét
Hisz most jöttem rá hogy menyit érsz nekem valojában
Hisz most jötem rá hogy bármeik percben elveszithetlek
Hisz most jötem rá hogy igen is számitasz nekem
Elrejthetem az érzéseimet elöted és az egész vilád elöl
De valaki biztos rájöne a titkomra hogy örrűlten beléd szeretem
Hisz hiába probálom titkolni ha csak rád gondolok csilognak a szemeim
Hisz ha csak téged látlek a felegekben járok
A szerelem kiszámithatatlan és soha nem tudhatjuk mikor ér el
Én nem akarok szeretni de nem birom elfolytani magamban az érzéseket
Bár hogy is probálom valaki mindig emlékeztet arra a személyre akit nagyon megszeretem ha nem is akarom.......
Válaszok
További ajánlott fórumok:
- Valentin napi szerelmes sms-ek, idézetek, versek
- Szomorú szerelmes - szakítós - csalódással kapcsolatos idézetek, versek, sms-ek
- Szerelmes idézeteket írnátok?
- Boldog szerelmes idézetek a Páromnak
- Szép szerelmes, romantikus vagy "hiányzol" idézetek? Ismertek ilyeneket?
- Karácsonyi és egyben szerelmes idézetek