Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)
Állok a hídon, vonz már a mély,
Testemet simogatja a hűvös szél.
Nyelek még egy utolsót, s most már készen vagyok,
Végső utamra végre elindulok.
Lehunyom a szeme, s most már semmit sem látok,
Csak téged, kit mindennél jobban imádok.
Gyönyörű arcod szívembe vésted,
S a szépséged nem fogom már elfelejteni sosem.
Egy bűnöm volt csupán, hogy nagyon szerettelek,
Bárhol is voltam sosem feledtelek.
Te jelentettél mindent, a jövőt és az életet,
Képes lettem volna neked feláldozni a lelkemet.
Mindent megtettem, akkor is, ha elítéltek és megvettek engem,
Mindent megtettem volna, hogy boldog legyél,
Hagytam, hogy bánts szavakkal, pusztíts el engem.
Hagytam, hogy tekinteteddel mindent kiirts belőlem.
Tűrtem mindent némán, mint egy hűséges szolga,
Hagytam, s mosolyogtam, hisz ez az ő dolga.
Mindent elviseltem, mert annyira imádlak,
Hűtlennek hittél, pedig csak téged kívántalak.
Tudom, hogy most gyűlölsz, s megvetsz engem,
Bármennyire nem akartam csalódtál bennem.
Nem vagyok most más, mint a feledés, a közöny, a csúf ellentmondás,
Én jelentem számodra a haragot, a dühöt és a kegyetlenséget.
A makacs, kétkedő lenézést, s a fénylő, kínzó ürességet,
De én nem ez vagyok, nem szabad, hogy ezt jelentsem neked.
Szeretlek, s kell, hogy örökre itt maradjak neked,
De nem tehetem, hisz te elutasítottál magadtól örökre.
S mivel nélküled nem létezek, hát búcsúzom mind örökre.
Ott leszek minden fában és virágban,
A komor templomok csöndjének magányában.
Ott leszek a fátylak rejtelmében,
A kínzó kötelek erejében.
Szállok majd a szelek szárnyán, hogy megpihenjek a tövében.
Mindig óvni foglak, s vigyázón figyellek, a felhők közül.
Benned élek immár örökre,
S szeretlek teljes szívemből mind örökre.
Egy pillanat
Egy pillanatra megállt a Nap,
Mert felidézte arcodat.
Lángvörös lett a fénylő korona,
Mert vágyat keltett benne ajkad vonala.
Egy pillanatra elállt a szél,
Mert rád talált, és bőrödhöz ért.
Csodálva tested köré fonódott,
És a tomboló vihar szelíd öleléssé oldódott.
Egy pillanatra fény öntötte el az éjt,
Mert villanásában látni remélt!
Bíbor fény
Hozzád akarok bújni, érezni illatod,
Míg a langy eső halkan sustorog.
Elbújni hajad közt, mélyen bel túrva,
Csókolni nyakad meg nem unva.
Kezed szorítva, mint repkény a fát,
Érezni a csendben szíved lágy ritmusát.
Hallgatni, hogy újra nevem suttogod,
Átölelni téged, és tudni, hogy akarod.
Karodban vad álmokra lelni,
Csókolni reggelig, karodban heverni.
Érezni, hogy bőröd a bőrömhöz ér,
Míg hajnalt fest az égre a bíborszínű fény!
Utolsó napok!
Forró könnycseppjeid hullnak kezébe,
Nem tehet róla, de elmegy örökre.
Nem tudod még, mint lesz s hogyan,
Ha nélküle kell tovább élned, boldogan.
Amióta ismered, ő volt a reggel,
Az élet nélküle neked nem kell.
Holnap véget ér az álom,
De a legszebb álomnak is ez a sorsa.
Hisz minden tündérmeseének van vége,
Már, semmit nem tehetsz érte.
Csak mellette töltheted a fájó napokat,
Adhatsz neki ezerszer búcsúcsókokat.
Senki sem fog rossz szemmel nézni rátok,
Most nem érdeklitek a világot.
Mindenki tudja, hogy egyszer eljön az a reggel,
Amikor egyikőtök többet nem kel fel.
Hajnalodik, az ég pipacs piros,
Kezedben ott egy papiros.
Csak egy szó van rajta: szeretlek,
S meleg, sós vércseppek.
Kezedben már megalvadt a vér,
A lelkedben a remény még él.
De tudod, hogy nincs több esély,
Ez a történet már véget ért.
Tegnap este odabújtál hozzá,
Kért, hogy egy lapot hozzál.
Tinta nem volt, csak egy cetli.
Amit könnyezve adtál át neki.
„Ne sírj édes, én boldog vagyok
Jussanak eszedbe a boldog napok.
Emlékezz rájuk úgy, mint én,
E fájó pillanatban is nevetve.„
S miközben hallott csengő nevetése,
Bugyborékolva tört elő forró vére
Ezzel a drága tintával, remegő kézzel
Írta: Szeretlek, de itt a vége!
Most hogy kihűlt a szívem
S újra a semmiben lakok
Ne vessétek meg hitem
Derengő ezüst csillagok
Most hogy csöndes az éjjel
Újra látom a szemed
Borzongó északi széllel
Csak Neked üzenhetek
Keveset sírtam -az Élet
Tanított egyre-másra
Elsuhantak az évek
És lelkemnek nem lett társa
Későn értettem meg azt
Mi fűzött hozzám Téged
Sose legyen tavasz
Mert akkor hunyt ki a fényed
Elmentél messzire tőlem
De az emlék el nem fakul
Vulkánként tör ki belőlem
Hogy még szeretlek vadul
Reménytelenül és fájva
Kontinensek és tengerek
Köztünk és én csodára várva
Még érzem sokáig szenvedek
Ne vessétek meg hitem
Derengő ezüst csillagok
Most hogy kihűlt a szívem
S újra a semmiben lakok
Borzongó északi széllel
Csak Neked üzenhetek
Most hogy csöndes az éjjel
Most újra látom a szemed
Minden este megnézem a naplementét, és igyekszem a szívembe rejteni a lenyugvó nap utolsó sugarát, hogy átküldjem hozzád.
Pearl Harbor - Égi háború c. film
" Kerestelek, hogy megmondhassam;
azutan megtalaltalak, es elmondhattam,
hogy szuntelenul kerestelek!"
Ismeretlen szerzo
Szeretni vagy elfutni!!
Eldobok mindent,életet,halált,örömöt,
Ne legyen soha semmi többé,min gyötrödnöm,
El futok messzire,hogy ne tudjanak bántani,
Halál az egyetlen ami az életet megtudja váltani.
Ne nézz rám kérlek, ne is kérdez tölem,
Már nem is akarom, hogy szívedben értem vérezz.
Az álmomat eldobtam,mert tönkre tettél mindent,
Pedig szeretelek,de már nem kivánok mást csak a végem.
Tépnék szét álmot,vágyat,de túl erősek nekem,
Már csak arra vágyok, hogy kimond a nevem.
De hangodat tőlem elfúja messze a szél,
Ez a lány életében most először fél.
Fél attól,hogy egyedül marad,de néhány barát még vele van,
De már nincs is semmi aminek igazán örülni tudna.
Szívét adná kezedbe,de te el dobod és elfutsz nevetve,
Pedig e sajgó szívet sírva fognád a kezedbe.
De miért tetted ezt, oly kegyetlenül vele,
Miért bántottad meg ha tudtad hogy nem kell.
A félelmemet előhivtad örökre,
S úgy érzem már csak a halál ami velem törődne
Mond miért?
Mond mért van az, hogy nem szólsz hozzám,
Csalódtál bennem talán, haragszol rám?
Vagy nem hívtam fel a figyelmed,
Mért van az hogy Nélküled élem életem.
Szóval nem másért írtam e levelet,
Hogy megmondjam mennyire Szeretlek.
De ebből ez nem derül ki,
Mert érzelmem nem teljesen fejezi ki.
A barátságból szerelem,majd imádat lett,
S ezt az érzést kifejezni nem lehet.
Nem tudom leírni mit érzek,
S félek soha nem értesz meg.
Mivel Te soha már nem fogsz szeretni,
Elbúcsúzom, mert így nem lehet élni.
Elmegyek s csendben meghalok,
Zaklatni többet soha nem fogok.
De ha majd egyszer a síromnál állsz, (igértél)
Könnyet miattam ne hullajts ám,
Hanem írd a porba csendesen,
Hogy Őt valaha Én is ismertem.
S legalább ott boldog leszek,
S ígérem Rád mindig figyelek,
Megvédelek minden bajtól,
S nem kell félned a holnaptól.
Búcsú
Elérkezett az idő, melyet nem is vártam,
Melyről hosszú éjszakákon soha sem álmodtam.
Fájó szívvel kelett megfognom a tollat,
Hogy kopott hegyével bús levelet írjak.
Ne gondold kedvesem, hogy azért írom ezt,
Hogy megsajnálj, s elfeledjem nevedet.
Nem, azt ne tedd, hisz úgysem lenne jobb,
Enged meg, hogy kívánjam, mással légy boldog.
Nem vetem szemedre, csak most utoljára,
Ez már a végső, hisz nem kelek számodra.
Búval kell, hogy töltsem fiatal életem,
Mert akit én szeretek, nem szeret az engem.
Ha valaki szeretet, én szerettelek Téged,
Ha valaki szenvedett, én szenvedtem érted.
Mert, hát a szerelem, tudod, nem játék,
Ha nem szeretnélek, talán jobban járnék.
Ne hidd, ne hidd, hogy eltudlak feledni,
Rajtad kívül mást is oly nagyon szeretni.
Majd, ha a síron túl lesz az életem,
Ott sem fogok mást szeretni, csak Téged.
Boldogságod egét felhő ne takarja,
Gondolj néha arra, ki e pár sort írta.
Viseld el a napot, melyen kelett vállni,
Felejts el engemet, neked nem fog fájni.
Álomkép (kitalált történet)
Amikor ott álltam a táncparkett közepén, gyönyörű ruhában, egyedül, csak néztem magam elé, s egy könnycsepp gördült le az arcomon. Milliónyi ember vett körül, mégis belül olyan magányos voltam, mint még soha életemben. Senki sem figyelt rám. Senki sem kérdezte meg miért sírok. Kimentem hát a teremből, s az óriási parkban találtam magam, ami oly kihalt, sivár és elhagyatott volt. A szél csak úgy süvített, fáztam, mígnem egyszercsak valaki a hátam mögé lopódzott, s gyengéden vállaimra tette kezét. Valami hirtelen melegség öntött el, biztonságban éreztem magam. Megfordultam, a fiú mélyen a szemembe nézett, s mintha egy kis mosolyt is tapasztaltam volna az arcán. Ismerős arc volt ez, hiszen mindennap láttam. Meglepődtem, egy hang sem jött ki a torkomon. De szavakra itt egyáltalán nem volt szükség. Olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy azt hittem, csak álmodom. És valóban: egy apró villanás és vége. A valóság lassan felülmúlja a képzeletet, s én még mindig ott állok, reményvesztve, a táncparkett közepén...
Kérlek írjatok hozzá véleményt!!! Köszönöm előre is!!!
Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet.
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be a tar mezőt.
És meglocsolni a sivatagot
Ez-mit az élettől akarok.
Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg.
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan.
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez- mit az élettől akarok.
Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort.
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt.
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez- mit az élettől akarok.
A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e.
Csak adni magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény.
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez- mit az élettől akarok.
Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek.
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke.
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez- mit az élettől akarok.
Lennék holdfény szíved tavaszán,
éjjelente besütnék álmaid ablakán.
Sugarammal simogatnám arcodat,
és hoznék szemedre gyönyörű álmoka.
Amire évegik reménykedve vártam,
benned minden jót, szépet megtaláltam.
Te vagy a boldogság, te vagy a minden,
ne hagyj el soha, maradj mindig velem.
Kivágyom a temetőbe pihenni,
ott ahol a szív már nem fog dobogni.
Azt mondják, hogy ott is van élet,
én ott sem fogok mást szeretni,csakis Téged!
Életed kertjében nyíljon sok virág,
s ne törődj azzal, hogy mit mond a világ.
Szívedre hallgass és boldog leszel,
ha valaki mást is boldoggá teszel.
Egy gyönyörű ölelés,
mely elfelejtet mindent.
Csak a pillanatnak élsz,
mely megér minden kincset.
Egy forró csók,
mely tüzes a vágytól.
Érzem, örökké Hozzád láncol.
Hiányzol, mint testnek a vér,
szinte éget, hogy nem vagy az enyém.
Hozzád repülnék, mint a gondolat,
hiányzik minden, ami TE vagy.
Mikor a csendből születik egy érzés,
mikor a szívembe tombol a féltés.
Amikor a sötétségben az ő arcát látom,
megtaláltam az utat, egy gyönyörű világhoz.
Nézz a szemembe és a szívembe látsz,
ölelj magdhoz, hogy nemúljon a varázs.
Fogd a kezem, s ne engedd el soha,
TE vagy az életemben a legnagyobb csoda.
Domán Tamás
Arról írnék, hogy szeretlek
Szeretnék írni egy verset neked,
olyan szépet, mint te magad.
De csillagtalan, bús kinn az este,
Fagyos köd lepi arcodat.
Csak hűn figyelem e gyászos semmit,
szívemre fájón bűn omol.
Szemeid szép szerelme, mennyei
lángja, hol jár ha álmodom?
Talán őszirózsás kertek mélyén,
ott, hol csendes dal illatoz?
Vagy felhők bársonyán lépdel, végén,
majd ég és föld közt ingadozz?
Bár lehetnék a szárnyad, röpítve
aranyló napkorong elé.
Fel magasba, ne hajoljon íve,
mint szomjas virág, por felé.
Szeretnék hinni most, de nem merek,
csak arctalanabb lesz a kép.
Tört lelkem minden csendnél csendesebb,
hogy elmúlt, hogy nem vagy, hogy még...
(Anikómnak...)
Sziasztok! Ezt a verset én írtam és örülnék ha véleményt írnátok hozzá! Előre is köszönöm!!!
Mindörökre felejteni
Elfeledni valakit, kit egykor nagyon szerettél
Kit egész álló nap a folyosókon kerestél
Ez a legnehezebb dolog, tudom
Ilyenkor nincs más, csak fájdalom.
Elkábítottak a hazug pillantások, hamis mosolyok,
De ekkor már késő: szíved csak ő érte dobog.
Nem szeretnél mást, csupán azt, hogy végre szóbaálljon Veled,
Hogy újra, akár csak egy pillanatra is, elkapja tekinteted.
Mikor ez megtörténik, szinte a fellegekben érzed magad,
Hisz tudod jól: ez már nem csak egyszerű fellángolás vagy kaland.
Sokat jelent ez Neked,
Hogy talán viszonozza érzéseidet imádott szerelmed.
De hamarosan véget ér a földöntúli boldogság,
Mivel az örömöt felváltja a szomorúság.
Rájössz, hogy a fiú, akit szeretsz, mindvégig szerepet játszott,
A hátad mögött minden szavával csak bántott.
Könnyek szöknek ki a szemedből,
Ki akarod törölni őt az életedből.
Azt kívánod, bárcsak soha ne látnád többé,
Akkor ez a szenvedés nem tartana örökké.
Ha szomorú vagyok és rámtör a magány
Csak rád gondolok akkor jobb lesz minden már!
Eszembe jut gyönyörű szemed
És a szád ami oly sokszor rám nevet!
Mégis könny csordul a szememből.
Mert távol vagy, ki tudja hol…
Bízok benned hisz ezen alapszik minden
Bármikor elcsábulhatsz de nem teszed meg.
Te velem vagy nekem esküdtél fel.
De ez nem is eskü csak az ég akarta ezt!
Szerethetnél mást miért is ne?
Én is lehetnék mással ...de
Rossz ezt a pár sort írni szomorú is lettem
Hogy te mással és én nem veled???!!
Megszakadna kicsinyke szívem
Ha mást ölelnél, másnak ígérnél mindent.
Nem gondolkozom ezen mert velem vagy
Engem szeretsz engem akarsz.
Kérlek mondd azt hogy én vagyok az egyetlen
Hogy ennyire még nem szerettél senkit,
Hogy szíved csak értem ég,
Hogy nem választ el minket senki,
Hogy elfelejted a sok kalandot,
Hogy nem ejtesz sebet a szívemen,
És hogy örökké de örökké szeretsz!!!!
Ha szomorú vagyok és rámtör a magány
Csak rád gondolok akkor jobb lesz minden már!
Eszembe jut gyönyörű szemed
És a szád ami oly sokszor rám nevet!
Mégis könny csordul a szememből.
Mert távol vagy, ki tudja hol…
Bízok benned hisz ezen alapszik minden
Bármikor elcsábulhatsz de nem teszed meg.
Te velem vagy nekem esküdtél fel.
De ez nem is eskü csak az ég akarta ezt!
Szerethetnél mást miért is ne?
Én is lehetnék mással ...de
Rossz ezt a pár sort írni szomorú is lettem
Hogy te mással és én nem veled???!!
Megszakadna kicsinyke szívem
Ha mást ölelnél, másnak ígérnél mindent.
Nem gondolkozom ezen mert velem vagy
Engem szeretsz engem akarsz.
Azt hittem nem látlak ma este!
Azt hittem elfeledtél örökre!
Ennyire még nem fájt a hiányod,
De annál jobban a látványod!
Mikor bele néztem két szemedbe,
Azt hittem bele halok a szerelembe!
Annyira égetett a fájdalom,
Szavakba foglalni se tudom!
Haza felé néztem az égre,
És csak kértem Istent a szeretetre!
Kérdeztem tőle,
Miért pont Ő, miért pont most, miért kell, hogy ennyire fájjon, miért vagyok éhes a szeretetére?
Mikor néztük egymás szemét,
Te felém intettél,
És tudom, hogy ennyire még senkit Te sem szerettél!
De akkor miért kell egymással,ilyen játékot üznünk?
Miért kell, ilyen fájdalmat éreznünk?
Tudom a halálom Te leszel.
Az ilyen szerelmek nem érnek véget Happy Endel!
De amíg tudom, hogy szeretsz, amíg a szemedben látom,
Addig nem leszel a halálom!
Csupán csak álom!
Már nem nyílnak számomra virágok,
Már mindent feketében látok!
Múlnak a napok, hetek s hónapok,
Fényességet sehol sem találok!
Szeretnélek Téged örökre elfelejteni,
Szeretnélek Téged szívemből örökre kiűzni!
Szeretnék kitörölni minden boldog percet,
Szeretném kitépni a szívemet!
De mondd, hogyan felejthetnék el miden jót és szépet?
Mikor még most is megszépíted az életemet!
Még mindig fáj, hogy nem vagy már mellettem,
Nélküled semmit sem ér az életem!
Mindennek ellenére szívemből kívánom, hogy találj valakit,
Valakit, akivel boldog lehetsz, akinek a jelenléte minden rosszat megszépít!
Kívánom, hogy nagyon boldog legyél,
Ha már velem nem lehettél!
Ha boldog leszel én is az leszek!
De tudd meg, hogy szerettelek!
Szerettelek, Szeretlek és Szeretni is foglak!
És tudd meg , titokban mindig vissza várlak!
További ajánlott fórumok:
- Valentin napi szerelmes sms-ek, idézetek, versek
- Szomorú szerelmes - szakítós - csalódással kapcsolatos idézetek, versek, sms-ek
- Szerelmes idézeteket írnátok?
- Boldog szerelmes idézetek a Páromnak
- Szép szerelmes, romantikus vagy "hiányzol" idézetek? Ismertek ilyeneket?
- Karácsonyi és egyben szerelmes idézetek