Szerelmes versek, idézetek (beszélgetés)

"...de néha-néha,

ha tükörbe nézek, hatalmas ürességet érzek, mintha kihagytam volna

valami fontosat, amire már nincs időm... és a nappalok úgy telnek el,

mint egy álom, minden éjszaka a reggelt várom, talán ma lesz a napja,

hogy fog történni valami, amiért még érdemes élni..."

Egy barna fiu és egy barna lány...!

Boldogok voltak hosszu éveken át

Bárcsak ilyen lenne az egész világ

De örökké semmi sem tarthat

A fiu utja másfelé haladt!

Szerelmük ma már csak emlék maradt.

Egy álomszép álom foszlott szerte

A lány zsepkendője könnyeit nyelte!

Megváltozott minden..sajnos ő nem felejt könnyen

Aki most rá néz az utcán azt kérdi magától: MIÉRT?

Hisz nem rég még repült a boldogságtól és most épp hogy meg nem hal a szomoruságtól.Már elteltek hosszu hosszu hónapok.S a lány még mindig a srác miatt zokoG!Egy srác miatt,ki most másra mosolyog!S másnak küldözget óriási virágcsokrot.Szerették egymást hosszu éveken át.Nem mondták hogy elhervadt a virág.Fájdalom s könny ragyogott szemében.Hát nem jutotttam eszedbe egyszer sem?Már mások ülnek kis piros padjukon!Olyanok akik szerelmesk nagyon-Kár hogy engem már nem tud szeretni senki.Nekem ez nem megy íly könnyen a feledés...!Még most is emiatt folyik a könnyem!Mire ez a levél hozzád elérkezik a síró kislány már nem létezik!Nem láttál hullo csillagot egyszer sem?Én voltam ki eltávozott!A temetőben egy harang fájdalmában kondul s a sok kisírt szem a kis sír felé fordult!A sírban egy kislány nyugodottki már hónapok óta nem mosolygott!Erdő mélyén egy kis fa alatt leltek rá.De sajnos akkor késő volt már!A srác kihívóan mosolygott egy szőke lányra.Mikor a postás fekete levelet nyomott a kezébe.A levél hangulata boldogtalan volt...:(Egy lány szerelméről és haláláról szólt!A fiu könnyes szemmel szalad a temetőbe...sírva!Zokogva rogyott le a kis sír előtt térdre,rájött nem kellett más lány szerelme.Csak ezt az egy lányt szerette!Sírva átkozta magát miért nem jött rá hamarabb erre!Szél fujt az éji temtetőn.és a fiu fejét a kis sírról felemelte!Fájdalmas hangon valaki megszólalt:SZERETLEK!Majd a fiu a sírra borult s ezt mondta szenvedve:Bocsáss meg nekem szerelmem!

Fájdalom az amikor a szerelem

Ott van melletted és nem tudod bevallani

Fájdalom az amikor tudod mit nem szabadna érezned

És mégsem tudsz ellenne tenni semmit!

Elmegyünk egymás mellett

MInt két idegen

Egymásra nézünk de szemünk meg se rebben

De lelkünkben szívünkben vérzünk

S az ut végéről mégis visszanézünk!

Szeresd a virágot

Ne törd le hiába

Ne dobd könnyedén

Az utnak porába

Ne mondd könnyedén

Ezt a szót:szeretlek!

Mert a szív is rideg

Ne törd le ne sértsd meg!

Mert a letört virágnak

Nem zöldüll levele

S a szív is megszakad

Ha játszanak vele.

Mi az élet kérdezed a világtól

Mint kertész a levágott virágtól

Az a virág azt feleli néked

ohh ne kérdezd szenvedés az élet!

Gondolj rám ha ott bolyongasz a fák alatt

Gondolj majd rám hisz egykor ott vártalak

Egymésra néztünk néma csend borult ránk

És lassan összeért a szánk

Egy percre állj meg s hunyd be a szemed

Hol egyszer boldog voltam veled

Érezned kell hogy szívem sír a fák alatt

Hol mindig téged vártalak!

Kell hogy valahol hiányozzak

Hogy álmatlan éjt okozzak

Ha valaki ha nincs is messze

Felriadjon minden neszre

Hogy én legyek az élete értelme!

Szeretném elmondani szeretlek téged

Szeretném ha tudnád csak érted élek

Szeretnék szemedbe mélyen belenézni

S elmondani nélküled nem érdemes élni!

Ha egyszer fájni fog az élet

S szemedbe bánat könnye gyűl

Ne sírj,mert a legszebb álom az

Mely sohasem teljesül!

Nem az igaz fájdalom

Melytől könnyes lessz a szem

Hanem amit egy életen át

Könnyezve hordozunk csendesen!

Ha veled álmodok,repülök

S reggel szomoruan szédülök

Hogy mind ez csak álom volt

S szívem titka szólt

Bárcsak itt lennél velem

De megkérdezni nem merem

Van nálad esélyem szerelmem?

Könnyeim kezdenek száradni arcomról

Nem szabad rosszra gondolnom már

Erősnek kell lennem össze kell szorítanom a fogamat

Hogy csendben legyek h, ne áruljam el magam!!!

Fájdalom az amikor a szerelem

Ott van mellettted és nem tudod bevallani

Fájdalom az amikor tudod mit nem szabad érezned

És még sem tudsz ellenne tenni semmit!

Elvagyok veszve akárcsak te

Itt vagyok de nem tudom miért?

Jötem mert hívtak hogy jöjjek

Segítek hátha feledek könnyen!!

Amikor szomoru vagy tudd éjn is az vagyok

Amikor boldog vagy tudd éjn is boldog vagyok

Amikor távol vagy s éjn nem vagyok veled

Tudd hogy gondolok rád és nagyon szeretlek!

"Ne fájjon amire nincs orvosság aminek vége annak vége!"

"A szerelem minden pillanatában benne van az elmulás!"

"Olyan vagyok mint bárki más mégis olyan mint senki más!"

"Kinek utját nem jártad életét nem érted!"

"A szerelem egy olyan igéret amit eleve törötten adnak át!"

Sírva jöttél a világra

Körülötted mindenki mosolygott

S hogy most elmentél mosolyogsz

Körülötted pedig mindenki sír!

A halál nem fáj

de ugyanolyan rossz

mint az élet.Mert örökre

elszakít valakitől!

Ne légy szomorú mert az nem te vagy

Ha bánt is az élet ne csapd be önmagad

Te bátor vagy kedves és szeretet adsz

Ne félj az élettől minden jót visszakapsz

Az egyik nap rossz a másik még rosszabb

De ne felejtsd el a holnap jót is hozhat

Oly sokan szeretnek legyél ettől boldog

Te akkor vagy szép ha a szemed mosolyog!

Tudtad hogy fájni fog még is megbántottál

Éjn szerettelek de te kihasználtál

Egyszer rájössz hogy szívből szerettelek

De már késő lessz éjn már mást szeretek

Akkor majd mondhatod hogy nem akartad

De akkor már késő lessz mert én nevetek rajtad!

Magam utját járom bárki bármit beszél

De az volna a szép ha te még mindig szeretnél!

Csak azok látják meg a világot

A maga valóságában

Akiknek a szemét

Tisztára mosták a könnyek!

A szív szeret az ész tudja nem lehet

Így ketten örök ellenfelek

Az ész lemond a szív még remél

Hiába okos az ész az érző szív 1000-xer többet ér!

A nagy szerelem se olyan

MInt a versekben

Wan mámor meg szenwedély

De később csak a fájdalom marad

És az utobbi sokkal tovább tart!!

Sírni szeretnék de nem tudok

Fáj a szívem mert szeretlek

Bárcsak visszajönnél de nem jöhetsz

Nem látlak többé de mégis kereslek!

Hozzád már csak a temetőbe mehetünk

Virágot csak a sírodra vihetünk

Könnycsepp gördül le arcunkon

Mind ez azért mert hijányzol de nagyon!

Te nem szeretsz én miért tegyem?

Te nem szenvedsz én miért tegyem?

Te nem bíztál én miért bízzak?

Te elhagytál ezért amgam kínozzam?

Nem háborgok pedig háboruk dultak fel lelkemben

Nem lázadok de egy egész világ dőlt össze bennem!

„Nem a búcsúzásban van a feledés,

Hanem a feledésben a búcsúzás.”

„A magány akkor a legrosszabb,

Ha az ember nincs egyedül.”

„Csakis az kedves nekünk igazán ,

Akit félünk elveszíteni.”

„Távol vagy, bár itt ragyogsz a csillagokban,

Mosolyogsz az esőcseppben, mely a könnyel gördül

Végig arcodon,

Hangodat hallom az erdő sóhajában,

Érintésed érzem a szél fuvallatában.

Csendként ölelsz át az éjszakában.

Tied vagyok, de ha azt akarod,

Megelégszem a szenvedés könnytavával,

A magány zuhatagával,

A szívem tisztaságával!”

„Mert adtál magadból-s, mert elfogadtam,

Fájlalni lesz mit holtomig,

Nem azt, hogy adtál, s nyomban elfogadtam,

Hanem, hogy akkor, ennyit, s így.”