Szellemes szellemek 🎃👻 (beszélgetés)

Én gyerekkoromban nem kalapos embert láttam, hanem egy ezüstös-szürkés ember alakú nyulánk lényt. A folyosón állt, onnan nézett be a szobába.

Valahogy bemeséltem magamnak, hogy anyu vagy apu áll ott és szépen elaludtam. Egyébként jó érzés volt, hogy ott volt.

Másnap azért nem hagyott nyugodni és beszámoltam róla. Kérdeztem miért álltak ott, de a szüleim azt mondták, ők nem voltak ott.

Érdekes, hogy ezt a kalapost sok kisgyerek látja.

És mindenki azt mondja, hogy nem csinál semmit, csak áll és néz.

Én is így emlékszem rá!

Nem nézek senkit hülyének, de ezzel együtt én nem hiszek ezekben a dolgokban, sem a lélekvándorlásban és egyéb természetfeletti dologban sem.

Ami viszont meglepő, hogy nagyszüleim még éltek, gyakorta emlegették, hogy gyerekkoromban kb. 4-5 évesen a szomszéd ház tetején, mindig egy fekete kalapos embert láttam.

Ezt én felnőttként megmagyaráztam nekik azzal, hogy a szemben lévő épületről a vakolat olyan alakban volt lekopva, mintha egy ember alakot ábrázolt volna kalapban. Egy gyermek fantáziája pedig határtalan. Így azonban kicsit meglepő, hogy az előttem szólók közül ketten is beszámoltak már erről a kalapos emberről.

Furcsa dolgok velem is történtek. Az egyik ilyen történetet egy másik hasonló fórumban már talán leírtam, de megteszem ezt újra. Az ezredforduló tájékán szilveszteri buliban voltunk a barátokkal egy tanítóképző iskola kollégiumában. Mikor megérkeztünk, aki meghívott minket mondta, hogy az egyik nagyobb, (talán ) 8 ágyas szobába pakoljuk le a cuccainkat. Éjfél után kicsit lanyhulni kezdett a hangulat. Bementem a szobába, ahol a dolgaink voltak és lefeküdtem az egyik ágyra. Pár percet fekhettem ott, mikor arra lettem figyelmes valaki horkol a szobában. Mikor bementem oda nem kapcsoltam lámpát, mert a folyosóról beszűrődött némi fény. Ezért azt gondoltam, valaki még aludhat ott bent, csak nem vettem észre mikor bementem. De nem hagyott nyugodni a dolog és felálltam az ágyról és tüzetesen szétnéztem a szobában, de senki nem tartózkodott rajtam kívül a helyiségben. Még az ágyak alá is benéztem, mert arra is gondoltam, hogy egyik barátom megelőzött és szórakozik velem. A szoba ablakait is megnéztem, de egyik sem volt nyitva, tehát az utcáról sem szűrődhetett be ez a horkolás szerű hang.

Kimentem a szobából és megkerestem a hölgyet, aki a kolesz lakója volt és meghívott minket a buliba. Finoman, nehogy azt gondolja, már az év első napján meghülyültem, elkezdtem neki mesélni mit hallottam. De számára ezt természetes volt. Azt mondta ilyen vagy ehhez hasonló dolgokat nagyon sokszor tapasztalnak a szobákban. De ők sem tudják ez mitől lehet.

Szerintem is kell annak esetleg még több száz ismételt leszületés is, mire mindent megtanulunk. Ahogy mondani szokták: addig nem léphetünk magasabb iskolába, amíg azt a valamit, amit az éppen élt életünkben meg kell tanulnunk, meg nem tanultuk tisztességgel. És ezzel a plusz tudással, bölcsességgel, tapasztalattal gazdagodva mehetünk csak tovább.

És ha belegondolunk, hogy életünk során mennyi "leckét" kerülünk ki, ugrunk át, csak azért, hogy könnyebb legyen az életünk... ha már mindent tudnánk, minden téren tökéletesek lennénk, nem itt élnénk, nem itt lennénk, és nem itt tartana a világ, ahol éppen most tart.

Mert a világunk olyan, amilyenné tettük, vagy éppen mi magunk nem tettünk semmit, engedtük, hogy mások cselekedjenek helyettünk.

Apai nagyszüleim házában éltünk .

Anyu és Apu korán indult dolgozni ,és engem mint pici babát átköltöztettek esténként a nagyszülők lakrészébe.

Egyik este ,nagymamám felült az ágyban és a kiságyam felett látott egy fehér alakot ,aki félig behajolt hozzám.

Először azt hitte ,hogy Anya az.

Megszólította ,de nem érkezett válasz.

Valószínű ,hogy Anyu édesanyja ,,jött,,el megnézni engem,aki nagyon fiatalon halt meg .

Érdekes dolgok ezek.

Sziasztok!

Tetszik a téma, hiszek benne, de mivel nem tudok okosat, így inkább olvasgatlak benneteket minden gúnyos megjegyzés nélkül.

Csak így tovább!

Szia!

Én sok mindent láttam már,de annyira rémisztő 1 sem volt mint a történet.

Vettünk házat,becuccoltunk,eltelt egy kis idő,karácsonyi dekoráció minden játszott..egyik este lefeküdtünk aludni,egyszer az ablakból a dekor leesett,aztán a mécses őrült nagy lángon kezdett égni ,iszonyat hideg lett a szobában a gyerek meg visított,hogy ott van és fél és nem akar aludni...

Másnap minden ablakba szórtunk sót,égettük a gyertyát,szentelt vizzel körbespriccelték a házat...azóta aránylag nyugi van.

Kisfiam lát valami fekete kalapos embert,azt mondja csak nézi,nem bántja...igaz olyankor mindig begubózik hozzánk.

Szóval részemről léteznek,köztünk vannak.

Morgás nálunk sem volt meg bűz se. Megnyugodtam.. Jövőhéten vagy utána lehet mennie kell férjemnek dolgozni messzire nem alszik majd itthon. Nyilvan én sem sokat fogok aludni.

Pedig meg csináltuk a gyertya végig égetést is minden helyiségben... Szerintem mégsem vagyunk még egyedül.

Tudományom szerint ha hőmérséklet változás van az csak a jelenlétre utal, nem a jóságra vagy ellenkezőjére.

Hogy honnan lehet megállapítani? Nem tudom.

Szerencsére nem volt dolgom rosszal. Állítólag jéghideg levegő, rohadt rettentő bűz, morgás hangok.

Nem akarom megtudni.

Érzem ha nem vagyok egyedül, de egy kivételével még nem láttam őket.

Az az egy is gyermekkoromban volt, egy kalapos sötét ember. Sokszor állt a szoba ajtónál, de ennyi. Olyan 12 éves korom környékén eltűnt.

Látó nem lehetek.

Érdekes. Van az a film a Szellemekkel suttogó imádom azt a filmet. Lehet látó vagy csak jobban kellene hinned benne és magadba.

Izgi. Nekem tetszik.😀😉

Én se, sőt!! 😂

Rendben.

Valamiféle kapu vagyok. Na, nem rajtam mászkálnak át.

Nem csak álmodok, hanem az elhunytak konkrét üzeneteket küldenek.

Volt olyan is hogy élettörténetet álmodtam meg. Nyomorúságos öregkort. Nyomasztó volt. El meséltem anyukámnak és mondta, hogy a dédöregapám öregkora pont ilyen volt. Még a pizsama színe is stimmelt ami álmomban az öregen volt. Fényképet mutatott és tényleg vele álmodtam. Soha nem meséltek róla nekem és a halála után születtem.

Érdekes dolgok ezek.