Számodra miért szükséges, hogy legyen párod? (beszélgetés)

Azok a "mások" miért akadnak fenn a véleményemen?

Nem csinálom jól, nem is csinálom egyformán. Voltam férjnél is, voltam elvált is, és most özvegyen élek. A legutóbbi nem saját döntésem volt, de várható volt, hogy én leszek a túlélő fél.

Ki fölébe kerültem ezzel?

2-syabály szerint éljük az életünket.

Első szabály, a feleségnek mindig igaza van.

Második szabály, ha a feleségnek nincs igaza, olvasd el az első szabály újra.

👍 így kell!

Semmi szükség vitára 😀

Mi a bevásárlást borzasztó egyszerűen megoldottuk, elosztottuk a "munkát".

Ő kiválasztotta mit akar, én pedig kifizettem.

Kész.

Ugyanígy voltunk mindennel, ékszerekkel, bútorokkal, házzal, stb, oszt jó napot.

Te tényleg képtelen vagy elfogadni, hogy mások másként élnek és az igazság sokkal összetettebb dolog annál, mint hogy mindent megmagyarázz és addig csűrd-csavard, hogy kiderülhessen, hogy igenis te csinálod jól.

Tanácsolnám, hogy nézz magadba: mitől ez a bizonytalanság, hogy muszáj mindenki fölébe kerülnöd,

de már tapasztalatból tudom, hogy felesleges.

Egyetértek.

Hülyeség ezzel a szlogennel indokolni azt az igényt, hogy mindenképp párt keressen magának.

Nem működnek már az őskori létfenntartási ösztönök.

Abban igazad van, nem mindenkinek az a jó ami nekem.

De a fenti kérdésre válaszolva, nekem az egyetlen helyes válasz.

Egyáltalán nem kell, írtam valahol ilyesmit?

Nekem is és sokan másoknak is szükségük van a magányra, egyedüllétre - rövidebb, hosszabb időre.

Ha jól emlékszem, te is nagyon szereted Németh László "Iszony"-át - nyilván te is érted Nellit, én is és nagyon sokan mások is.

Ha te megtaláltad a neked megfelelő életformát, akkor az egy nagyszerű dolog.

Szerintem annyi a lényeg, hogy ne magányos légy - és nem is vagy, hiszen a lányod az életed része.

Nem lett volna, de akkor ennek valószínűleg nem lettem volna a tudatában.

Arisztotelész Poétikája például egy angyali kis mű, és nem is ijesztően terjedelmes.

Pl. leírja a az "eleje, a közepe és a vége" fogalmát. Ez a mai olvasónak mulatságos, de bele lehet gondolni, hogy ezt őelőtte senki nem fogalmazta meg.

Nagyon kevesen olvasnak Arisztotelészt. Én sem, és egy filozófus véleménye sem mérvadó számomra.

Ellenben a tudományos kutatások meggyőzőek.

Szerencséd, hogy ma élsz, ma megteheted. Régen nem lett volna választásod.

Mert vannak az ember életében is korszakok. A mai énemet nem lehet összehasonlítani a húsz éves énemmel, de a harmincassal sem.

Ennek még biológiai magyarázata is van, nemcsak bölcseleti.

Fordítás és értelmezés kérdése.

Az emberi természet egyébként sem általánosítható.

De egyetlen ember (még ha Arisztotelész is) állítására alapozni egy tételt, és az egész emberiséget egy kalap alá venni (avagy lökdösni) komikus.

'"Zoon politikon", azaz poliszban élő. Ez nem a "társas" megfelelője, fordítási vagy értelmezési hiba.'

Tényleg lehet hogy értelmezési hiba, mert a társ nem feltétlen jelent egy másik embert. Lehet az egy kutya, macska vagy akár Wilson, a labda. A lényeg hogy az embernek kell valaki akit szerethet, és akitől szeretetet kaphat.

Épp ennek a változásnak köszönhető, hogy ma a kivételek is megélnek. De attól még kivételek maradnak, ha nem így lenne nem működne a társadalom.

És a kivételek nagyon ritkák. Te is családban éltél, a saját választásodból, nem egyedül. Tehát neked is erre volt igényed.

"Arisztotelész gondolkodásának egyik fontos alapelve, hogy az ember közösségi lény. Ezt azt jelenti, hogy az ember természeténél fogva közösségben érzi jól magát, nem magányosan. Ezért, ha megteheti, közösségbe szerveződik."

De tudod mit - te természetesen jobban tudod ezt is, legyen igazad. Ha ez tesz boldoggá...

"Ezt az egyet miért?" - nem lehetne kevésbé sarkítani...

Semmit nem mondtam el.

Arisztotelész nem írt a farkasokról.

Az emberről írta, hogy zóon politikon.

Nem vettem személyes támadásnak.

Csak általánosságban bosszant, hogy azt feltételezi ennek a téves szólásnak az elterjedése, hogy ami több embernek jó, az már általánosan és mindenkinek az.

Nyilván más volt a hordában élés szükségszerűsge, és más a mai családi-társadalmi szerveződés.

Igen az ember sokszor hallgat a pletykákra. Kipróbálja és eldönti, igaz-e vagy nem.

Ha számomra az a pletyka jó ötletet adott, és tetszik a dolog, nem mindegy ki mondta?