Szabad a szívem! (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szabad a szívem!
szia!
Köszönöm szépen hogy meghallgattál és a segítségnyújtást. Cézi
Haverokat megkértem nézzék meg a homlokomat rá van-e írva: hülye vagyok, verjetek át. Nem volt konkrét válasz, hiába, diplomatikusak:)
Párkapcsolati kompromisszum alatt nekem kevésbé fontos negatív tettek, tulajdonságok elfogadását jelenti (ez egy kicsit szótárszagú volt).
Nem először jártam így, szóval egyre gyorsabban túlteszem magam az ilyen "helyzeteken". Ha részéről lett volna valódi szeretet, érzelem, vonzódás, akkor ezen túl lehetett volna lépni, de még személyes megbeszélésre sem kaptam esélyt.
Én pedig értékelem magam annyira, hogy nem futok olyan szekér után, ami nem vesz fel. Egy párkapcsolatban szükség van kompromisszumokra, de ha nincs meg a kölcsönös szeretet, akkor az már függőség.
A szakítás nagyon nehéz, főleg az azt követő időszak. Az embernek tudatosan el kell foglalnia magát és legfontosabb azt tudatosítani, hogy jobbat érdemlek!
Társas lények vagyunk, ezért nem természetes az egyedüllét. De ha nem tudjuk egymást megbecsülni, szavakkal és tettekkel örömet szerezni akkor rossz partnerrel vagyunk. Tudomásul kell venni ugyanakkor, hogy nincsen rózsa tövis nélkül, de meg kell fogalmaznunk magunknak azokat a minimumokat, amiből nem engedünk.
Nekem 2 hete lett vége egy rövid kapcsolatomnak, mert a "párom" egy társaságban úgy átnézett rajtam, mintha ott sem lennék! Egyébként bármerre mentünk úgy összetapadtunk, hogy az talán már kimeríti a közszeméremsértés fogalmát. Nálam az az egyik minimum, hogy felvállalom a páromat!
Most persze hiányzik, mint a fene, de mit kezdjek egy olyan lánnyal aki talán (?) szégyenli hogy velem van?!
Sziasztok!
Olvastam dorogianna első levelét és hát elgondolkodtató.Én is hasonló cipőben járok.A férjem iszikés őrülten féltékeny.'16-éve vagyunk házasok és sosem jöttünk ki egymással.Főleg az utobbi időben aztán már ott tartok hogy utálom.Csúnya dolgokat csinált.Tettlegesen még nem bántott soha de szóval annál inkább.3-om gyermekünk van.Én 4-ik éve hála neki pánikbeteg vagyok.Nincs hová menjek,de már nem szeretem és egy éve nem kívánom.Nem tudom mit tegyek da ha dolgozik és hetel szinte újjászületünk a gyerrekekkel.Nagyon jó nélküle.Más tervem van az életben jobb életet szertnék.Boldog szeretnék lenni.Köszönöm hogy meghallgttatok.Talán eljön nekem is az igazi 39 év után és boldog lehetek még az életben. sziasztok.
A pszichésen beteg, önző, birtokolni kívánó manipulatív ember reakciója. El is éri nálad, amit szeretne. Minimálisan belátja, hogy hibázott, megígéri hogy minden megváltozik. Közben felhoz olyan külső körülményeket, amelyek szerint nem csak ő a hibás (ez lehet a barátok véleménye, egy könyv, más története, vagy egy jósnő..) És lassan rá is vezet, hogy valójában te vagy a hibás: ezt az áldozat típusú nő el is hiszi, elkezdi mentegetni a férfit. Innen egy lépés, amikor elhiszi, hogy tulajdonképpen megérdemelte azt a pofont.
Annyira átlátszó, és azonos sémára épülő játszmák ezek. Kicsit olvass utána ennek.
Ügyes vagy,hogy nem hittél neki,és végigcsináltad!
Csak ez tényleg rossz megoldás,hogy egy házban vagytok,mert látod a veszekedés továbbra is fent áll.Gondolom ugyanúgy nem élheted a saját életed,nem járhatsz egyedül bulizni,vagy bárhova,ha megteszed,meg jön a durci,pedig már nem köt össze titeket semmi,csak az egy légtér..kívánom,hogy minél hamarabb sikerüljön külön költözni..és boldog,szabad,független nő legyél!:)
Igen, valószínűleg vannak, akik nem veszik észre ezt a veszélyt. Erről egyébként a legjobb barátnőm jut eszembe. Másoddiplomáját szerezte egyetemen, összejött egy évfolyamtársával, együtt jártak egy évig. Én egy közös nyaralás során ismertem meg a hapsit, összesen 3 napot töltöttünk együtt (hat fős társaságban). A srácon már az első nap láttam hogy nem oké: értelmes és jópofa volt, de folyamatason vibrált körülötte a levegő; lekezelte a barátnőmet; ok nélkül felkapta folyamatosan a vizet; elvette a barátnőm fizetését, és zsebpént kellett kérnie (többet keresett mint a fiú!!). Én második nap már a közelébe sem mentem a srácnak; persze ő sem mert az enyémnbe. Pár hónap múlva összeházasodtak, ott voltam az esküvőn. Majd megszakadt a szívem az okos, talpraesett barátnőmért, amiért egy idegbeteghez megy feleségül.
Egy év múlva váltak el: miután úgy megverte a barátnőmet, hogy háromszor kellett az arcát plasztikázni.
Csak azt tudom mondani, hogy minden látszott a hapsin már az elején, de a barátnőm nem akarta látni.
Nem tudom, milyenek az ismerkedés fázisában, mivel soha nem volt közöm ilyenekhez. Pedig nem 20 éves vagyok. Talán ezek az önmagukban bizonytalan nőket kerítik be, az átlag magabiztosnak nem mennek a közelébe. Tényleg nem volt ilyen pszichopata pasim. Szerintem sokaknak nem volt.
De nem tudom, hogy nem lehet látni, hogy már viszonylag az elején nem enged a barátaimmal találkozni? Letilt az iwiw-ről? Bejárkál a munkahelyemre ellenőrizni? Nem enged a kollégákkal találkozni és telefonálni?
Ahogy látom, Csisz kapcsolata nem több évtizedes volt, viszonylag hamar, 1-2 éven belül kiderült, hogy ez egy beteg pasas. Ezért kell még most lelépni, amíg semmi nem köti hozzá.
Kedves Csisz!
Ne haragudj, talán első indulatomban sarkosan fogalmaztam. Nekem is hadakozott már az eszem a szívemmel. De soha - SOHA - nem egy ilyen emberért. Aki lelkileg betört, bánt, elveszi az egyéniségem és folytonosan megaláz. Ha bárki ennek a tizedét tette volna, többet nem lett volna helye mellettem.
Ahogy írod, független vagy anyagilag, családilag, egzisztenciában, minden adott, hogy továbblépj.
Mit lehet szeretni egy olyan emberben, aki lelkileg megnyomorít, kisebbségi érzéseket kelt benned, elveszi minden önállóságod azért, hogy birtokoljon?
Nem, soha nem szerettem ilyen férfit. A közelembe sem jöhetett még hasonló sem. Légy végre erős, és küzdj magadért!!
SZia!
A házasságom alatt soha nem tehettem volna meg,hogyegyedül megyek bulizni. Kivéve egy céges karácsonyt,de utánna volt duzzogás,meg elmondott mindennek. A válás alatt,azt igérte,elmehetek,nem korlátoz,más lesz minden,de nem hittem neki és végigcsináltam a vállást.
Csak egy házban maradtunk sajnos és vannak viták másfélhetente.
Remélem majd megoldódik.
Gratulálok,hogy sikerült meglépni..nehéz volt,de kényszeredett..ne magad hibáztass,te végig tűrtél..
Fel a fejjel,most nehéz lesz,de minden helyrejön,és kisüt a nap:)Foglalkozz most a lányoddal,és magaddal kicsit,tereld el róla a gondolataidat.
Kedves Csisz!
Ne haragudj, de nem bírom ki. Szerintem minden bajod magadnak szerzed, segélykérést szimulálsz, tapicskolsz az önsajnálatban, közben semmit nem teszel a szabadulásért..
Az általad leírtak alapján egy mentálisan súlyosan sérült férfival élsz együtt. Jogosan szenvedsz, amit leírtál nagy vonalakban, normális embernek nem elviselhető. Viszont: nem házasodtál össze vele. Közös gyereketek nincs. Gondolom, a megismerkedésetek előtt is laktál valahol (legalábbis lakhatási problémákról nem írtál).
Akkor mire vársz??? Ha te is tudod, hogy nem normális a párod, szenvedsz mellette, miért nem hagyod el?
Szerintem kapcsolatfüggő vagy, aki inkább szenved egy szörnyű ember mellett, panaszkodik, de nem hajlandó - társ nélkül - új életet kezdeni.