Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Lélek & Szerelem témák » Soha ne múljon el... cikk

Soha ne múljon el...


"Az életben egy szempillantás alatt megtörténhet veled a csoda és ugyanennyi idő elegendő ahhoz, hogy hogy minden romba dőljön...


Csak álltam... vártam... és néztem őt! Kavarogtak bennem a fel nem fogható érzések, gondolatok tervek... és kudarcok! Az érzés mi egykor oly alattomosan, alig észrevehetően kerített hatalmába, most hirtelen fejbe vágott! Soha nem voltam ennyire bizonytalan az életemmel kapcsolatban! Csak jött, a semmiből, s most megy valahová, ami nem az én utam... ami nem a mi utunk..."


Valahogy így kezdte el írni még tavaly novemberben a "szerelmem" ezt a cikket...

Soha ne múljon el...

Soha nem gondoltam volna, hogy ide írok, most mégis megteszem. Nem az önsajnálat vezérel, egyszerűen próbálom megtalálni az utat a dolgok könnyebbé tételéhez, a felejtéshez, a mindennapok egyszerűbbé tételéhez...


Eltelt már másfél hónap, de nem, hogy könnyebb lenne, sajnos minden nap egyre nehezebb... Igen, sajnos még szerelmes vagyok, sajnos még mindig Ő a legfontosabb ember a világon, sajnos még mindenhol Őt keresem, sajnos még mindig mindent megtennék érte... de ezek már mind felesleges érzelmek, hisz itt hagyott engem egyedül és már máshol keresi a boldogságot. Én viszont nála találtam meg és soha nem akartam, hogy véget érjen, ahogy Ő sem, ezért jegyeztem el, de aztán jött egy bizonyos nap, amikor megváltozott benne valami, jött egy bizonyos személy, akiért felrúgott 5 évet...

Voltam már szerelmes, de ez valahogy más volt. Úgy éreztem megtaláltam az igazit, akivel tervezhetem a jövőm. Terveztük is... Idén esküvő, különköltözés, stb... Mégis mi lett a vége? A tervek egy szempillantás alatt elrepültek, semmissé váltak. Mindennél jobban vágytam ezekre a dolgokra és most itt vagyok céltalanul, megtörve... Nem tudom mennyi idő kell még, hogy enyhüljön a fájdalom, mert sokszor már kibírhatatlan ez az egész.

A mai napig figyelem amikor dolgozni megy, hogy legalább arra a pár másodpercre láthassam, amíg elsétál a házunk előtt. De ennyi, nincs több, igaz azóta találkoztunk egyszer és akkor is mit kaptam? -De szarul nézel ki, és most ez mind ez miatt? - Nem értettem a kérdést, nem fogta fel sajnos, hogy mit is jelent Ő nekem valójában...

Biztosan történt már mással is hasonló, nem én vagyok az egyetlen, akit elhagytak, de valahogy feldolgozhatatlan számomra az egész történet. Mégis a mai napig egy valamit szeretnék! Visszakapni Őt, újra együtt lenni Vele és boldognak lenni!

És végül az Ő soraival zárom gondolataimat:


"Fáj, hát legyen. Majd ahogy jött, úgy megy. De nem növök fel soha! Lélekben ezután is naiv, álmodozó nő maradok, aki valamiért mégis hisz a tündérmesékben! Talán menyasszonynak kell maradnom... talán ez a kapcsolat az igazi kapcsolat! A többi csak őrült hóbort.... a szívemben!...."


:(




Írta: .november., 2013. február 20. 09:08
Fórumozz a témáról: Soha ne múljon el... fórum (eddig 35 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook