Slam Poetry (beszélgetős fórum)
"Holdfény rengeteg!
Mind önmagába, önmagamból...
Sugárzó Lény Megváltó!
Befogadás, elfogadás, ihlet Istene!
Csontreszkető, hideg tél a napfényben!
Gyógyító gyógyír, sejtelmes csönd!
KÉSZÜL - mondja!
KINEK MI!"
/2020.05.04./
"Hallom, hallom a hangtalan HANGOT!
Figyelj, FIGYELJ, ODAFIGYELJ!!!
Ha más nincs csak az illúziód.
Mint sapka, úgy borítja fejed!
Meleg van! VEDD LE!
Kiszolgáltatottságban, üres hidegben!
Hallod -e lelked szavát?
CSAK FIGYELJ!
A helyzet MEGOLD, MEGÁLD!"
/2019.09.08./
"Féktelen árnyak törnek rám!
Belőlem vagy a külvilágból?
Szárnyas démonok az égben!
Kit kísértetek??
Nem tudtad hogy a Fény győz?!
Csak kapcsold fel a lámpát!
Átok vagy áldás?
Mindez csak viszonyítás!"
/2019.09.08./
"Nem mozdulsz. Nem is kell. Ragyogó Fény! Átölel."
/2019.03.23./
"Amikor az erős elfárad,
A gyenge kiborul, megbetegszik és meghal.
Mert semmi sem független egészen.
Az erős a gyengétől fáradt,
A gyenge önmagától gyenge.
Lét-körforgás, melyben mindenki szerepet vállal.
Egy a háló, sok a hatás.
Mi az egyik helyen kitágul, a másik helyen összerezzen.
Felelősség, felelősség! Láss, hallj, egészen!"
/2017.07.01./
"Inger és meleg!
Testben, lélekben egyaránt!
Vakság fertőz, szem nem lát!
Szabadulás, a cél és vágy!"
/2017.07.01./
"Segítség!
Szükséged van egészen!
Olykor megkapod teljesen!
Észreveszed vagy tényként ragad?
Örök, változó csupán: MAGAD"
/2016.11.26./
"Béke köszön, Fényt ér,
Tehetsz mindent a Semmiért!
Semmiért mint Valamiért,
Megváltásod kapuba ér!"
/2016.11.26./
"Világok harca,
Néha megzavar távoli hangja.
Rám ijeszt, ameddig hagyom,
Távol vagyok tőle, és mégis közel nagyon."
/2016.02.20./
"Vágyak csitulnak, béke köszönt.
Még hullámzás ugyan, de egyre több benne az egyenes.
Szürkeség simogat, mely egyre fényesebbé lesz."
/2016.02.20./
"Változó hangulatok, változó világ!
Mint színek játéka, hol az egyensúly?
Fény az egység, mely színeket olvaszt.
Mire figyelsz? El ne hibázd!
A lényeg mindennél fontosabb."
/2016.02.08./
"Ködfény. Erős, erősebb, még erősebb. Marad -e ködfény?"
/2015.10.23./
"Remény, mely félig dereng a jó-rossz kettőségében. Néha elnyel a bizonytalanság, de szüntelen őrizve a bizonyosságot térben és időben. Erő az erőtlenségben. Remény, a reménytelenségben. Hit, a hitetlenségben. Béke, a békétlenségben. Szeretet, a szeretetlenségben. Óriás, én Rád szavazok!"
/2015.10.23./
"Szem. Alva alszik, vágyakozik, de fél. Fél ha lát de nem fél, ha nem lát? Nyomor vagy gyönyörűség, ki tudja ezt? A sötétség fényt olt, vagy fény olt sötétséget? Melyikhez van kedved? Ne feledd! Igénnyel van összhangban szíved."
/2015.06.09./
"Szenvedünk és mégsem. Gyötrődünk és mégis..."
/2015.04.11./
"Vak keserűség mardossa Bolygódat,
Föld a neve, hallom sikolyodat,
Nem lehet mit tenni, ha nem akarod,
Egyéni megváltásod, csak magadra bízhatod!"
/2015.03.01./
"Fényesség ragyog a homályban,
Mégis andalító melegséggel,
Olykor hatalmas hevülettel,
Száguld végig az élet egy szakaszán,
Mit ősznek nevezünk.
Lehet hideg, esős,
Vagy száraz, napfényes,
Mindenképp legmélyebb valóságodat idézi meg."
/2014.10.12./
"Sötétség a mélyben,
Amit érzékelek, egy más világ,
Nem egészen megnyilvánult,
Mégis megnyilvánul, időkön át,
Mélyen legbelül, ahova kevés ember lát,
Bármily félelmetes, ha bátor vagy, megáld."
/2014.09.25./
"Nem látod, pedig érzékeled,
Ha segítség van, irigyled,
Miközben tudod, hogy biztos vagy benne,
Amit nem tudsz, csak nem jöttél rá,
Ki az, aki vagyok a szemedben,
Egy talány, de megfejthető,
Ha elmélázol szüntelen,
Békés perceidben felnyitódik előtted
A lélek világa."
/2014.06.14./
"Arctalan képmás a lelked,
Mely sötétségben úszik az időben,
És térben, a tested, melyről azt hiszed,
Soha nem zúzhatja össze a jővő és a kor,
Mikor a legjobbat várod az élettől,
Akkor tör össze, majd rájössz,
Valahol Te rontottad el."
/2013.05.01./
Sinka István: EGY SE FUSSON AZ ÉJSZAKÁBA
Jöttem, láttam, égtem, szerettem,
s most azt dalolom,
ami viharrá nőtt bennem:
a földszagú parasztok fekete kenyerét
szemükben az egyre növő homályt,
a pásztortüzek hideg
elhamvadt hamuját -
és dalolom a lengő éjjeli fákat,
az el-elfelejtett régi ösvényt;
ködös síkon dalolok mai lovasoknak:
egy se legyen, ki az éjszakába vágtat.