Segítsetek Lányok! :) (beszélgetős fórum)
Én a helyedben visszaköltöznék a szüleimhez, mert ez a kapcsolat meghalt, együtt lakva meg csak kínszenvedés, azt sem kizárt, hogy egy pillanat erejéig újra egymásra találtok, de sok értelme nincs. A fiatalúrnak először fel kellene nőnie a feladathoz.Nem vagyok biztos, hogy egyszer csak rájön, hogy családja van, és utánad nyúl, de lehet, hogy már későn.Ha te ott, ahol laksz nem érzed jól magad, lépj. Ha okosan lépsz, megnyugvást találsz,
Átgondolod az eddig kapcsolataidat, tanulsz belőlük.És ne akarj görcsösen új kapcsolatot, mert abban benne van a tévedés lehetősége. Szépen lassan rendezd az életedet a babáddal, és a többi jönni fog magától.
Ennek a kapcsolatnak így semmi értelme.Most tulajdonképpen miért is maradtok egy lakásban?Hogy legyen aki mos, főz,takarítson, rá miközben jóformán csak beszélő viszonyba vagytok?Nekem ebből az jön le,hogy ez egy egyoldalú szerelem volt.Neki meg így nagyon kényelmes.
Köszönöm a válaszokat! Aranyosak vagytok, hogy biztattok. A Szüleimnél sokat vagyunk, de Ők is azt mondják, béküljünk ki a baba miatt. De mi nem is veszekszünk, csak elmegyünk egymás mellett már régóta. Én igyekszem. Ő most azt mondta, ne próbálkozzunk tovább. Nekem nem könnyű elviselni az Ő szokásait, hiszen én tényleg családot szeretnék, nem kommunát. 2 év még sok idő, és utána munkába kellene állnom, de ha itt teszem és még utána keresgélek, az elviselhetetlenül sok időnek tűnik. Sajnos nemigen vagyok olyan alkat, aki "elvan" évekig valahol. Szeretnék normálisan élni a babával és valakivel, ha már az apukája nem ilyen lett. Szeretnék kirándulni, fagyizni menni, nem csak a babakocsit cűgölni a boltig, Szóval normális életet élni és a babámnak is ilyen példát mutatni.
A szüleiddel milyen viszonyban maradtál?Csak magadra,vagy rájuk számíthatsz.Aztán majd alakulnak a dolgok,sose volt úgy,hogy valahogy ne legyen.Találni fogsz még jóravaló társat magadnak.Nem hiszem, hogy anyagilag most megengedhetnéd hogy a szeretett városodban albérletben légy a picivel.
énis csak azt tudom elmondani,hogy ne mondj le az álmaidrol.de miért ragaszkodsz annyira ahhoz a városhoz,már nem érzel semmit az odavalosi barátod iránt?
Hagyd ott ha nem kelletek neki.A szüleid biztos segíteni fognak,hogy talpra állj és megtaláld azt amit keresel.A babának sem mindegy,hogy mit kap tőled idegesen feszülten nehezebb gyereket nevelni.Meg fogod találni az igazit aki majd igazán fog szeretni titeket.Sok sikert és kitartást!
Szia hát szerintem semmikép ne mondj le az álmaidról, ha te nagyon akarsz valamit akkor próbáld valóra váltani! Szerintem költözz vissza egy időre a szüleidhez és ne add fel! Sok olyan oldal van ahol komolyan gondolják az ismerkedés és akár házasság is lehet belőle!
Kívánok neked sok sikert és kitartást, és gratulálok a babához!
Ui: a pasik mind ilyen szemetek, ha rájön, hogy van apai kötelességük, ilyenkor megijednek a felelőségtől és azt hiszik, hogy így könnyebb. Próbáljátok megbeszélni!
Szia
Elszúrtam, tudom. Nem kellett volna belemennem, de eleinte nem tűnt fel ennyire a különbség, csak a baba után, hogy én családcentrikus vagyok, Ő meg nem. De a gyes/ gyed lejárata még messze van, pici a baba és így nehéz élni. Az exemnél nem szeretnék próbálkozni.
szerintem költözz vissza a szüleidhez,mert ha nem költözöl akkor mégrosszabb lesz. A rosszat hátrakell hagyni és casak a jót kell szemelött tartani. Ebben egyébként nagyon nehéz tanácsot adni,mert az ember nemismeri pontosan a részleteket. A fiú elöbbis gondolkodhatot volna,mégmielött a gyerek megszületett volna. Együttérzek veled,noha és 31 éve boldog házassagban élek a férjemmel,és van egy 10 éves kislányom. 21év házasság után szültem,és mégis kitartottunk egymással.Gondolom,hogy teis új életet akarsz kezdeni. Drukkolok neked,és irdki magadból a fájdalmat,nekem leirhatod nyugodtan.Van némi kevés élettapasztalatom,talán tudok segíteni egykicsit. Szia
Hááááát.A gyereked apja egy tetű,már elnézést.Mi az,h nem tud veletek élni,meg a haverjai fontosabbak?Megmondtad neki,h ez így neked nem jó?És egyik napról a másikra jelentette ezt be?Az exnél próbálkozhatsz,de előbb ezt rendbe kéne tenned.Nem biztos,h még kellesz az exednek,főleg egy gyerekkel.Csak akkor kezdeményezz,ha érzel iránta valamit,és ne azért,mert menekülőútnak használnád.
Hát nem egyszerű a helyzeted! Szerintem ez a visszaköltözés a jelenlegi helyzetedben nem reális, inkább vedd úgy hogy ez egy hosszútávú terv:) ÉS majd ha lejár a gyes, akkor elkezdhetsz arra gyűjteni, hogy odaköltözzetek a babóval:)
Sziasztok!
Az lenne a problámám, hogy én a szüleimtől távol éltem a barátommal egy városban. Szakítottunk és visszaköltöztem a szüleimhez, és megismerkedtem egy fiúval egy közeli nagyvárosban. Babánk is született, de Ő most azt mondta, hogy nem tudunk együtt élni, mert neki fontosabb a családnál a magánélete a barátaival. Azt mondta, ne költözzek el a lakásunkból, de Ő sem teszi. A lényeg, hogy én itt és így nem szeretek élni, ez a város nem az én világom, oda vágyom, ahol a régi barátommal éltem, ott érzem otthon magam, ott olyan az életfelfogás, ahogyan én is gondolom. Ott kellene találnom valakit, nem itt, hogy ittragadjak. De persze ez már nem úgy megy, mint régen, nem tudok odaköltözni gyesből és ismerkedni. Az iwiwen sem írhatom, hogy: Vegyél el!!! :) Szerintetek hogyan kellene? Vagy inkább tegyek le róla?
További ajánlott fórumok: