Segítség! A 6 éves lányom hipochonder! (beszélgetős fórum)

Értem!

Szerintem ez még távolról sem hipochondria! Úgy tűnik nehezebben viseli a betegségeket! Az én kisfiam is szokott sírni, ha annyira beteg, hogy hány, hasmenése van! Ilyenkor nagyon rossz a közérzetük! Vígasztalni kell őket, bíztatni, hogy sajnos ez a csúnya betegség van, szedni kell a gyógyszert hogy meggyógyuljon! Hányásnál, én pl. ha nem ér el a vécéig, akkor az ágya mellé tennék egy vödröt, vagy lavórt. Hasmenésnél megpróbálnám elmagyarázni neki, hogy ha érzi, hogy kell akkor siessen a vécére! Nemrég volt a kisfiamnak is olyan hasmenése (nem betegségből kifolyólag) hogy egyszerűen nem bírta visszatartani! Nagyon rosszul viselte, ha a nadrágba ment, pedig nem bántottam érte soha, őt mégis bántotta! Semmiképpen sem szabad leszidni őket ilyenkor, mert amellett hogy nagyon rosszul érzik magukat, még a lelküket is megviseli! Lehet, hogy a lányod egész egyszerűen csak rosszabbul viseli a betegségeket, mondjuk hányás, hasmenés, tényleg nem egy leányálom, pláne kisgyerekeknél! Ők is különbözőek, van aki bátrabban viseli, van aki rosszabbul! Ez még nem hipochondria! Akkor lenne gyanús, ha orvosilag megvizsgálva semmi baja nem lenne, ő mégis folyamatosan különböző betegségeket kreálna magának! A hipochonderek ilyenek! Semmi bajuk nincs, mégis kitalálnak bármit, hogy figyeljenek rájuk, hogy velük legyen foglalkozva! Néha már olyan szinten képesek ezt alkalmazni, hogy saját maguk is elhiszik, hogy bajuk van! Akár meg is teremthetik maguknak a bajokat! Volt a családomban ilyen, ismerek is ilyen személyt! A lányod nem hipochonder!

Ne haragudj,de az a pszihiáter olyan is lehetett.Beszélj a gyermekorvosotokkal,majd ő ad tanácsot.

A kislány a több szeretetet nem a nagyszülőktől és egyéb rokonoktól vár,hanem kizárólag TŐLED!!!

Türelmet és szeretetet.

Éld bele magadat az ő kis lelkivilágába,és akkor sok mindent meg fogsz érteni.

Nekem is ez jön le...:(

Szerintem növelni is kellene a kicsi önbizalmát, nem megtiporni, mert akkor persze hogy úgy érzi ő a kis szerencsétlen a húga meg az Ügyes.

Biztatásra van szüksége és sok dicséretre.!!

A poén, hogy felvettem egy gyermekpszichiáterrel a kapcsolatot még kicsit régebben, és mikor elmondtam neki a problémákat, akkor azt mondta, hogy nem a szakterülete, ő nem tud mit csinálni.

Szeretetet szinte ő többet is kap, pont ezek miatt amiket leírtál, no meg őt viszi az édesapja is el magával Pestre, meg a szüleim is viszik, meg a mostani Anyósomék is, mint pót nagyszülők, mert a volt férjem felől nem foglalkoznak vele a nagyszülők. A másik két gyerekemet csak Anyósomék szeretgetik, a szüleim le sem ...ják. Úgy hogy nem szeretet hiány biztos!

Lehet h ilyenkor el kell vinni orvoshoz, nézzék meg neki, és legalább ettől megnyugszik, hogy nem beteg, egészséges, nincs semmi baj. Látja h foglalkoztok vele.

Szeritnem is vagy a figyelemfelkeltés és a szeretetéhség van a háttérben, vagy fél a kórháztól, vagy attól h ő is elmegy...főleg ha mutogatják is a képeket neki...

Másik példa. Fáj a foga, és az óvónőkkel (meg mindenkivel) iszonyúan meg tudja sajnáltatni magát, és ha valaki sajnálja, akkor az a valaki ezzel még 2 lapátot tesz rá neki, mert akkor az arcára kiül a szenvedés, jajjog hangosan, és még jobban hangoztatja, hogy neki nagyon fáj. Az óvónő mondta neki, hogy ha hazajön, mondja meg nekem, hogy vigyem el fogorvoshoz. Mivel ismerem a lányom csak legyintettem egyet, hogy jól van, hagyd abba, mert nem fáj, csak bemagyarázod magadnak. Sírt, de aztán később abba hagyta. Ő mondta nekem, hogy az óvónő szerint ki fog esni a foga, és azért fáj neki, én meg nem győztem neki magyarázni, hgy ne lovalja bele magát, mert ez nem igaz.

Ennek már 2 éve, és még mindegyik foga ép és egészséges!!!

Talán úgy érzi a kislányod,hogy a testvérke miatt mellőzve van,és így próbál több szeretetet kapni magának.

A párod nem is az édesapja,tehát azon a vonalon is gond lehet.

Lelki problémája van,szeretetéhsége,és a sírással,panaszkodással próbál minél több figyelmet magának megszerezni.

Beszélj a gyermekorvossal,esetleg egy gyermekpszihiáter sokat tudna segíteni.

Hasonló korú unokám van,így sok tapasztalatot szereztem ezen a téren.

Sziasztok!

sajnos az én gyermekemmel is hasonló problémák vannak.Ő 11 éves és retteg a betegségektől, főleg a hányástól...

Az előző házasságomból van egy 6 éves lányom, aki már néha megőrít a viselkedésével, akkor amikor beteg, vagy van valami baja. A második lányom 3 éves, de ő sokkal jobban tolerálja a betegségeket, meg ilyesmit: elmegy a szobájukba játszani, vagy mesét néz. De a nagyobbik nem bír másról beszélni, és egyfolytában sír. Hiába próbálom elmagyarázni neki, hogy ne sírjon, és próbáljon másra gondolni, mintha meg sem hallana engem. Még jobban és jobban belelovalja magát a dologba.

Mit csináljak vele? Van valakinek hasonló problémája?