Romokban az életem.... (beszélgetős fórum)
Így van. Mi a fenének ment vissza?
Férjuram nem jó ugye, különben nem cserélte volna le. Hát akkor?
Részvétem.
Nem is valószínű, hogy találkoznánk :-) De nem vagyok uralkodó egyáltalán, csak némely dologról határozott véleményem van.
Nem fogadom el a hazudozást, a gerinctelenséget, az átverést.
Nem kioktatásként, de olvass egy kicsit gyerekpszichológia ügyben. Már a pocakban is érzékeli a világot, és minden emléklenyomat ott marad a tudattalanjában. Más kérdés, hogy a tudatos elméje nem emlékszik, maximum nem tudja, miért képtelen a másik nemben megbízni.
Egyébként kezdem azt hinni, hogy kamu az egész sztori. Név nélkül ledobja az atombombát, aztán ide sem bagózik.
Írta, hogy apuci gondoskodó, jó apa. Szíval nem tejbetök.
Én akkir sem hagynám ott a gyerekemet. Nincs az a pasi.
Nézd, engem anno apám elhagyott. El váltak a szüleim de úgy éreztem mindig hogy elhagyott. Carba sem veszem. Mint szülő nem érdekel. Ha jön az unokájához pont úgy kezelem, mintha egy szomszéd jönne át.
A szememben az az apa, vagy anya aki lelép nem szülő.
Nekem ez a szemléletem neked más.
Tapasztaljon. De előbb öntsön tiszta vizet a pohárba.
Még aut is megértwm, hogy twtszik a kolléga, jókat dumálgatunk, beleszeretek és többet akarok.
Na, itt jön el az a pont, amikor otthon tisztázni kell a dolgokat és lelépni. Utána nyugodtan mehet a lamour.
Oké. Ez igaz.
De miért mondjátok rögtön,ha egy anya elmegy hogy elhagyja a gyerekei?? Talán apa az nem számít? Mert a legtöbb apa egy tejbetök f@sz, már bocsánat,de fogalma sincs mit csináljon a SAJÁT gyerekével. Vicc. Tanulja csak meg apuci is milyen szülőnek lenni.
És most ebből ne azt értsd ki hogy anyu meg menjen kedvére kef**ni, csak hogy lássuk a különbséget.
Figyelj, én átéltem, túléltem, boldog vagyok, gyerekemet is a legjobb módon még tudtam védeni.
7 volt mikor borult a bili nálunk (igen én voltam a csaló, nem tagadom). Gyereknek elmondtuk hogy apa elköltözik, elvalunk. Ahogy ketten maradtunk utána találkozott is a "szeretővel". Ami szerencsére nem tartott sokáig, lapátra tettem. Most meg már heppi minden, pedig épp 1 év telt el azóta. Gyerk is kiegyensúlyozott, van egy új párom. most meg karantén van, együtt vagyunk 0/24
Ne haragudj, de a gyerek nem tárgy, amit megcsinálok és elhajítom.
Kicsi emberek akinek az anyjukra van a legnagyobb szükségük 0-100 éves korig. (elnagyolva)
Persze, nem ölt embert fizikailag. De én innentől carba sem venném az anyám, mert a szememben nem lenne többé sem anya sem nő.
A véleményem nem azon múlik hogy én mit akarok, hanem az adott helyzeten.
Pl. én 18-évesen nősültem,elvettem az első feleségem, mert ha nem, öngyilkossági kísérletet végzett.
Nem éltük ki magunkat, hát kérem szépen nem sokáig tartott az egyoldalú együttlét.
De nem én vagyok a téma itt.
Tök mindegy a férj viselkedése. Meg lehet mondani, car az egész, elköltözöm. Rendezni a dolgokat férjjel, gyerekekkel.
UTÁNA lehet keresni a boldogságot.
Nagyjából egyet értek.
De ahhoz hogy pontosan tudjuk kinek milyen az élete, ahhoz abban az életben KELL hogy éljen.
Persze, hogy izgatóbb. De ha valaki szereti, tiszteli és becsüli a másikat, akkor nem ilyen sunyi módon jár el.
A hátbadöfés szerintem megbocsáthatatlan.