Régi időkben.... (beszélgetős fórum)

Azaz, József Attila:DDDDD

Bocsánat!

Megkevert teljesen a mai munkahelyi ünnepség:DD

Lehet, hogy pont Petőfi mamája volt:D

Hiába, kicsi a világ:D

Ma a buszon azt hallottam, h. a sofőrök haragszanak az öregekre, mindenféle megjegyzést tesznek rájuk...

Tehet róla valaki, h. megöregszik? Nem. Neki is élni kell, ügyeket intézni, bevásárolni, stb. Nem bírnak menni gyalog.

Így van!

Manapság divat idealizálni az elmúlt korokat, csak kevesen informálódnak az akkori valóságról. Nagyon vékony volt az a réteg, ahol apu el tudta tartani a családot egyedül. És még ott is összeomlott az egész, ha a családfenntartó megbetegedett, meghalt, vagy csak lelépett. Mert azért ez is előfordult.

Az asszonyok mindig dolgoztak, csak a jól kereső, tanuláshoz kötött szakmák voltak elzárva előlük. Senki sem köhögött attól, hogy a "nemdolgozó" anyu éjszakánként megvarrja a környék ágyneműjét, és abból tesz ételt az asztalra.

Nagyanyám egy birtokot igazgatott, mert nagyapám jobb szeretett kártyázni. Aztán ő mégis háztartásbeli volt az iratai szerint.

Egészen összezavarsz.:)

Most kinek szánnád a péklapátot? Nekem vagy a szülémnek, mert nem tanított udvariasságra? (értetlen smiley).

Megnyugtatatlak. Megtanítottak. Átlagon felül udvarias ember vagyok a nem tiszteletreméltó öregekkel szemben is. Belémkódolták. Szenvedek is tőle, pld. mikor a szemközti csöppet sem tiszteletre méltó öreglánynak jó reggelt kívánok minden nap. Mert dehogyis kívánok neki semmi jót. Inkább jól fejbevágnám az általad említett péklapáttal. Dehát a nevelés...:)

Továbbra is fenntartom a véleményem. Attól, hogy valaki megöregszik, még nem válik tiszteletreméltóvá. Az öregek között is vannak tiszteletreméltóak, és gazemberek. És a kettő között sokan. Akárcsak a fiatalok között.

Miért kellene tisztelnem valakit, csak azért mert öreg? Ha amúgy egy semmi ember. Csak mert öreg?

A másik témával kapcsolatban meg ajánlom Herczeg, vagy Móricz, meg sok más magyar író műveit. A régi paraszti társadalmakról.

Ági!

Tudomásul kell venni az évek múlásával minden változáson megy át,így változnak az erkölcsi normák, viselkedések, emberség, tisztelet s még sorolhatnám.Sajnos!!!

Egyetlen mondatoddal tudok egyetérteni.miszerint:"A kor nem érdem...állapot"

A többi kommented téged minősít.

Én a "visszavonulást" egészen máshogy ismerem:)

Veres Péter népi író csodásan megjelenítette ezt a "régi időkből" a Gyepsor című novellás kötetében, mikor a megöregedett családfő önként ment a hegyre meghalni, hogy ne legyen tehet, mély bánatot hagyva ezzel maga után.

A mai világban pedig szimtén élnek még olyan családok, ahol nagy tisztelet veszi körül az öregeket, ők a családfők, amíg csak élni és dönteni tudnak, mindenben kikérik a véleményüket, egyéb kedveskedésről meg ne is beszéljünk, ha nem egyértelmű ez mindenkinek.

Amúgy meg: mindenki annyi tiszteletet kap, amennyit ad!

Már miért kellene tisztelni az öregeket?"

Egy péklapáttal adnék neked ha a szüléd lennék, mert nem tanitottak meg alapvető udvariasságra.

Gondolom majd felcipeled az öregjeidet a Gellért hegyre és ott hagyod éhen veszni/jó ó-japán szokás szerint/

A 40-45 éves az "öreg" meg nem vonult vissza sehova, csak ha már nem tudott dolgozni a földeken.

Addig a fiának "pofa be" volt.

Már miért kellene tisztelni az öregeket? A kor nem érdem... állapot. Azért mert valaki megöregszik, még nem válik attól tiszteletreméltóvá, ha addig sem volt az. Egy öreg Hitler?

Úgy visszaemlékszem az olvasmányaimban, hogy alig 100-120 éve, apu ha betöltötte a 40-45 évet, a magyar paraszti társadalomban visszavonult a kisházba az udvar végében, és átadta a nagyházat, a földeket és az irányítást a fiainak-vejeinek. És attól kezdve azt ette, amit kapott.

Bizony, remek világ volt azokban a régi időkben.

Igen, én is így járkáltam, házakhoz becsengettünk a barátnőmmel, kértük a papírt, majd cipeltük a suliba.

Hiába, ma már más világ van..